PK BH 1995/463
PK BH 1995/463
1995.08.01.
Házastársak építőközösségi tagságának kizárással történő megszűnésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 337. § (1) bek., 344. § (1) bek., 478. § (2) bek., 578/D. § (2) bek., Pp. 9. § (2) bek., 182. § (3) bek., 206. § (1) bek., 253. § (3) bek.].
A bíróság jogerős ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 87 431 forintot és annak 1989. október 10. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felek tagjai voltak a perbeli ingatlanra társasház építése céljából alakult építőközösségnek. Az építkezéssel kapcsolatos felelős műszaki vezetői (műszaki ellenőri) teendőket megbízás alapján az I. r. felperes látta el; megbízatását azonban az alapozási hibák felismerését követően a közösség visszavonta. Tekintettel arra, hogy a felperesek az építőközösséggel szemben fennálló kötelezettségeiket felhívás ellenére sem teljesítették, őket a többiek az 1989. július 18. napján kelt határozatukkal a tagok sorából kizárták. Miután tulajdoni hányadukat a felperesek nem ruházták át másra, az építőközösség a felperesek tulajdoni hányadát 449 659 forint vételárért eladta az új tagként belépő I-II. r. alpereseknek. A felvett vételárból az alperesek levonásba helyezték az alapozás javításának általuk meghatározott összegét, és a felpereseknek a különbözetként mutatkozó 35 752 forintot fizették ki.
A bíróság az érdemi döntésének indokolásában - egyebek mellett - kifejtette, hogy az építőközösségnek az I. r. felperes is tagjává vált, miután a közgyűlésen bejelentette előbb a II. r. felperes élettársaként, majd házastársaként a közös építkezés tényét, és a közgyűlési jegyzőkönyv aláírásával ezt a jognyilatkozatot az építőközösség képviselői is elfogadták. A II. r. felperesnek pedig abból a közokiratban foglalt nyilatkozatából, amely szerint az építkezést az I. r. felperessel közös anyagi eszközökből kezdték, arra a megállapításra jutott, hogy a felperesek tulajdoni hányada közös vagyon volt. Erre a tulajdoni hányadra a Ptk. 578/D. §-ának (2) bekezdése alapján a közösségbe új tagként belépő I. és II. r. alpereseket vételi jog illette, s az építőközösséggel kötött szerződésben az erre irányuló jognyilatkozatukat megtették; ezzel a felperesek és az említett alperesek között az adásvételi szerződés 449 650 forint vételár mellett létrejött. A felpereseknek járó vételár összegébe azonban beszámította a kizárás időpontjában az építőközösséggel szemben fennálló 100 000 forint tartozást, az alap 226 476 forint javítási költségének megfelelő kártérítést, valamint a már kifizetett 35 752 forint vételárrészt. Az értékesített ingatlanhányad közös tulajdonából következően a felperesek a vételárra is egyetemlegesen jogosultak, ezért a bíróság nem látta akadályát annak, hogy az I. r. felperessel szembeni kárigényüket az alperesek a II. r. felperes követelésébe beszámítsák.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással, annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmüknek megfelelő döntés meghozatala végett - a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint a bíróság jogerős ítélete sérti a Ptk.-nak a vételi jogra vonatkozó, a károkozás ténye és az okozati összefüggés fennállásának előírását tartalmazó és a megbízott díjazásával kapcsolatos szabályait. Megítélésük szerint figyelmen kívül hagyta a bíróság a Csjt.-nek a házastársi különvagyonra vonatkozó rendelkezését, miként a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglalt korlátozást is.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli esetben az építőközösségbe új tagként belépő I-II. r. alpereseket a Ptk. 578/B. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperesek kizárásakori vételáron a vételi jog megillette. A bizonyítási eljárás keretében feltárt körülmények mérlegelése alapján helytállóan jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a vételi nyilatkozatnak az építőközösséggel kötött - egyébként érvénytelen - szerződésbe foglalásával és a felperesek arról történt tudomásszerzésével az adásvételi szerződés a felperesek, valamint az I. és II. r. alperesek között létrejött. Ezt egyébként kezdetben maguk a felperesek sem vitatták; ellenkezőleg: a keresetlevelükben vételár-követelésük jogalapjaként a szóban levő adásvételi szerződést jelölték meg, s csak a per későbbi szakaszában - az alperesek beszámítási kifogásának előterjesztését és az arra vonatkozó bizonyítás elrendelését követően - hivatkoztak a szerződés létrejöttének hiányára is.
A II. r. alperes tulajdoni hányadaként feltüntetett ingatlanrész, külön, illetve közös vagyoni jellege tekintetében pedig a másodfokú bíróság - minthogy a más bíróság határozatában megállapított tényállás nem kötötte [Pp. 9. § (2) bek.] - a helyes tényállás megállapítása érdekében a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat (köztük a felperesek közgyűlésen tett nyilatkozatait és a II. r. alperes közokiratba foglalt nyilatkozatát), a per egyéb adatait a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében meghatározott módon összességében értékelte, és mérlegelése eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy ez a tulajdoni hányad a házastársi vagyonközösséghez tartozott. Miután a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés - a megalapozatlanság esetét kivéve - nem vizsgálható, és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak egymással szembeállítására, újabb összehasonlítására, nem alapos a felpereseknek az ítéleti tényállást e részében támadó felülvizsgálati kérelme.
A perben alkalmazott szakértő véleménye mentes a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, nem tévedett ezért a bíróság, amikor az abban foglalt megállapításokat ítélkezése alapjául elfogadta, és a károsodás bekövetkezésében az I. r. felperes közrehatását megállapította. Figyelemmel arra, hogy a közös károkozók felelőssége a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint egyetemleges, a teljes kár megtérítését az alperesek a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése alapján bármelyik károkozótól - így az I. r. felperestől is - követelhették.
A Ptk. 478. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős. A jogszabály idézett rendelkezéséből következően a szakszerűtlenül vagy felelőtlenül - és ennek folytán eredménytelenül - elvégzett megbízási tevékenységért díjazás nem jár. A perbeli esetben az épület alaptestének szilárdsága a megkívánt mérték alatt maradt, nem a terv szerinti méretben és alakban készült, és az alapozás mélysége sem érte el a teherbíró talajt. A hibák oka - kivitelezési fogyatékosságok mellett - az volt, hogy a műszaki ellenőrzéssel megbízott I. r. felperes nem kívánta meg geodéziai műszerek használatát a kitűzéshez, nem ellenőriztette talajmechanikussal az alapozás mélységét, és nem gondoskodott a kitűzött méretek betartásáról sem. Ilyen súlyos és emellett tetemes kárt is okozó műszaki ellenőrzési mulasztások bizonyítottsága folytán helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az I. r. felperes a megbízási szerződésben vállalat kötelezettségeinek nem tett eleget, és így díjazásra sem tarthat igényt.
Végül alaptalan a felpereseknek az a hivatkozása is, amely szerint a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés ellenére túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen és az ellenkérelmen, amikor a falazáshoz és további anyagok beszerzéséhez az általuk meg nem fizetett 100 000 forintot is beszámította a követelésükbe. Az erre vonatkozó beszámítási kifogásukat ugyanis az alperesek már az első fokú eljárásban (a 8. sorszámú előkészítő iratukban) előterjesztették, majd a kerületi bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezésükben kifejezetten erre a nyilatkozatukra utalva kérték az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21. 036/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás