50/1995. (VII. 12.) AB határozat
50/1995. (VII. 12.) AB határozat1
1995.07.12.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Aszófő Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a fizetővendéglátásról szóló 7/1994. (VI. 1.) számú rendelete törvényellenes, ezért a rendeletet — e határozat közzététele napjával kezdődő hatállyal — megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Aszófő község képviselő-testülete 7/1994. (VI. 1.) szám alatt (a továbbiakban: Ör.) rendeletet alkotott a fizetővendéglátásról. Az Ör. meghatározza, hogy a szállásadó milyen feltételek alapján folytathat fizetővendéglátást; a fizetővendéglátási tevékenység gyakorlását — az egyéni vállalkozási engedélyek birtokában lévő személyek kivételével — a jegyző ,,államigazgatási hatósági jogkörében'' kiadott engedélyéhez köti; lehetővé teszi az engedély — adókötelezettség nem teljesítése esetén s más meghatározott okból történő visszavonását; előírja, hogy a fizetővendéglátó mikor köteles a vendéggel kötött szerződését azonnali hatállyal felmondani; a szállásadók kötelességévé teszi a különféle törvények és rendeletek betartását; adat- és tájékoztatási kötelezettséget ír elő; a szabályszegőket bírságolási szankcióval szorítja a rendelkezések teljesítésére.
2. A köztársasági megbízott álláspontja szerint ,,egy ingatlan időleges bérbeadás útján való hasznosítása polgári jogi jogviszonyt eredményez a bérbeadó (szállásadó) és a bérlő (fizetővendég) között, amely jogviszony fő elemeire a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmaz szabályozást''. A Ptk. 685. § a) pontja viszont az önkormányzati rendeletet az adott szabályozási körben nem minősíti jogszabálynak, ezért kizárja ezen polgári jogi viszony tekintetében az önkormányzat jogalkotó hatáskörét.
A köztársasági megbízott felhívta az önkormányzatot a törvénysértés megszüntetésére. Észrevételeit a képviselőtestület nem fogadta el, ezért az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte ,,a rendelet teljes terjedelmében történő megsemmisítését''.
2. A kezdeményezés megalapozott.
2.1. Amíg a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló — jelentős számú kötelező állami előírást tartalmazó — 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet hatályban volt, megvolt a jogi alapja annak, hogy a lakások fizetővendéglátás céljára történő használatba adása feltételeit is rendelet szabályozza. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 1. számú mellékletének II. f) pontja azonban az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendeletet hatályon kívül helyezte, s vele együtt ugyanabban a pontban hozott rendelkezés alapján 1993. december 31. napjától kezdődően hatályát vesztette a fizetővendéglátásról szóló 12/1978. (III. 1.) MT rendelet is. Ez utóbbi jogszabály rendelkezett az önálló lakás (üdülő), lakrész (üdülőrész) bel- és külföldi vendégek részére szálláshely céljára történő, meghatározott időre szóló használatba adásának feltételeiről, s azt is előírta, hogy fizetővendéglátást csak az a szállásadó folytathat, aki a — jegyző által kiadott — fizetővendéglátó engedéllyel rendelkezik.
Az Ör. lényegileg e hatályon kívül helyezett központi rendelet települési fenntartására vagy pótlására kiadott helyi jogszabály. Ahogyan azonban a piacgazdaság követelményének az MT rendelet számos meghaladott kötöttséget előíró szabályozása nem felelt meg, ugyanez vonatkozik a képviselő-testület rendeletére is. Helytállóan mutatott rá a köztársasági megbízott, hogy a fizetővendéglátási szerződések jogi megítélésére a Ptk. dologbérleti előírásai alkalmazandók. E szerződések tartamára pedig — a Ptk. 685. § a) pontjában foglalt jogszabályi megszorítás folytán — önkormányzati rendelet nem adható ki. Törvényellenesek tehát az Ör.-nek mindazok a (főleg a 4—14. §-ában foglalt) rendelkezései, amelyek a fizetővendéglátás objektív és szubjektív feltételeinek meghatározására, valamint a fizetővendéglátó engedélyek kérelmezésére, kiadására, megtagadására, visszavonására s más adminisztratív hatósági intézkedésekre vonatkoznak.
2.2. Az Ör. egyéb rendelkezései (az 1—3. és a 15—16. §-ai) elsősorban más jogszabályok [így pl. a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény, a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról szóló 18/1979. (X. 17.) BkM rendelet, a környezetvédelemről szóló 5/1992. (III. 12.) számú községi önkormányzati rendelet] hatályára és megtartására hívják fel a figyelmet, valamint az Ör. megszegése esetére szabálysértési és bírságolási szankció alkalmazását helyezik kilátásba. E rendelkezések önmagukban ugyan nem törvényellenesek, de egyrészt idézés nélkül is érvényesek és hatályosak, másrészt e felhívások önálló rendeletként való megtartása — az Ör. kifejezetten törvénysértő §-ainak megsemmisítése esetén — szükségtelen és értelmetlen.
2.3. A köztársasági megbízott külön is kifogásolta, hogy az Ör. (az 5., 8., 10., 13. és 15. §-ában) ,,a jegyző részére állapít meg hatósági hatáskört, helyenként olyan fogalmazással, hogy államigazgatási hatáskört telepít a jegyzőre''. Bár a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 2., 7. és 9. §-a szerint a képviselő-testület a jegyző részére sem önkormányzati, sem államigazgatási feladatot és hatósági hatáskört nem állapíthat meg, illetőleg önkormányzati feladat- és hatáskört a jegyzőre nem ruházhat át, ezt a törvénysértést az Alkotmánybíróság részletesen nem vizsgálta. Ha ugyanis az Ör. fő szabályozási tárgyköre önmagában törvényellenes, a törvénysértő részletmegoldások elemzése felesleges.
3. A községi képviselő-testület tévesen tekinti a szezonális fizetővendéglátási tevékenységet ,,helyi igazgatási közügynek''. A fizetővendéglátó tevékenységgel összefüggésben a képviselő-testületnek a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény alapján ,,Idegenforgalmi adó'' bevezetésére van jogosultsága. Ennek keretében bejelentési és nyilvántartási kötelezettségeket is előírhat. Az Ör. azonban olyan jogszabály, amelynek megalkotására formailag a Ptk. 1995. évi XLII. törvénnyel módosított 685. § a) pontja szerint sem volt a testületnek hatásköre. Tartalmilag pedig az Ör. törvényellenes adminisztratív előírásokkal sérti a Ptk. 423—433. §-aiban foglalt s a dolgok bérletére — a felek jogaira és kötelezettségeire — vonatkozó szabályokat, gátolva egyben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében garantált piacgazdasági feltételek helyi érvényesülését. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör.-t megsemmisítette.
4. Az Ör. 1994. július 9-én lépett hatályba. Előírásait a községben alkalmazzák. A már kialakult jogviszonyok visszamenőleges megbolygatása nem szolgálná a jogbiztonság érdekét. Ezért az Alkotmánybíróság — a róla szóló 1989. XXXII. törvény 42. §-ának (1) bekezdése alapján — úgy rendelkezett, hogy az Ör. az alkotmánybírósági határozat közzétételének napján veszti hatályát.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 938/H/1994.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás