PK BH 1995/468
PK BH 1995/468
1995.08.01.
Gyermektartásdíj ellenében a házastársi közös vagyoni igényről való lemondás alakisága [Csjté. 8. § (1) bek., Ptk. 19. § (1) bek., 217. § (1) bek., Pp. 195. § (1) bek.].
A peres felek házassági életközösségének fennállása alatt 1986. április 25-én közjegyző előtt aláírt nyilatkozata szerint az alperes lemondott a házas ingatlanon fennálló 1/2. arányú tulajdoni illetőségéről a felesége - a felperes - javára, aki kijelentette, hogy ennek ellenében férjétől - az alperestől - "gyermektartásdíjat sem a jelenben, sem pedig a jövőben" nem követel.
Mintegy hat évvel később (1992-ben) a bíróság a felek házasságát felbontotta, és az 1978-ban született József, valamint az 1979-ben született Katalin nevű gyermekeiket a felperesnél helyezte el.
Ilyen előzmények után a felperes az 1993. március 18-án előterjesztett keresetében az említett nyilatkozat, mint ajándékozási szerződés érvényességének megállapítását, valamint a tulajdonjogi változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges adatok (helyrajzi szám, területmérték) "pótlását" kérte.
Az alperes azzal védekezett, hogy a nyilatkozatot nem tartja magára nézve kötelezőnek, azt visszavonja, mert annak aláírását követően a felperessel az életközösséget visszaállították, és a házasság felbontásáig a gyermekeiket együtt nevelték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felek megállapodása - a bizonyítási eljárás adataiból megállapíthatóan - azt célozta, hogy az alperes házasságon kívül született gyermeke a házastársak egyenlő arányú közös tulajdonú ingatlanából ne örökölhessen. Minthogy a felek az életközösséget 1986 őszén helyreállították, és a felperes 1986-tól 1992-ig az alperessel szemben gyermektartási igényt nem támasztott, hiszen 1992 májusáig közösen nevelték a gyermekeiket, az alperes tehát az ingatlanilletőségét nem gyermektartásdíj ellenében adta a felperesnek, ezért az az igénye, hogy a bíróság állapítsa meg a nyilatkozat érvényességét, alaptalan.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a peres felek az alperes tulajdoni illetőségének átruházását tartalmazó szerződésüket "abban a jövőbeni közös feltevésben kötötték meg, hogy az alperes a házastársi kapcsolat megszakítása után eltávozik a közös lakásból, és gyermektartási kötelezettségét tulajdonának átruházásával teljesíti. A közös téves feltevés, nevezetesen hogy a szerződéskötés után az életközösséget nem állítják helyre, a felek egyező előadása szerint tehát meghiúsult, hiszen huzamosabb ideig együtt éltek. Így az alperes a tartási kötelezettségét természetben teljesítette. A szerződésben meghatározott jövőbeni esemény elmaradása megalapozza a szerződés megtámadását, melyre az alperes is jogosult volt." Az alperes ezt a jogát nyilatkozatának tartalma szerint kifogás útján érvényesítette[Ptk. 236. § (3) bek.], nyilatkozata ezért "a szerződés megtámadásának minősül".
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Érvelése szerint az alperes - akivel az életközösséget a perbeli nyilatkozat megtétele után nem állította helyre - nem vonta vissza ajándékozási nyilatkozatát, és ilyenre a perben sem hivatkozott. Hiányolta továbbá, hogy a bíróság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges adatok pótlására vonatkozó kérelmét nem bírálta el.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A bíróság a peradatok helytálló értékelésével állapította meg, hogy a felek a perbeli "nyilatkozat", vagyis - tartalmát tekintve - a visszterhes vagyonátruházási szerződés időpontjában házassági életközösségben együtt éltek. Tévedett azonban, amikor figyelmen kívül hagyta a szerződés, vagyis az okirat keletkezése időpontjában hatályos 1952. évi 23. tvr. (továbbiakban: Csjté.) 8. §-ának (1) bekezdését. Eszerint ugyanis a házastársak egymással kötött adásvételi, csere-, kölcsön- és ajándékozási ügyleteinek stb. érvényességéhez közokirat szükséges. A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja ..... az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A perbeli okiratot a nem vitás tényállás szerint nem a közjegyző állította ki, hanem azt a felek csupán a névaláírásuk valódiságának tanúsítása végett tárták a közjegyző elé, az tehát nem közokirat. Ezen érvényességi feltétel hiányában, vagyis az alakiság megsértésével kötött szerződés tehát a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. A bíróság ezért akkor járt volna el megfelelően, ha a felperes keresetét - az alább kifejtendők mellett - az említett okból utasította volna el.
A felek gyermekei a perbeli szerződés megkötésének időpontjában cselekvőképtelen kiskorúak voltak (Ptk. 15. §). A Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvésképtelen személy tartására vonatkozik. Tévedett a bíróság, amikor a felek jognyilatkozatai érvényességéhez az idézett törvényhely szerint megkívánt gyámhatósági jóváhagyás hiányát nem észlelte, vagyis a szerződés érvényességének vizsgálatát ebből a szempontból is mellőzte.
A fentiekre figyelemmel a felperes felülvizsgálati érvelése a jogerős ítélet érdemi döntésének megalapozottsága folytán súlytalan, az a hivatkozása pedig, hogy az alperes a nyilatkozatát nem vonta vissza, iratellenes, a jogerős ítélet felülvizsgálata szempontjából azonban ennek sincs jelentősége.
Minthogy a bíróság a kereset elutasításáról - eltérő jogi álláspontja ellenére - érdemben helyesen határozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a fenti indokolás szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 235/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás