BK BH 1995/505
BK BH 1995/505
1995.09.01.
A súlyos megítélés alá eső vagyon elleni bűncselekmények elkövetői esetében az előkészítés szakaszában az előzetes az előzetes letartóztatás további fenntartása indokolt, ha a szökésnek, illetőleg az elrejtőzésnek a reális veszélye áll fenn [Be. 92. § (1) bek. a) pont, 95. § (2) bek., 172. § (1) bek.].
A főügyészség vádiratában az I. r. vádlottat 7 rb. különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével, közokirat-hamisítás bűntettével, önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetésének vétségével, 2 rb. folytatólagosan elkövetett számviteli fegyelem megsértésének vétségével és 13 rb. magánokirat-hamisítás vétségével;
a II. r. vádlottat 5 rb. különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettével, 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettével és 14 rb. magánokirat-hamisítás vétségével;
a III. r. vádlottat 4. rb. különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével, 2 rb. számviteli fegyelem megsértésének vétségével és 7 rb. magánokirat-hamisítás vétségével;
míg a IV. r. vádlottat különösen nagy kárt okozó, társtettesként elkövetett csalás bűntettével, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettével, folytatólagosan elkövetett számviteli fegyelem megsértésének vétségével és 5 rb. magánokirat-hamisítás vétségével vádolta.
A megyei bíróság az 1995. február 15. napján tartott előkészítő ülésen hozott végzésével az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak előzetes letartóztatásának meghosszabbítására irányuló ügyészi indítványt elutasította, és az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott előzetes letartóztatását megszüntette, a IV. r. vádlott előzetes letartóztatásának elrendelésére irányuló ügyészi indítványt pedig elutasította, végül az I. r. vádlott védőjének a pótnyomozás elrendelésére vonatkozó indítványát elutasította.
A végzés ellen az ügyész az I., II. és III. r. vádlottak előzetes letartóztatásának a megszüntetése miatt és a IV. r. vádlott előzetes letartóztatásának az elrendelése végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I., II. és III. r. vádlottak előzetes letartóztatását megszüntette.
Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére rótt több rendbeli bűncselekmény tárgyi súlya kiemelkedő. A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár többszörösen meghaladja a minősítést megalapozó mértéket. A vád szerint az I. r. vádlott több mint 1 milliárd forint, a II. r. vádlott közel 800 millió forint, a III. r. 311 millió forint kár okozásában vett részt, és a kárnak csak igen kis része térült meg.
A vádlottak terhére rótt bűncselekmények szerteágazóak, az elkövetés módjára és körülményeire figyelemmel igen nehezen felderíthetők, és - ha bizonyítást nyernek - súlyosan sértik a bankélet tisztaságát.
A vádlottakkal szemben kiszabható szabadságvesztés büntetés - halmazati szabályokra figyelemmel - 12 évig terjedhet.
Önmagában tehát az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmények rendkívüli tárgyi súlya és a várható büntetés nagysága megalapozza mindhárom vádlott esetében a szökés, elrejtőzés veszélyét, de ezt az eljárás adatai is valószínűsítik.
Az I. r. vádlott a hasonló bűncselekmények miatt folyó előző büntetőügyében az előzetes letartóztatásból szabadlábra kerülését követően külföldre távozott, és a jelen eljárás során is adat merült fel arra, hogy a kettős állampolgárságú I. r. vádlott különböző útlevelekkel rendelkezik, amelyek hollétére választ nem adott.
A szökés, elrejtőzés veszélyére utalnak a II. r. vádlottnak a nyomozás során tett - az elsőfokú bíróság által az előkészítő ülésen ismertetett - azok a kijelentései, hogy "nem fogok végigcsinálni egy büntetőeljárást", ha szükséges, elhagyja az országot.
Ilyen adatok mellett az I. r. vádlott esetében az előzetes letartóztatás megszüntetését nem indokolja az elsőfokú bíróság által hivatkozott az a körülmény, hogy az I. r. vádlott egészségi állapota az eljárás során rosszabbodott és az sem, hogy a bv. kórházban nem hajlandó magát gyógykezeltetni.
Az iratokból megállapítható, hogy az I. r. vádlott betegségei (cukorbetegség, magas vérnyomás stb.) évek óta fennállnak. Az állapotában bekövetkezett kedvezőtlen változásban nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a bv. kórházban történő kezelést megtagadta. Az orvos szakértő véleménye szerint az I. r. vádlott betegségei orvosi ellenőrzés és kezelés mellett szinten tarthatók, ez pedig a letartóztatás alatt is biztosítható. Az 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 117. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az előzetes letartóztatott köteles a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek magát alávetni.
Az előzőekben írtakra tekintettel nem zárja ki a szökés és az elrejtőzés veszélyét a II. r. vádlott esetében a rendezett család viszony és a megfelelő egzisztencia.
Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az előzetes letartóztatás megszüntetésének egyik indokaként arra, hogy az ügyben szükségessé váló újabb szakértői vélemény beszerzése 1 évet is igénybe vehet, ezért a már így is régóta folyó büntetőeljárás elhúzódását eredményezheti. Az a körülmény, hogy a vádlottak terhére rótt bűncselekmények bonyolultsága, jellege miatt további bizonyítékok beszerzése, feltárása indokolt, nem alapozza meg az előzetes letartóztatás megszüntetését.
A Be. 96. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell folytatni. Mindezekből következik, hogy az I., II. és III. r. vádlottak esetében az előzetes letartóztatásnak a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt oka jelenleg is fennáll. Az I., II. és III. r. vádlottak előzetes letartóztatásának elrendelése és legutóbbi meghosszabbítása óta eltelt rövid idő alatt olyan új tények vagy körülmények nem merültek fel, amely a szökés és az elrejtőzés veszélyét kizárttá tennék, és az előzetes letartóztatás hivatkozott okát megszüntetnék.
A IV. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor e vádlott előzetes letartóztatását ez ügyben nem rendelte el. Ezzel kapcsolatos indokolása azonban téves. A IV. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlya - I., II. és III. r. vádlott-társaikhoz hasonlóan - kiemelkedő (a vád szerint 355 millió forint kár okozásában vett részt). A IV. r. vádlottat azonban más ügyben előzetes letartóztatásba vették, előzetes letartóztatása jelenleg is fennáll, így a szökéstől vagy az elrejtőzésétől tartani nem kell. Ezért az előzetes letartóztatása kérdésében való döntés ez ügyben nem időszerű.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az I., II. és III. r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatta, míg a IV. r. vádlott esetében azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 351/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás