KK BH 1995/490
KK BH 1995/490
1995.08.01.
Az ingatlan megszerzéséhez szükséges hatósági határozat elleni közigazgatási per tárgyának értéke nem állapítható meg, s ennek megfelelően kell a munkadíjat is megállapítani [Pp. 24. §, 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek. d) p.].
A per adatai szerint az alperes 1993. november 16-án kelt határozatában nem engedélyezte az 1993. július 9-én kelt adásvételi szerződésben megjelölt ingatlanra nézve a német állampolgárságú személyek tulajdonszerzését.
A felperesek az 1993. december 13-án előterjesztett keresetükben kérték az elutasító határozat hatályon kívül helyezését.
Az alperes a keresetlevél kézhezvétele után a bírósághoz 1994. március 7-én érkezett beadványhoz mellékelte az új, 1994. február 8-án kelt határozatot, amely szerint a hatóság engedélyezi a tulajdonszerzést, és megállapítja, hogy a kérelmet elutasító határozat hatályát vesztette.
A felperesek az 1994. március 29-én érkezett beadványukban 60 000 Ft perköltség megállapítását kérték. Egyben a keresetet a perköltségre szállították le.
A Fővárosi Bíróság 1994. május 24-én kelt végzésével a pert megszüntette, egyben 2000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Az indokolás szerint a kereseti kérelem előterjesztése után az abban foglaltakat teljesítve az alperes új határozatot hozott. Ezért a bíróság a pert a Pp. 337. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, és egyben perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperesek a végzés költségmegállapító részét fellebbezték, és a perköltség 30 000 Ft-ra történő felemelését kérték. A fellebbezés indokaként előadták, hogy az alperes a perre okot adott, miután nem a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. A kereset benyújtása után, az abban kifejtett jogi álláspontot elfogadva hozott új határozatot. Tárgyalás az ügyben nem volt, de a pertárgy értéke 1 200 000 Ft. Ennek 5%-át, vagyis 60 000 Ft-ot ügyvédi munkadíjra kifizettek. Ennek igazolásaként csatolták a hivatkozott összegről szóló átvételi elismervényt. Így a 30 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezés mindenképpen indokolt.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását, mert a 2000 Ft áll arányban az ügyvéd által végzett munkával.
A fellebbezés részben alapos.
A felperesek keresete - jogszabálysértés miatt - a külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányult. A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése alapján a keresettel érvényesített követelés értéke nem állapítható meg. Olyan esetben, amikor a pertárgy értéke a Pp. 24-25. §-a alapján meg nem becsülhető, az ügyvédi munkadíj megállapításánál a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott szabályt kell alkalmazni. Eszerint legfeljebb 5000 Ft munkadíjat lehet megállapítani az első fokú eljárásban. Figyelemmel az ügy bonyolultságára és az ügyben kifejtett ügyvédi munka színvonalára is, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú perköltség összegét 4000 Ft-ban állapította meg. Ennek megfelelően a Pp. 259. § alapján alkalmazandó 253. §-a (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta.
Miután a felperesek csak részben lettek pernyertesek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a másodfokú eljárásban felmerült költséget mindegyik fél maga viseli. (Legf. Bír. Kpkf. II. 25. 556/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás