PK BH 1995/506
PK BH 1995/506
1995.09.01.
Ha az üdülőszövetkezet nem kellő körültekintetéssel végzett szervező tevékenysége miatt hiúsul meg az üdülőhotel felépítése, a szövetkezet kártérítés jogcímén tagjainak az építkezés céljaira befizetett összeg kamatait is tartozik megfizetni [1971. évi III. tv. 85. § (1) bek., 1992. évi I. tv. 70. §].
A felperes 1987. december 15-én tagsági viszonyt létesített az alperessel, mert az alperes szövetkezet vállalta, hogy 280 000 forint befizetése ellenében évente kétszer kéthetes üdülőhasználati jogot biztosít a felperesnek a Budapesten 1989. december 31-ig felépülő és átadásra kerülő hotelben. A felperes 1989. január 18-tól 1989. január 31-ig terjedő időben összesen 280 000 forintot az alperesnek átadott, az üdülőhotel felépítése azonban meghiúsult, ezért a felperes 1991. július 29-én a tagsági viszonyát megszüntette, és az alperes 1991. július 31-én a felperes részére 280 000 forintot visszafizetett.
A felperes a keresetében az alperest 139 837 forint és ennek 1991. augusztus 1-jétől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét arra alapította, hogy az alperes az általa befizetett pénzt évekig használta, ezért a befizetésektől számítva 1991. július 31-ig bezárólag köteles volt 139 837 forint törvényes mértékű kamatot is megtéríteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert kellő számú jelentkező hiányában az üdülőhotel nem épült fel, ezért a felperes által befizetett összeget visszatérítette, a szövetkezet alapszabálya azonban nem teszi lehetővé, hogy a befizetések után kamatot is térítsen.
A jogerős ítélet a keresetnek helyt adott. Indokolása szerint az alperes a felperessel nem szerződéses jogviszonyban, hanem szövetkezeti tagsági viszonyban állt, és a felperest, mint szövetkezeti tagot nem az elállás joga, hanem a kilépés joga illette meg. A kilépő tag az 1977. évi 12. tvr. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében csupán a teljesített befizetésének a visszatérítését igényelheti, a felek jogviszonyában azonban irányadó a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. 85. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a szövetkezet a jogellenesen okozott kárt köteles megtéríteni.
A per adatai igazolták, hogy az alperes minden alapot nélkülözően, kellő körültekintés nélkül, tehát felróható módon adott tájékoztatást a felperesnek arról, hogy az üdülőépület 1989. december 31-ig átadásra kerül. Ez késztette a felperest arra, hogy az alperesnek jelentős összeget befizessen, és miután évekig ezzel az összeggel nem rendelkezett, vagyoni hátrány érte: elesett attól, hogy a pénzt használja, kamatfizetéssel járó betétben elhelyezze. Az alperes felróható magatartása tehát a felperes kártérítési igényét megalapozta, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ilyen jogi indokok alapján helybenhagyta. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása érdekében - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 215. §-ában és a 247. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megsértette, amikor anélkül, hogy a felperes a keresetének jogcímét megváltoztatta volna, az alperest nem kamattartozás, hanem kártérítés jogcímén marasztalta. A jogerős ítélet ellentétes a Pp. 139., 163. és 164. §-aiban foglaltakkal is, mert nem biztosított lehetőséget arra, hogy az alperes a kártérítési igénnyel kapcsolatban védekezést terjesszen elő. A hotel tervezett építésével kapcsolatban ugyanis az alperest felróható magatartás nem terheli. Az üdülőépület felépítését a tagok befizetései fedezték volna, de csak a szervezés sorári derült ki, hogy nincs kellő érdeklődés. Ennek azonban az is magyarázata, hogy olyan jogszabályi változások történtek időközben, amelyek más befektetési lehetőséget is biztosítottak az állampolgárok számára, és az üdülőhasználati jog megszerzése már nem volt olyan vonzó, mint a korábbi években. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is kifogásolta, hogy a kár összegéről a másodfokú bíróság kellő körültekintés nélkül döntött, és azt indokolatlanul azonosította az elmaradt kamattal.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbi okok miatt alaptalan. A lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. tvr. (Ltvr.) 2. §-a értelmében a lakásszövetkezet célja, hogy keretében az állampolgárok - a szövetkezésben rejlő előnyök felhasználásával - közös összefogással, személyes közreműködéssel és anyagi hozzájárulással gondoskodjanak a lakásszükségletük kielégítéséről. Hasonló célok megvalósulását szolgálják az üdülőszövetkezetek is.
Az Ltvr. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében a tagsági viszony megszűnése esetén a tag a lakásszövetkezettől csak a teljesített befizetéseket, a végzett munka és szolgáltatások ellenértékének a visszatérítését követelheti. Ez a rendelkezés azonban önmagában nem zárja ki a lakásszövetkezet helytállási kötelezettségét azokért a károkért, amelyek a szövetkezet tagjait azáltal érték, hogy a tagsági viszonyuk keletkezését is meghatározó feltevéseik a lakásszövetkezet érdekkörében felmerült okból, kifejezetten a lakásszövetkezet nem kellő körültekintéssel végzett szervező tevékenysége miatt meghiúsultak.
A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható, hogy a felperes az alperes ígéretében bízva, azért létesített 1987-ben tagsági viszonyt az alperessel, mert az alperesnek a tagok szervezésére vonatkozó felhívása alapján arra számított, hogy 1989. december 31-én az üdülőhotel felépül, és üdülőhasználati jogát gyakorolhatja. Kellő érdeklődő hiányában azonban az alperes az üdülőépületet nem tudta felépíteni, ennek ellenére a felperes által befizetett összeget éveken át anélkül tartotta magánál, hogy a felperest tájékoztatta volna az építkezés kilátástalanságáról, és nem gondoskodott arról sem, hogy a felperes által befizetett összeg - mindaddig, amíg az építkezés reális lehetőségei nem állnak fenn - a felperes javára kamatozó betétben nyerjen elhelyezést. A rendelkezésre álló peradatok szerint ugyanakkor az sem állapítható meg, hogy a felperes befizetéseit az alperes 1988 januárja és 1991. július 31-e között milyen módon, milyen célra hasznosította. A kifejtettek alapján a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli: a felperes ugyanis az alperesnek az Ltvr. 2. §-ában megfogalmazott célok elérésére alkalmatlan eljárása miatt elesett annak lehetőségétől, hogy az alperesnek befizetett összeget maga hasznosítsa, kamatozó takarékbetétben elhelyezze.
A jogerős ítélet nem sértett eljárási szabályt sem, amikor a peres felek jogviszonyát az elsőfokú bíróságtól eltérően tagsági viszonynak minősítette, és megállapította, hogy a felperes nem szerződésszegés címén, hanem a tagsági viszony alapján igényelhet az alperestől kártérítést. A felperes perben érvényesített kamatkövetelése lényegében annak a vagyoni hátránynak a kifejezése, amely őt azáltal érte, hogy az alperesnek befizetett összeggel évekig nem rendelkezhetett. Ez az igény pedig tartalma szerint kártérítési igény, amelyet a felperesnek az első fokú eljárásban tett nyilatkozata is megerősít.
A jogerős ítélet tehát nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, és nem sértette meg a Pp. 247. §-ában foglalt eljárási szabályt sem, amikor a felperesnek a tagsági viszonya megszüntetésével összefüggő igényét kártérítés címén megalapozottnak találta. A jogerős ítélet helytállóan döntött a kártérítés mértékéről is, amely összegében megfelelően igazodik ahhoz a törvényes mértékű kamathoz, amelyet a felperes az alpereshez befizetett összeg pénzintézetnél való elhelyezése vagy kölcsönadása esetén elérhetett volna.
A kifejtettekből következik, hogy a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 163. és 164. §-ában foglalt eljárási szabályokat sem, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. Iv. 23. 091/1993. sz.)
Azonos szabályt tartalmaz az időközben hatályba lépett 1992. évi I. tv. 70. §-a.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás