GK BH 1995/478
GK BH 1995/478
1995.08.01.
I. A váltó kibocsátója (kiállítója) csak a váltó szövegébe felvett záradékkal tilthatja meg annak forgatás útján való továbbadását. Ha ilyen tiltás nem szerepel a váltón, a váltó átruházásának jogi akadálya nincs [1/1965. (I. 24.) IM r. 11. § (1)–(2) bek.]
II. A váltó kibocsátójának a fizetési határidő lejárta után tett – a tartozását elismerő – nyilatkozata tartozásátvállalásnak nem minősíthető, ez a váltóbirtokos követelésének jogcímét nem változtatja meg [Ptk. 242. § (1) bek., 332. §(1) bek.].
Az I. r. alperes 1992. október 15-én 7 db saját váltót bocsátott ki összesen 75 millió forint értékben a II. r. alperes rendelvényes javára, ebből 4 db (3 db egyenként 10 millió forint és 1 db 15 millió forint összegű), összesen 45 millió forint összegű váltó esedékessége 1993. március 10-e, míg 3 db (egyenként 10 millió forint összegű) összesen 30 millió forint értékű váltó esedékessége 1993. február 10-e volt. Mind a 7 db váltón a kifizetés helyeként az O. Bank Rt. Veszprém megyei igazgatóságát jelölték meg. A II. r. alperes rendelvényes mind a 7 db váltót üres forgatmánnyal a felperesre forgatta, aki azokat leszámítolta. A felperes a váltókat azok esedékességekor a telepítés helyén fizetésre bemutatta, a bank azonban fedezethiány miatt nem fizetett, és az óvást pótló nyilatkozatot az egyes váltók esedékességének a napján - így a 4 db 45 millió forint összegű váltókra 1993. március 10-én, a 3 db 30 millió forint összegű váltókra 1993. február 10-én - vette fel.
A felperes a keresetében 75 millió forint váltótartozás, s ennek 6%-os kamata - ebből 30 millió forint után 1993. február 10-től, 45 millió forint után 1993. március 10-től kezdődően - továbbá 3 váltódíj és perköltség megfizetésére egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a II. r. alperesnek megtiltotta a váltó átruházását, ennek ellenére az azt a felperesre forgatta. A II. r. alperes pedig arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a felperesnek nem tartozik.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a felperesi kereset szerint marasztalta, az II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az I. r. alperessel, mint a saját váltó egyenes adósával szemben a felperest a Vár. 28. §-ának (2) bekezdése, valamint a 78. §-ának (1) bekezdése értelmében közvetlen kereseti jog illette meg, ezért az I. r. alperes a Vár. 48. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint köteles helytállni a felperessel szemben. Az I. r. alperes védekezését nem fogadta el, mert a váltókon a forgatás nincs megtiltva, azon korlátozó rendelkezés sincs, ezért azok forgatása jogszerűen történt. A II. r. alperessel, mint a váltó rendelvényesével szemben a felperest közvetlen kereseti jog nem illette meg, hanem a Vár. 43. §-ának (1) bekezdése értelmében vele szemben megtérítési igény érvényesíthető. A bank a perbeli váltókra az óvást pótló nyilatkozatot nem a Vár. 44. §-ának (3) bekezdésében meghatározott időben vette fel, ennek következményeként a felperes a megtérítési igényét a II. r. alperessel szemben elveszítette.
Ezen ítélet marasztaló rendelkezése ellen az I. r. alperes fellebbezett, és az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezésében lényegében az első fokú eljárásban kifejtett védekezését ismételte meg, kiegészítve azzal, hogy a bank úgy fogadta el a II. r. alperestől a váltókat a felvett hitel fedezetéül hogy őt nem kérdezte meg. Amikor a banki nyilatkozatból erről értesült, azonnal tiltakozott. Ezen mulasztás folytán a felvett hitel nem került hozzá. A felperes a váltókat rosszhiszeműen szerezte meg. Az I. r. alperes arra is hivatkozott, hogy az 1994. április 27-én létrejött megállapodással a felperes követelésének jogcíme megváltozott. Sérelmezte, hogy a befizetéseket nem a tőke csökkentésére számolta el a felperes, mert szerinte a befizetések a tőkekövetelés törlesztésére irányultak. Egyébként a felperes levezetett tőke és kamat kiszámítására, annak összegére észrevételt nem tett.
A felperes a másodfokú eljárásban a keresetét 61 138 000 Ft váltótartozásra, s ennek 1994. szeptember 2-től járó évi 6%-os kamatára, valamint a perköltségre leszállította. Ezt azzal indokolta, hogy az I. r. alperes 1993. október 27-én 1 millió forintot, 1994. június 2-án 10 millió forintot, és 1994. szeptember 1-jén 10 millió forintot megfizetett. A fizetéseket elsősorban kamatra számolta el 1994. szeptember 1. napjáig, ezért kéri a kamatot 1994. szeptember 2-től. A kamatot meghaladó összeggel pedig a váltódíjat és a tőke összegét csökkentette, így az egyenleg 1994. szeptember 1-jén 61 138 000 Ft volt.
Az I. r. alperes fellebbezése a leszállított kereset szerint alaptalan.
A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes, az abból levont következtetése, jogi minősítése, ítéleti döntése is megalapozott.
Az I. r. alperes fellebbezési érvelését a másodfokú bíróság lényegében az első fokú ítéletben írt indokok alapján nem fogadta el. Az 1/1965. (I. 24.) IM rendelettel közzétett és az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett, Genfben 1930. június 7-én megkötött és Magyarország által is aláírt váltójogi egyezmény (továbbiakban: Vár.) 11. §-ának (1) bekezdése értelmében minden váltó, még ha nem is szól kifejezett rendeletre, váltóátruházás (forgatmány) útján átruházható. A (2) bekezdés értelmében a váltó egyedül akkor nem forgatható, ha azt a kibocsátó, illetve a kiállító magába a váltószövegbe felvett záradékkal megtiltotta (pl. "nem rendeletre" vagy "nem forgatható" szöveget ír a váltóra). A perbeli esetben a váltókon ilyen tartalmú, a forgatás megtiltására utaló kikötés nem található. Ezért alaptalanul állította az I. r. alperes, hogy a váltókat csak a külön hozzájárulásával lehetett volna forgatni. A váltó átruházásának jogi akadálya nem volt, ennek alapján a felperes váltóbirtokosi minősége is jogszerű. A Vár. 28. §-ának (2) bekezdése alapján tehát jogszerűen terjesztett elő váltójogi igényt az I. r. alperessel szemben.
Az I. r. alperes által hivatkozott 1994. április 27-én kelt megállapodás - a tartalmánál fogva (2. pont) - tartozáselismerés a felperes felé és nem minősül a Ptk. 332. §-ának (1) bekezdésében foglalt tartozásátvállalásnak. Ez ugyanis olyan szerződés, amelyben a kötelezettől vállalja át valaki a tartozását és ehhez a jogosult hozzájárulását köteles kérni. A perbeli megállapodásban szó sincs más kötelezettről. Ebben a megállapodásban az I. r. alperes elismerte a tartozását, és halasztást kapott a váltók összegének a kifizetésére, ez azonban a követelés jogcímét a Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése szerint nem változtatta meg.
A Ptk. 293. §-a szerint, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan. Ezért alaptalanul sérelmezte az I. r. alperes, hogy a résztörlesztéseit elsősorban a kamatra számolta el a felperes.
A fentiek értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetleszállításnak megfelelően a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írottak szerint változtatta meg, a marasztalás összegét 61 138 000 Ft-ra és ennek az összegnek 1994. szeptember 2. napjától a kifizetéséig számított évi 6%-os kamatára leszállította, a perköltség tekintetében pedig az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes csak a perindítást követően törlesztett, ezért az első fokú eljárás költségeit viselni köteles.
Az I. r. alperes pervesztességét a másodfokú eljárás során történt kifizetések nem érintik, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésének értelmében köteles megfizetni a felperesnek a fellebbezéssel felmerült költségeit, amely 100 000 Ft ügyvédi munkadíjból áll.
Az I. r. alperes az illetékfeljegyzési joga folytán 1e nem rótt 750 000 Ft fellebbezési illetéket köteles megfizetni a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján, ezért a másodfokú bíróság erről a 15. § (1) bekezdése értelmében hivatalból határozott. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 330/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás