PK BH 1995/453
PK BH 1995/453
1995.08.01.
Öröklési szerződés megkötésével kapcsolatban a gyámhatóság jogköre a törvényes képviselő jognyilatkozatának jóváhagyása során arra terjed ki, hogy az adott jognyilatkozat megfelel-e a korlátozottan cselekvőképes személy érdekeinek [Ptk. 19. § (1) bek., 349. §].
A felperesek 1990. június 26-án öröklési szerződést kötöttek V. J.-né örökhagyóval. A szerződést ügyvédi megbízási szerződés alapján a II. rendű alperes készítette el; a két lapon készült öröklési szerződést azonban az első lapon a szerződő felek és a tanúk nem írták alá. A II. rendű felperes kiskorúsága folytán törvényes képviselőjének jognyilatkozata gyámhatósági jóváhagyásra szorult. A kerületi tanács vb gyám- és gyermekvédelmi csoportja az 1990. július 10-én kelt határozatával a törvényes képviselő jognyilatkozatához hozzájárult. Az örökhagyó halála után lefolytatott hagyatéki eljárásban a közjegyző az öröklési szerződés alaki hibája miatt a hagyatékot az örökhagyó korábbi közvégrendelete alapján adta át.
A felperesek elsődleges kereseti kérelmükben 1 487 500 forint megfizetésére kérték az I. rendű alperest kötelezni közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén. Álláspontjuk szerint az I. rendű alperesnek - illetőleg jogelődjének - vizsgálnia kellett volna, hogy az öröklési szerződés megfelel-e az alaki és tartalmi követelményeknek; ezt az I. rendű alperes elmulasztotta, és azzal, hogy alakilag hibás öröklési szerződés hagyott jóvá, a felpereseknek kárt okozott, amelyért a Ptk. 349. §-a értelmében tartozik helytállni. Másodlagos kereseti kérelmük a szerződést készítő II. rendű alperes kártérítő felelősségének megállapítására irányult, mert eljárása az ügyvédi törvénnyel és a Ptk.-nak a megbízásra vonatkozó szabályaival ellentétes volt; erre tekintettel az alperesek egyetemleges marasztalását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek személyenként 743 750 forintot. Az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet elutasította. Ez utóbbi rendelkezés indokolásaként az elsőfokú bíróság kiemelte: az I. rendű alperes kártérítő felelősségének fennállása tekintetében elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a kiskorú II. rendű felperes törvényes képviselőjének nyilatkozatához való gyámhatósági hozzájárulás megadása tekintetében a gyámhatóság eljárása a jogszabályoknak megfelelt-e. A gyámhatóságnak ezt a kötelezettségét a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontja írja elő. "A gyámhatósági eljárás a korlátozottan cselekvőképes kiskorú érdekeinek megfelelő eljárás, amelynek során azt kell vizsgálni, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy érdekeivel ellentétben álló juttatásban ne részesüljön, illetőleg kötelezettséget ne vállaljon. Figyelemmel arra, hogy a gyámhatósági hozzájárulást tartalmazó határozat - amely indokolása szerint is helyénvaló álláspontot fogalmaz meg - a kiskorú érdekeinek megfelelő tartalmú szerződést aláíró törvényes képviselői nyilatkozathoz adott hozzájárulást a jogszabályoknak megfelelő volt. Mindebből pedig az következik, hogy az államigazgatás eljárása nem volt jogellenes, így azzal okozati összefüggésben a felpereseknek kára sem származhatott." Az első fokú ítéletnek az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet elutasító rendelkezése ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be, és annak megváltoztatásával kereseti kérelmük szerinti marasztalást kértek. Fellebbezésük indokolásaként az első fokú eljárásban előadott jogi álláspontjukat megismételve arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperesnek, mint gyámhatóságnak az öröklési szerződés alaki és tartalmi helyességét is vizsgálnia kellett volna, és nem hozhatott volna jóváhagyó határozatot alakilag hibás öröklési szerződés esetében.
Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem megalapozott.
A Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából közigazgatási jogkörben okozott kárnak csak a közigazgatási jellegű tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekintetni: azaz amikor a közigazgatási jogkör gyakorlása és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggés fennáll. A gyámhatóság közigazgatási jogkörben jár el - egyebek mellett - akkor, amikor a Ptk. 19. §-ának (1) bekezdése alapján az ott felsorolt esetekben a törvényes képviselő jognyilatkozatát jóváhagyja. Ez a jogköre azonban - amint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott - csak annak vizsgálatára terjed ki, hogy a törvényes képviselő által adott jognyilatkozat megfelel-e az egyik szerződő fél: a korlátozottan cselekvőképes személy érdekeinek. A korlátozottan cselekvőképes érdekkörén kívül eső, a másik szerződő fél érdekkörébe tartozó körülményeket, szerződési kikötéseket nem vizsgálhatja. Ebből következik, hogy a szerződés egész tartalmáért és az alakszerűségek megtartásáért nem felel - szemben a korábban hatályos jogszabályok szerint az igazgatási feladatot ellátó tanácsi szakigazgatási szervnek a tartási (életjáradéki) és öröklési szerződések hatósági jóváhagyására vonatkozó jogkörével, amely a szerződés tartalmi és alaki érvényességének vizsgálatát is jelentette.
Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a perbeni öröklési szerződés alaki hiányosságaiért a Ptk. 349. §-a alapján az I. rendű alperes felelősségét nem látta megállapíthatónak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet fellebbezéssel támadott részében - indokolásbeli kiegészítéssel - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperesek pervesztesek lettek, az I. rendű alperesnek azonban költsége nem merült fel, ezért e vonatkozásban nem kellett rendelkezni. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Pf. V. 21. 050/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás