PK BH 1995/454
PK BH 1995/454
1995.08.01.
A bíróság indokolt esetben a vagyoncsoportosításban nem szereplő vagyontárgyak kiadását is elrendelheti [1992. évi II. tv. 33. § (3) bek., 35. § (1)–(2) bek., 40. § (1) bek. e) p., 41. § (1) bek.].
A felperes az alperes jogelődjénél határidőben bejelentette a kiválási szándékát, és megjelölte azokat a vagyontárgyakat (állatokat), amelyek kiadását kérte a neki juttatott 856 501 forint értékű üzletrészére eső adósság beszámítása után fennmaradó 493 773 forint üzletrésze ellenében. A termelőszövetkezet közgyűlése 1992. szeptember 19. napján határozott a vagyonmegosztásról, az üzletrészekhez kapcsolt adósságról. A felperes igényéről úgy határoztak, hogy nettó 493 773 forint értékben vihet ki vagyontárgyakat, de nem járulnak hozzá a felperes által kért üszők és hízóbikák kiadásához.
A felperes az 1992. október 9. napján előterjesztett keresetében támadta a rá vonatkozó közgyűlési határozatot, illetve annak megállapítását kérte, hogy a szövetkezet az általa kért állatokat köteles legyen kiadni. Kérte "módosítani" a szövetkezet követeléseinek és tartozásainak rendezéséről szóló közgyűlési határozatot is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság döntését a következőkkel indokolta:
A fellebbezési eljárás során kiegészített bizonyítás anyaga alapján úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, mindenben megalapozott. Az átmeneti törvény rendelkezése szerint a kiadható vagyontárgyak körét a közgyűlés jogosult volt megállapítani, a szövetkezetből kiválni kívánó tagok csak ezek közül a vagyontárgyak közül választhatnak. A másodfokú eljárás során a bíróság tisztázta azt, hogy a kiadható vagyontárgyak közül melyek azok, amelyek még mindig megvannak, amelyeket még más szövetkezeti tagok a szövetkezetből nem vittek ki. A felperes ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a maradék vagyontárgyakat nem kívánja kivinni, mert azokat önállóan hasznosítani a saját elképzelései szerint már nem tudja. Tiltakozása ellenére a bíróság is méltánytalannak találta volna ilyen vagyontárgy kiadását a felperes részére. Mindezekből a megyei bíróság azt állapította meg, hogy nincs olyan vagyontárgy, aminek kiadására kötelezhető lenne az alperesi szövetkezet.
A másodfokú határozat ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet; abban a támadott határozat hatályon kívül helyezését kérte. Kérelmét arra alapította, hogy a jogerős döntés sérti az 1992. évi II. törvény 35. §-a (2) bekezdésében foglaltakat. A hivatkozott rendelkezés éppen arra jogosítja fel a bíróságot, hogy a közgyűlésnek a vagyonmegosztás és a vagyoncsoportosítás tárgyában hozott határozatát érdemben változtassa meg. Elfogadva azt a jogi álláspontot, hogy mindaddig, amíg kiválás esetén a vagyonkiadás nem történik meg, a tagsági viszony is fennáll, a felperes tagsági viszonya az elutasító ítéleti döntés folytán továbbra is fennáll. Végső soron a bíróság korlátozta a felperesnek a szövetkezetből való kiválását.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett érdemi nyilatkozatot.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A felperes perbeli igénye érdemi elbírálásánál annak van döntő jelentősége, hogy a felperes az alperes által is elismerten a kiválási szándékát határidőben bejelentette, ezzel kifejezésre juttatta azt is, hogy nem kíván az átalakuló szövetkezet tagja lenni, igényt tart az üzletrésze értéke ellenében megfelelően hasznosítható vagyontárgyak kiadására. Az 1992. évi II. törvény 35. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezéséből következően a mezőgazdasági szövetkezet, így az alperesi jogelőd szövetkezet vagyonmegosztásról hozott közgyűlési határozatának bírósági felülvizsgálata nem kérhető, de nem kérhető a vagyoncsoportosítás elkészítése kapcsán hozott, a vagyoncsoportosítást meghatározó közgyűlési határozat felülvizsgálata sem. Ennek indoka nyilvánvalóan az, hogy amennyiben a kiváló tag és a szövetkezet között megállapodás jön létre a kiadni kért, illetve a szövetkezet szerint kiadható vagyontárgyak tekintetében, ez az egyezség lesz az alapja a hivatkozott törvény 40. §-a (1) bekezdése c) pontja szerint meghozható vagyonmegosztást eredményező közgyűlési határozatnak, amely határozat egyezség hiányában a felperes vonatkozásában nem volt meghozható. A felperes vagyonkiadási igénye rendezését, illetve vagyontárgyak kiadását az 1992. évi II. törvény 35. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróságtól is kérheti, amennyiben a hivatkozott rendelkezésben írt egyéb feltételek is megvalósulnak. Ez utóbbiak hiányában viszont ugyanezen törvény 41. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonmegosztást árveréssel kérheti.
Abban az esetben, ha megállapítható, hogy a felperes a bíróságtól kérheti a vagyonmegosztást, az alperesi szövetkezet érdekeit is figyelembe véve a bíróságnak kell megjelölnie azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a felperes megfelelően hasznosíthat, de amelyek kiadásának elrendelése ugyanakkor nem befolyásolja hátrányosan a szövetkezetnél visszamaradó vagyontárgyak hasznosítását, a szövetkezet gazdálkodását. A vagyonmegosztás kapcsán - eltérően a jogerős ítéletben kifejtett állásponttól - a bíróság indokolt esetben a vagyoncsoportosításban nem szereplő vagyontárgyak kiadását is elrendelheti. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra is, hogy a felperes vagyonmegosztási igénye megfelelő kielégítése kapcsán az üzletrészét terhelő tartozásért köteles helytállni, tehát csak az üzletrészét terhelő tartozás beszámítása után megmaradó üzletrésze értékében vihet ki vagyontárgyakat.
Az első- és a másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - valójában jogszabályt sértve nem adott módot a felperesnek arra, hogy a kiválási szándéka jogszerű bejelentése folytán a vagyonmegosztási igényét - feltéve, hogy az a bíróság hatáskörébe vonható - az 1992. évi II. törvény 33. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján érvényesítse. A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis a szövetkezet vagyonából a kiváló tagra jutó arányos részt (jogokat és kötelezettségeket) ki kell adni. Ez terheli az átalakulás után is a szövetkezetet, tehát az alperest, az 1992. évi II. törvény módosított 2. §-a (4) bekezdésének azon rendelkezése folytán, hogy ha a szövetkezet a törvényben foglaltakat 1992. június 30., illetőleg 1992. december 31. napjáig nem teljesítette, ezt követően is köteles azoknak eleget tenni.
A fentiekben kiemeltekre alapítottan a Legfelsőbb Bíróság a támadott jogerős határozatot a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, egyben az elsőfokú bíróságot utasította az előzőekben kifejtett iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pfv. I. 22. 169/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás