BK BH 1995/449
BK BH 1995/449
1995.08.01.
A terheltnek az orvos szakértő által a cselekmény elkövetésére vonatkozó kikérdezés (exploratio) során tett nyilatkozata a büntetőeljárásban bizonyítékként nem értékelhető, ezért a fellebbezési eljárás során ennek a nyilatkozatnak az ismertetésére és annak bizonyítékként történő figyelembevételére nincs törvényes alap [Be. 60. § (3) bek., 87. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1993. április 1. napján kelt ítéletével a vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 6 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás szerint a vádlott az emberölési cselekményt úgy követte le, hogy az ittasan a padlón, hálózsákban fekvő élettársára benzint öntött, és azt meggyújtotta, s ennek eredményeként a sértett a kórházba szállítását követően az égési sérülései folytán meghalt.
Azt ügyész a bizonyítási indítvány elutasítása miatt és súlyosításén; a vádlott a tényállás téves megállapítása miatt és enyhítésén; a védő pedig a tényállás téves megállapítása, a téves minősítés miatt, enyhítésén és a fellebbezési tárgyaláson elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva a büntetés súlyosítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. Elutasította az ügyésznek azt az indítványát, hogy a tárgyaláson ismertesse a vádlottnak az elmeorvos szakértői meghallgatása alkalmával tett nyilatkozatát. Az elsőfokú bíróság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottnak ez a nyilatkozata nem minősül vallomásnak, így azt bizonyítékként nem lehet felhasználni. Ez az álláspont összhangban van a Be. 60. §-ának (3) bekezdésében és a 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésekkel, és megfelel a BH 1991. évi 12. számában 463. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett álláspontnak is. A Be. 87. §-ának a módosítását megelőzően nem volt eljárási akadálya annak, hogy a szakértői vizsgálat során a vádlott által tett nyilatkozat, mint bizonyíték felhasználható legyen. A Be. 87. §-ának a jelenleg hatályos (2) bekezdése változtatott ezen a helyzeten, amikor a szabad bizonyítás korlátjaként szabja meg azt, hogy csak a hatóság által történt kihallgatás során, és a törvényben foglalt figyelmeztetés után a terhelt által tett vallomás értékelhető bizonyítékként: a szakértő előtt a szakvéleményhez szükséges kikérdezés (exploratio) alkalmával a vádlott által elmondottak a vallomás formai és tartalmi elemeinek nem felelnek meg, ezért vallomásként nem értékelhetők.
A legfőbb ügyész által előterjesztett, a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítvány, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson ismertesse, és ily módon az eljárás anyagává tegye a szakértői kikérdezés során a vádlott által a cselekmény véghezvitelére vonatkozó nyilatkozatot, két okból volt alaptalan. Egyrészt, mert ez mint a terhelt vallomása eljárásjogilag nem értékelhető; másrészt pedig a fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság perjogilag sincs abban a helyzetben, hogy a szóban levő nyilatkozatot okirati bizonyítékként a közvetlenség elvének sérelme nélkül - összevetve a vádlottnak az eljárás különböző szakaszában tett, tartalmilag is eltérő vallomásaival - értékelhesse. Ezért a legfőbb ügyésznek az elmeorvos szakértő által a kikérdezés során tett nyilatkozata felolvasására, illetőleg ismertetésére irányuló indítványát a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta.
Egyébként is az adott ügyben az elsőfokú bíróság által perrendszerű feltárt és értékelt bizonyítékok elégségesek voltak a tényállás megalapozott megállapításához, és a másodfokú eljárás során a bizonyítás felvételének a Be. 240. §-a szerinti törvényi feltételei sem állottak fenn. Az elsőfokú bíróság felderített és értékelése körébe vont minden olyan tényt és körülményt, amelynek az ügy tárgyilagos elbírálása szempontjából jelentősége volt.
Az egyébként megalapozott tényállást a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében
- az iratok tartalma alapján - csupán az alábbiakkal egészíti ki:
- a vádlott közvetlenül a bűncselekmény elkövetését megelőzően másfél deciliter rumot fogyasztott;
- a sértettnek a mentőkocsiban az ápoló kábító hatású fájdalomcsillapító injekciót adott.
A tűz által okozott kár tekintetében az ítélet a szükséges terjedelemben tartalmazza az adatokat, amelyek összhangban állnak a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvben írtakkal.
Az elsőfokú bíróság igen részletesen foglalkozott a vádlott szavahihetőségének a kérdésével. Egybevetette a vádlott által a nyomozás során többszöri kihallgatása alkalmával elmondottakat, az ügyészségi vallomást és a tárgyalási védekezést. Ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott szavahihetősége aggályos, ezért a vádlott előadásait a tényállás megállapítása szempontjából csupán abban a részében találta elfogadhatónak, amely összhangban áll a bizonyítás egyéb adataival is, így a valóságtartalma kellően alátámasztott.
A boncjegyzőkönyv és az orvos szakértői vélemény adatai szerint a sértett a testfelület elülső részén szenvedte el az égési sérüléseket; az igazságügyi tűzvédelmi szakértő pedig azt véleményezte, hogy a tűz a földön levő fekhely tetején, a ruhaneműn keletkezett. E két szakértői vélemény alapulvételével helyes és a logika szabályainak is megfelel az a ténybeli következtetés, amely szerint a vádlott benzint locsolt arra a hálózsákra, amelyben a sértett aludt, és azt gyufával meggyújtotta. A tűznek más módon történő keletkezési lehetőségét egyébként az igazságügyi tűzvédelmi szakértő egyértelműen kizárta.
Az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget tett a törvényben írt indokolási kötelezettségének, ezért a megállapított tényállás - a fenti kiegészítésekkel - megalapozott, és mint ilyen, irányadó volt a másodfokú eljárásban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a védőnek az ítélet magalapozatlanságára alapított és az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványa nem vezethetett eredményre.
A Legfelsőbb Bíróság mellőzi az első fokú ítéletből a bizonyítékok értékelése során tett azt a megállapítást, amely szerint a bíróság az "életszerűség" alapján tette kizárttá a tűz keletkezésének a vádlott által elmondottak szerinti módját. E körben ugyanis kellő támpontul szolgálnak a szakvélemény fentebb részletezett adatai.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította a vádlott bűnösségét, és a cselekményt az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában is rámutatott arra, hogy a tűzhalál a sértett olyan rendkívüli fájdalomérzetével jár, amely indokolttá teszi az emberölés különös kegyetlenséggel való elkövetésének a megállapítását. Ezt támasztja alá az a tényállásbeli kiegészítés is, mely szerint a sértettnek az elviselhetetlen fájdalma miatt már a mentőautóban kábító hatású fájdalomcsillapító injekciót kellett adni.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása szempontjából fontos tényeket alapvetően helyesen vette számba. További súlyosító körülmény azonban az ittas állapotban való elkövetés, valamint az, amely szerint a vádlott egy tízemeletes ház hatodik emeletén olyan tüzet okozott, hogy a tűzoltók mintegy 10-15 percen keresztül csak légzőkészülékben tudták az oltást végezni.
A sértett természetes okú megbetegedései - a szívtágulat és a szívizom zsíros elfajulása - mint együttható ok előidézője volt a halálos eredmény bekövetkezésének, amit a vádlott javára kell figyelembe venni.
Mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az alkalomszerűségnek a vádlott javára enyhítő körülményként való figyelembevételét. A bűnösségi körülmények fenti alakulása mellett a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Btk. 87. §-a (2) bekezdése a) pontjának majdnem teljes kimerítésével kiszabott szabadságvesztés nem tükrözi kellően az elkövetett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyát, erre figyelemmel a fegyházbüntetés tartamát 6 év 6 hónapra, míg a közügyektől eltiltás mértékét - ezzel összhangban - 7 évre súlyosította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti módon megváltoztatta, míg annak további törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 2766/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás