KK BH 1995/489
KK BH 1995/489
1995.08.01.
A műemlékvédelmi hatóság mérlegelési jogkörében hozott határozatát csak annak jogszerűsége tekintetében lehet felülvizsgálni [1964. évi III. tv. 21. § (1) bek., 38. § (1) bek., 30/1964. (XII. 2.) Korm. r. 13. §, 1/1967. (I. 31.) ÉM r. 19. § (1) bek.].
Az alperes Műemlékfelügyeleti Igazgatósága az 1993. október 22-én kelt határozatával kötelezte a felperest az M. u. 2. szám alatt lévő műemlék jellegű épület utcai homlokzatán elhelyezett 3 db gázkonvektor-szellőző eltávolítására, valamint az épület lépcsőházában és a lakás előterében engedély nélkül létesített válaszfalak lebontására, az eredeti állapot helyreállítására.
Az első fokú közigazgatási szerv a válaszfalak és a gázkonvektor-szellőzők takarórózsáinak fennmaradását nem engedélyezte.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. január 18-án kelt határozatával az első fokú határozatot úgy változtatta meg, hogy a felperes bontási kötelezettsége csak az ingatlan K. utcai homlokzatán lévő 2 db konvektorszellőzőre vonatkozik. Egyebekben helybenhagyta az első fokú határozatot. Az alperes határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes engedély nélkül helyezett el az épület homlokzatán konvektor-szellőzőket, és szintén engedély nélkül osztotta meg válaszfal építésével a lakóházban lévő előteret. Tevékenységével a műemlékvédelem érdekét sértette, ezért kellett bontásukat elrendelni.
A felperes a Fővárosi Bírósághoz benyújtott keresetében kérte az alperes és az első fokú közigazgatási szerv határozatának részbeni hatályon kívül helyezését. A lakóház előterében lévő fal bontására vonatkozó közigazgatási döntést tartotta jogszabálysértőnek.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes nem sértett jogszabályt, amikor határozatával elrendelte a válaszfal lebontását.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve az ítélet kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatását. Előadta, hogy megítélése szerint a válaszfal építésével nem sértett műemlékvédelmi érdeket. Ennek megállapítására kérte szakértő kirendelését. A műszaki osztály érvényes engedélyt adott részére, de nem hívták fel figyelmét semmilyen érdeksérelemre. Nem volt tudomása arról sem, hogy a ház műemlék.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy - figyelemmel a műemlékvédelemre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre - alaptalan a felperes hivatkozása arra, hogy a válaszfal lebontásának elrendelése törvénysértő volt. A műemlékvédelem célja az, hogy visszaállítsa a ház eredeti funkcionális rendjét, de legalább megakadályozza a további feldarabolást egy majdani szakszerű helyreállítás érdekében.
A fellebbezés alaptalan.
A műemlékvédelemről szóló 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet 19. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes a lakóház előterében csak a műemlékvédelmi hatóság engedélyével építhetett volna válaszfalat. Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 21. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül fenn kell tartani. A fenntartási kötelezettség kiterjed a műemlék építészeti állagára, alkatára, homlokzatára, tartozékaira, továbbá a művészeti megjelenés minden tényezőjére (díszítés, vakolat, festés, korabeli berendezések). A törvény 38. §-ának (1) bekezdése alapján az építésügyi hatóság az építmény lebontását rendelheti el, ha az építményt építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon építették meg, és az az építésekor érvényben volt rendezési terveknek, illetőleg építésügyi szabályoknak sem felelt meg, ha az építmény átalakítása a terveknek, illetve a szabályoknak megfelelően nem lehetséges.
A törvény idézett rendelkezése szerint a műemlékvédelmi hatóság mérlegelési jogkörébe tartozott az, hogy a válaszfal lebontását rendelje el, vagy engedélyezze a fennmaradását. Az alperes a műemlékvédelmi érdekek sérelmét csak úgy találta orvosolhatónak, ha a válaszfal lebontását rendeli el, mivel átalakítása nem lehetséges.
Szakértő kirendelésére annak megállapítása céljából, hogy a válaszfal létesítése műemlékvédelmi érdeket sért-e, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs lehetőség. Ennek megállapítása kizárólag az erre hivatott műemlékvédelmi hatóságok feladata, mivel nem olyan szakkérdésről van szó, amelyet perbeli bizonyítási eljárás keretében kell eldönteni. A perbeli esetben ugyanis nem csupán a műemlékvédelmi érdekek sérelmét kellett figyelembe venni, hanem azt is, hogy a válaszfal létesítése engedélyköteles tevékenység. Ha ezt engedély nélkül felépítik, a műemlékvédelmi (építésügyi) hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy elrendeli-e az engedély nélkül létesített építmény lebontását, vagy engedélyezi a fennmaradását. A közigazgatási szervet ebben az esetben mérlegelési jogkörétől nem foszthatja meg egy esetlegesen eltérő szakvélemény, így a közigazgatási perben eljáró bíróságok sem vizsgálhatják felül azt, hogy a törvényben biztosított több döntési lehetőség közül melyiket választotta a közigazgatási szerv. A műemlékvédelemmel kapcsolatos mérlegelési jogkör gyakorlásának jogszerűségét lehet felülvizsgálni, tehát hogy fennállnak-e a jogszabályi feltételek, azokat figyelembe vette-e a közigazgatási szerv. A műszaki osztály érvényes engedélyt nem adhatott a felperes részére, mert a 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet 13. §-a értelmében az engedély kiadása a műemlékvédelmi hatóság hatáskörébe tartozik. Nem tudta elfogadni a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azt a hivatkozását sem, hogy nem volt tudomása a lakóház műemlék jellegéről. Az adásvétel, lakóházvásárlás körülményeinek vizsgálata nem tárgya ennek a közigazgatási pernek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. III. 27. 019/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás