PK BH 1995/456
PK BH 1995/456
1995.08.01.
Túlépítéssel kapcsolatos jogvitában, a telekalakítási engedély megléte olyan előkérdés, amely nélkül az ügy érdemben nem bírálható el [Ptk. 109. § (1) bek., 111. §, 29/1971. (XII. 29.) ÉVM r. 2–3. §, Pp. 275/A. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes által az alperesek ingatlanára túlépítéssel elfoglalt területet a felperesnek adta, s kötelezte őt az alperesek részére 2600 forint ellenérték megfizetésére. Meghatározta egyúttal a túlépítés folytán megváltozott határvonalat. Kötelezte az alpereseket az általa meghatározott terület birtokba adására, a felperest pedig az ellenérték megfizetésére. A határozat indokolásában a felperes túlépítését megállapító szakértői véleményre is hivatkozva állapította meg, hogy a felperes jóhiszemű túlépítő, ezért, valamint "a területátcsatolási" engedélyre figyelemmel - a Ptk. 109. és 111. §-ait alkalmazva - a túlépítéssel elfoglalt területet a felperes tulajdonába adta. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta. Hivatkozott az alperesek fellebbezési eljárás során tett nyilatkozataira, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy nem kell foglalkozni a közigazgatási hatóság hozzájárulásának kérdésével. Ezzel szemben vizsgálta a két ingatlan közötti telekhatárt, ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság álláspontjával értett egyet, hivatkozva a földmérő szakértők megállapításaira.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a túlépítés szabályainak téves alkalmazását jelölték meg a jogszabálysértés okaként. A Ptk. 109. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határán túl építkezett, a szomszéd - választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő
a) a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást,
b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható vagy
c) az egész földet vásárolja meg.
A Ptk. 109. §-a (1) bekezdésének b) pontja tehát csak akkor alkalmazható, hogy a telekalakításra az ingatlan-nyilvántartási és építési szabályok szerint mód van. A túlépítéssel kapcsolatos elismerés nem teszi lehetővé ennek megkerülését.
Az ügyben eljárt bíróságok ítélete törvénysértő, mert a telekalakításhoz szükséges végleges engedélyt tartalmazó határozat beszerzéséről nem gondoskodtak [29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 2-3. §-a]. A bíróság a közigazgatási határozat meglétének vizsgálatára hivatalból köteles, és így hivatalból köteles meggyőződni arról, hogy a telekalakításhoz szükséges végleges engedély rendelkezésre áll-e. A telekalakítási engedély beszerzése történhet a bíróság kezdeményezésére, vagy - és az adott ügyben ez tekintendő követendőnek - a túlépítő, területet igénylő felperes által benyújtott kérelem alapján. A telekalakítási engedély megléte olyan előzetes kérdés, amely nélkül az ügy érdemben nem bírálható el. Ezért indokolt lehet a végleges telekalakítási engedély beszerzéséig a tárgyalás felfüggesztése.
A bíróság attól függően, hogy a közigazgatási hatóság a szükséges engedély tárgyában miként határoz, dönthet a túlépítés jogkövetkezményeinek alkalmazása kérdésében. A bíróság a Ptk. 111. §-ában biztosított joga alapján a kérelemtől eltérően is, de a felek érdekeinek figyelembevételével foglalhat állást abban, hogy a túlépítésre vonatkozó szabályok közül melyik lehetőséget választja.
A fenti szempontoknak megfelelő, megalapozott és törvényes határozat meghozatala érdekében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával mindkét fokon eljárt bíróság által hozott ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 705/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás