GK BH 1995/45
GK BH 1995/45
1995.01.01.
Nem ütközik jogszabályba az a vállalkozási szerződés, amely szerint a vállalkozó akkor is igényt tarthat a vállalkozói díjra, ha a hirdetések elhelyezésére kötött szerződés teljesítése azért vált lehetetlenné, mert a hirdetéseket a megrendelő nem bocsátotta a vállalkozó rendelkezésére [Ptk. 399. §].
A felek 1990. február 1-jén vállalkozási szerződést kötöttek hirdetések elhelyezésére. A szerződés szerint a felperes vállalta, hogy a tulajdonát képező 1000 db 22 oldalas hirdetőtáblákon - meghatározott időtartamra - 4000 db, az alperes által rendelkezésére bocsátandó plakátot felragaszt. A szerződésben az alperes vállalta, táblánként 3.500,-Ft-ot, összesen 3 550.000,-Ft összeget fizet, amelyből 1.775.000,-Ft-ot a szerződés aláírásától számított 5 napon belül, további 1.775.000,-Ft-ot pedig 1990. március 10. napjáig utal át. A szerződés teljesítéséhez szükséges plakátokat az alperes 1990. február 20. napjáig, de legkésőbb február 26. napjáig tartozott a felperes raktárába beszállítani. A szerződés értelmében amennyiben a késedelmes plakátszállítás miatt a kihelyezés a szerződött időszak egészében, vagy annak egy részében meghiúsul, úgy az alperes köteles a teljes időszakra vonatkozó díjat megfizetni, amelyet a felperes az alperes szerződéstől való elállása esetében nem tartozik visszafizetni. A felperes a szerződésben vállalkozott arra, hogy elállás esetén törekszik a kiesett reklámhelyeket értékesíteni; ebben az esetben a megfizetett díjat az alperesnek visszatéríti.
Az alperes a kihelyezendő plakátokat - sürgetés ellenére - nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, és a kikötött vállalkozói díjat sem fizette meg.
A felperes keresetében 3.550.000,-Ft vállalkozói díj és ennek 1991. március 10. napjától számított évi 28%-os késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kereseti előadása szerint a szerződés az alperes szerződésszegése miatt meghiúsult, így a szerződésben kikötött vállalkozói díj őt a szerződés alapján megilleti.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felek között az érintett reklámtevékenységre nézve, a szerződés érvényesen nem jött létre. A szerződést ugyan 1990. február 1. napján érvényesen megkötötték, ezt a szerződést azonban - szóbeli tárgyalások eredményeként - a felek "hatályon kívül helyezték", és megállapodtak abban, hogy új szerződést kötnek. Erre vonatkozóan a felperes 1990. február 20-án egy szerződéstervezetet el is készített, azt azonban a maga részéről nem írta alá. Amennyiben a szerződéses jogviszony hiányával kapcsolatos álláspontja nem lenne elfogadható, arra hivatkozott, hogy az 1990. február 1-jei szerződés érvénytelen. Annak azon kikötése ugyanis, hogy a vállalkozói díjra a felperes akkor is jogosult, ha semmilyen munkát nem végez, a szerződést érvénytelenné teszi. A szerződés ezen a címen való megtámadásával ugyan elkésett, de ezt a jogát a felperes kereseti követelésével szemben kifogásként kívánja érvényesíteni. A szerződésszegésből eredően a felperes csak kárát érvényesíthetné. Álláspontja szerint ugyanakkor a felperesnek - a szerződés meghiúsulásából eredően - kimutatható kára nem keletkezett. Egyébként pedig a felperes a szerződésben előírt kárenyhítési kötelezettségének sem tett eleget.
A felperes az alperes előadásával szemben állította, hogy a szerződés teljesítésének előkészítésével olyan költségei merültek fel, amelyek részére nem térültek meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 3.550.000,-Ft és ennek 1990. március 10. napjától számított évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Ítéletét a felek között fennálló, 1990. február 1-jén kötött szerződésnek az alperes által történt megszegésére és annak azon kikötésére alapította, amely szerint az alperes a vállalkozói díjat akkor is köteles megfizetni, amennyiben az alperes a szerződéstől eláll. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés feltűnő aránytalanság címén nem támadható meg, mert a feltárt aránytalanságnak a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között kellene mutatkoznia, amire nézve viszont az alperes bizonyítékot nem szolgáltatott.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezéseit a (20%-on felüli kamatigény elutasítását) nem érintette, a fellebbezett részét pedig hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú határozat indokolása szerint a felek által 1990. február 1. napján kötött szerződés érvényes. A felperes 1990. február 20-i szerződéstervezetéből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a korábbi szerződés megszűnt volna, mert ezt - ezen utóbbi szerződés - a felek megegyezésétől tette függővé, aminek létrejöttét az alperes nem bizonyította. Az alperes a plakátok leszállításának elmulasztásával szerződést szegett, elzárta a felperest attól, hogy teljesíthessen. A szerződés ennélfogva az alperes szerződésszegése folytán hiúsult meg. Az érvényesen létrejött szerződés azonban a felperest is kötelezi bizonyos kárenyhítő intézkedések megtételére. Erre nézve azonban az elsőfokú bíróság a bizonyítást nem folytatta le, amit pótolnia kell.
Az elsőfokú bíróság az újabb ítéletében az alperest a kereseti főkövetelés és évi 20%-os késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte. Ítéletét azzal indokolta, hogy a megismételt eljárásban a felperes bizonyította: a kereskedelmi célú plakátok kihelyezését az illetékes hatóság csak már jóval a szerződésben a reklámozásra meghatározott időtartam eltelte után engedélyezte. Bizonyítottnak tekinthető tehát, hogy a felperes a kárelhárítás kérdésében a szerződésnek megfelelően járt el. A felperes a vállalkozási szerződésben egyébként is csak olyan vállalást tett: törekedni fog arra, hogy a szerződéstől való elállás esetén a reklámhelyeket értékesíti, amennyiben sikerül erre másik ügyféllel szerződést kötnie. Ez a vállalás - mivel kiterjesztően értelmezni nem lehet - csak azt jelentette, hogy az általa az alperes plakátjai részére lekötött reklámhelyeket próbálja meg másnak értékesíteni. A felperes azonban bizonyította, hogy erre nem volt lehetősége.
Az újabb ítélet ellen szintén az alperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Ismételten hivatkozott arra, hogy az 1990. február l. napján kötött szerződés érvénytelen. A szerződés ugyanis oly mértékű előnyt tartalmaz a felperes javára, ami miatt léte, "már eleve megkérdőjelezhető". A szerződést ugyan megszegte, emiatt azonban a felperes csak kárának megtérítését igényelheti. Vállalkozói díj csak teljesítés esetén követelhető, amire azonban az adott esetben nem került sor. Egyébként az alperes azáltal, hogy a munkát nem végezte el, költségeket takarított meg, a fel nem használt anyagok egy része máshol és más célra is felhasználható volt. A megtakarítás összegét 700.000,-Ft-ra tette. amelyre a felperes díjigényével szemben beszámítási kifogást terjesztett elő.
A felperes által az alperes beszámítási kifogására tett nyilatkozata szerint a szerződés teljesítéséhez beszerzett anyagok máshol nem voltak felhasználhatók, azokat - a tárolási díj ellenében - hajlandó az alperesnek kiadni. A fellebbezés annyiban alapos, hogy az alperesnek a fellebbezési eljárásban előterjesztett beszámítási kifogására tekintettel a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ügyben megalapozott döntés nem hozható.
A felek jogviszonyára vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság már a korábbi határozatával állást foglalt arra nézve, hogy a felek által 1990. február 1. napján kötött szerződés érvényes. Ezzel a fellebbezési állásponttal mégis amiatt volt szükséges foglalkozni, mert az alperes a fellebbezésében arra tekintettel tartotta a szerződést érvénytelennek, mert annak meghiúsulása esetére a felperest a kikötött teljes vállalkozói díj követelésére jogosulttá teszi. A szerződésnek ez a kikötése azonban nem tekinthető olyan "egyoldalú előnynek", amely a szerződés megtámadására alapot szolgáltatna. A szerződés - alperes által kifogásolt - feltétele nem hogy nem jogellenes, hanem a jogszabály kifejezett rendelkezésén alapul. A Ptk. 399. §-ának c) pontja szerint, ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős és a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti. A felek szerződésének kifogásolt rendelkezése ennélfogva a jogszabály rendelkezésével összhangban áll; az alperest a szerződésben kikötött vállalkozói díj attól függetlenül megilleti, hogy a szerződés nem került teljesítésre. Mindez azonban nem vezethetett a vállalkozó jogalap nélküli gazdagodására. Emiatt rendelkezik a jogszabály akként, hogy a megrendelő a vállalkozót megillető díjból levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett, vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna. Ezen rendelkezés alkalmazását kívánta az alperes akkor, amikor ezen levonható összegekre nézve a felperes díjkövetelésével szemben a beszámítási kifogását előterjesztette.
Az alperes a beszámítási kifogásának összegszerűségét 700.000,-Ft-ban jelölte meg, amit a felperes vitatott. Annak eldöntéséhez, hogy a valóságban mennyi az az összeg, amit az alperes a szerződés szerinti vállalkozói díjból levonhat, a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ami a másodfokú eljárás kereteit meghaladja.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az új hatásköri szabályok folytán a Pesti Központi Kerületi Bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította [1992. évi LXVIII. tv. 29. §-ának (3) bekezdése].
Az új eljárás során az alperes beszámítási kifogására vonatkozóan a bizonyítási eljárást folytatni kell. A felperesnek a szerződés szerinti munkákra készített árkalkulációja, esetleg tanú vagy egyéb bizonyítékok alapján - szükség szerint szakértő igénybevételével - kell megállapítani, mennyi az az összeg, amelyet a felperes a szerződés lehetetlenné válása folytán megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult idő alatt másutt keresett, vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna. A beszámítási kifogás helyes összegének megállapítása után kell az alperes beszámítási kifogása és ennek függvényében a felperes kereseti igénye tárgyában döntést hozni. (Legf. Bír. Gf. IV. 33. 002/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás