BK BH 1995/448
BK BH 1995/448
1995.08.01.
A szolgálatban kötelességszegés bűncselekményénél a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések más módon súlyosan megszegése fogalmi körébe az olyan cselekmények tartoznak, amely a törvényben írt egyéb elkövetési magatartásokkal (elalvás, szeszes ital fogyasztása, rendeltetési hely elhagyása) azonos sérelmet idéznek elő;
amennyiben a rendelkezések megszegése a kötelesség teljesítését ténylegesen meghiúsította, általában a bűncselekmény megállapításának van helye [Btk. 348. § (1) bek.].
A katonai tanács a honvéd vádlottat a szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, és ügyét fegyelmi eljárás lefolytatása végett az állományilletékes parancsnok hatáskörébe utalta. A tényállás szerint a sorkatona vádlott 1993. szeptember 14-én 24 órás fegyveres őrszolgálatba volt vezényelve. Szolgálati feladata volt a benzinkút és az "M" zárolt gépjármű-telephely fokozott figyelése és az őrzés védelmének az ellátása. A vádlottat szeptember l5-én reggel 6 órakor állították fel az őrtoronyba. Felállítását követően a géppisztolyát az őrtorony falához támasztotta, majd kabátját az őrtorony padlójára terítette, arra ráfeküdt, de nem aludt el. A vádlott családi problémáin gondolkozott, amikor 6.30-6.40 óra közötti időben gépkocsimotor zúgásra felállt, és az őrtorony ajtaját kinyitva kinézett. Az őrtorony feljárójánál ekkor már ott állt V. alezredes, az alakulat parancsnoka. Amikor a vádlott meglátta az alezredest, a következő felszólítást tette az irányában: "Ide nem lehet feljönni, álljon meg". V. alezredes utasítására a vádlott lejött az őrtoronyból, majd intézkedés történt a leváltására.
A vádlott azzal a magatartásával, hogy az őrszolgálati feladatot fekvő testhelyzetben látta el és V. alezredes 15 m-en belül megközelítette az őrtornyot, megszegte a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzatának 492. és 494. pontjaiban írt rendelkezést.
A katonai tanács a felmentést alátámasztó álláspontjának részletezése során kifejtette:
az adott büntetőügyben nem nyert bizonyítást. hogy a vádlott a szolgálati helyén elaludt, italt fogyasztott vagy a rendeltetési helyét elhagyta volna. A bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a vádlottnak az ítéleti tényállásban rögzített, szolgálati szabályzatba ütköző magatartása kimeríti-e "a szolgálati ellátásra vonatkozó rendelkezés más módon súlyos megszegése" törvényi tényállását. A törvénynek ez a megfogalmazása keretrendelkezés, és csak a rendelkezések súlyos megszegését kívánja pönalizálni. Azt, hogy mi minősül a szolgálat súlyos megszegésének, mindig a konkrét körülmények között kell vizsgálni (így például az őrkatona az őrtoronyban rágyújthat, míg járőrözés közben az tilos, ha pedig tűz- vagy robbanásveszélyes területen látja el az őrszolgálatot, akkor általános érvénnyel tilos rágyújtani).
A "súlyos megszegés" fogalomkörébe tartozik, ha az őrkatonát lefegyverzik, vagy mozgáskörzetét nem hagyja el, de mint felállított őr vagyon elleni bűncselekményt követ el. Nem feltétlenül bűncselekmény, hanem a fegyelemsértés körébe esik viszont, ha az őrkatona a jogellenesen eltávozó katonatársát ki- vagy beengedi az őrterületén. Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint a honvéd vádlott őrszolgálati szabályszegése nem bűncselekménynek, hanem fegyelemsértésnek minősül.
Az ítélet ellen a katonai ügyész fellebbezett a vádlott terhére, a felmentés téves volta miatt, a bűnösség megállapítása végett.
A katonai főügyész indítványának lényege szerint a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében írt elkövetési magatartások egyrészt nevesített, másrészt nem nevesített, de súlyosnak minősülő kötelességszegések. Az adott ítéleti tényállás szerint a vádlott őrszolgálata alatt a figyelést olyan hosszú ideig elmulasztotta, amely miatt őrhelyét egy gépjármű és az abban utazók észrevétlenül megközelíthették.
Ezen körülmények folytán a kötelességszegés súlyossága kétséget kizáróan megállapítható, hiszen az őrszolgálat legfontosabb eleme, hogy az őr a rendkívüli eseményeket időben észlelje. A vádlott magatartása attól függetlenül súlyos kötelességszegést valósított meg, hogy egyébként aludt-e vagy sem, illetve fegyverét letette-e.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnügyi iratok tartalma, továbbá a vádlott elsőfokú bíróság előtt tett vallomása és a másodfokú bíróság előtt tett nyilatkozata alapján ti tényállást az alábbiakkal egészítette ki.
"A vádlott a szokványos felépítésű, derékmagasságig zárt oldallal ellátott őrtoronyban teljesítette a szolgálatát, amelyet jogosult volt a toronyban levő széken ülve is ellátni. Az őrtorony padlójára kb. 6.30 órakor feküdt le és onnan - az őrtorony körüli mozgást meghallva - kb. 6.45 órakor kelt fel."
A kiegészített tényállás alapulvétele mellett az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott magatartása nem valósít meg bűncselekményt.
A Btk. az 1993. évi XVII. törvény 74. §-ával történt módosításáig - 1993. május 15-ig - a kötelességszegés szolgálatban bűncselekményéről a 348. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett:
"aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban az ennek ellátására vonatkozó rendelkezéseket megszegi, vétséget követ el." A Btk. módosítása folytán a hatályos rendelkezés szerint viszont ezt a bűncselekményt az a katona valósítja meg, "aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban elalszik, szeszes italt fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi".
Amint arra a katonai tanács helyesen rámutatott, az adott esetben a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések "más módon súlyosan megszegését" kellett vizsgálni. A "más módon súlyosan megszegés" fogalomkörébe az előző három, nevesített magatartással azonos súlyú, a szolgálatra nézve azonos mértékű jogsérelmet előidéző magatartások tartoznak. Ennek a megállapításánál jelentősége van, hogy mi volt a katona feladata, mire vonatkozott a szolgálati kötelezettség, és ez a katonai érdekek szempontjából mennyire volt jelentős. Hasonlóan fontos annak a vizsgálata is, hogy a szolgálati előírások megszegése miben nyilvánult meg, azok érdemben befolyásolták-, korlátozták- vagy lehetetlenné tették-e a kötelesség teljesítését, avagy az előírások megszegése nem járt ilyen következménnyel, vagyis a szolgálat teljesítését valójában nem befolyásolta. Jelentősége lehet annak, hogy a kötelességszegés, a mulasztás - amennyiben ilyen jellegű volt - mennyi ideig tartott. Végül azt is indokolt vizsgálni, hogy más őr (szolgálati személy) a szabályszegő katona feladatait a helyzetéből adódóan elláthatta-e avagy sem, így az elkövető mulasztása folytán fellépő veszély ezáltal csökkent-e. Ezeken kívül természetesen egyéb körülmények is jelentősek lehetnek.
Az adott esetben ezeket szem előtt tartva arra kellett következtetni, hogy a vádlott kötelességszegése súlyos. Az irányadó tényállás szerint a vádlott kb. 15 percen át feküdt az őrtorony padlóján, ahonnan ilyen helyzetben nem láthatott ki. A Magyar Köztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata értelmében az őr a figyelést folyamatosan köteles teljesíteni, azt nem szakíthatja meg, és tilos számára minden olyan tevékenység, amely a szolgálat ellátásától elvonja a figyelmét (Szolgálati Szabályzat 490. pontja). A vádlott a szolgálatát az adott esetben meghatározott ideig ténylegesen nem látta el, az erre az időre teljesen meghiúsult. Ezt egyértelműen mutatja, hogy az elöljáróját a szabályzat által előírt 15 méteres távolságon belül már csak az őrtorony lábánál észlelte. Az iratokból megállapítóan feladata az "M" zárolt harcjárművek, tehát fontos technikai eszközök őrzése volt. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a szomszédos őr a vádlott őrzési területét nem tudta figyelés alatt tartani, tehát a mulasztás folytán előállott esetleges veszélyeztetettséget nem lett volna képes csökkenteni.
Minderre figyelemmel megállapítható, hogy a vádlott a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseket súlyosan megszegte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében.
A büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte az ilyen jellegű cselekmények elszaporodottságát, míg enyhítőként a vádlott őszinte beismerő és megbánó magatartását, fiatal felnőtt voltát és a katonai szolgálatának a cselekmény elkövetéséig, majd azóta is jó szintű teljesítését.
A cselekmény tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, a vádlott bűnösségének fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a jelenleg is katonai szolgálatát teljesítő vádlott és mások újabb - köztük katonai - bűncselekmények elkövetésétől visszatartásához az irányadó büntetési tétel keretei közötti szabadságvesztés alkalmazása szükséges, enyhébb büntetési nem vagy intézkedés alkalmazása a kívánt célt nem szolgálhatná.
A szabadságvesztés tartamát l5 napban állapította meg, és azt a katonai szolgálatban megtartható vádlottal szemben - miután a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 44. §-a szerint fogház - a Btk. 127. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján katonai fogdában rendelte végrehajtani. Ezzel összefüggésben vizsgálta, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére sor kerülhet-e. A kérdést nemlegesen döntötte el, mivel különösen az általános visszatartás, mint büntetési cél a büntetés felfüggesztésével nem lenne elérhető.
A kizárólag csekélyebb súlyú katonai vétséget megvalósító vádlottat - a BK 137. sz. állásfoglalás iránymutatására is figyelemmel - a Btk. 136. §-a alapján a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítésre érdemesnek találta, és ennek megfelelően határozott. (Legf. Bír. Bf. V. 3339/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás