PK BH 1995/507
PK BH 1995/507
1995.09.01.
A vagyonkiadási igény elbírálásánál annak kell döntő jelentőséget tulajdonítani, hogy se a kilépőket, se a szövetkezetet ne érje méltánytalanság; az egyéni kiváló is hasznosítható vagyontárgyakhoz jusson, de az adott vagyontárgy kiadása ne sértse a szövetkezet gazdasági érdekeit [1992. évi I. tv. 13. § (2) bek., 1992. évi II. tv. 35. § (1)–(2) bek., 40. § (1) bek.].
A másodfokú bíróság helybenhagyó részítélete folytán jogerőssé vált az elsőfokú bíróságnak az a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezése, amely szerint a bíróság az I. rendű felperes tulajdonába adta a Kossuth u. 1. szám alatti ingatlanon található lakások közül az II. számmal jelzett lakást 945 250 forint értékben, a II. rendű felperes tulajdonába adta a III. számmal jelzett lakást 995 000 forint értékben, a III. rendű felperes tulajdonába adta az I. számmal jelzett lakást 596 022 forint értékben, és a IV. rendű felperes tulajdonába adta a IV. számmal jelzett lakást 945 250 forint értékben.
Az említett ítélet egyéb, fellebbezéssel támadott rendelkezését a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, így az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a jelen felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag az előzőekben említett jogerős marasztaló rendelkezések lettek.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a támadott jogerős rendelkezések hatályon kívül helyezésére irányult, az általa hivatkozott jogszabályoknak megfelelő határozatmeghozatal végett. A felülvizsgálati kérelem alapjaként az alperes arra hivatkozott, hogy a jogerős részítélet sérti az 1992. évi I. törvény 13. §-ának (2) bekezdésében, az 1992. évi II. törvény 35. §-ának (2) bekezdésében és 39. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Az 1992. augusztus 19-én tartott szövetkezeti közgyűlésen ugyanis "kifejezett döntés született arról", hogy az úgynevezett szolgálati lakások nem kerülnek vagyonmegosztásra. A közgyűlési határozatot a bíróság előtt senki sem támadta, a kiválni szándékozók elfogadták a vagyoncsoportosítás keretében meghatározott vagyontárgyakat. Az alperes 1992. november 24-én tartotta a vagyonmegosztó közgyűlését, ahol a közgyűlés nemleges határozatot hozott az említett vagyontárgyak kiadásáról.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a támadott ítéleti rendelkezések hatályban tartását kérték.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból nem alapos.
Az 1992. évi II. törvény 35. §-a (1) és (2) bekezdésének megfelelő értelmezéséből az következik, hogy a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekben - így a perbeli esetben is - a vagyonmegosztás előkészítése során hozott közgyűlési határozatok bírósági felülvizsgálata keresettel nem kérhető. A I-IV. rendű felperesek az 1992. évi II. törvény 35. §-a (2) bekezdésében előírt feltételek megvalósulása folytán - az alperes által sem vitatottan - közvetlenül a bíróságtól kérhették a vagyonmegosztást, árverés helyett. Az erre irányuló kereseti kérelmüket határidőben terjesztették elő.
A bíróság a vagyonmegosztási igény rendelkezése kapcsán - miként az árverésen történő vagyonmegosztás esetében is - mindazokat a vagyontárgyakat a vagyonmegosztás tárgyává teheti, amelyekre vonatkozóan az érdekeltek között az 1992. évi II. törvény 40. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint egyezség nem jött létre. A perben rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperesek valamennyien az 1992. augusztus 19-i közgyűlési határozat meghozatalát megelőzően már igényt tartottak a perbeli lakásokra. Ebben az értelemben az alperes által hozott közgyűlési határozatnak, illetőleg a vagyonmegosztási közgyűlésen hozott nemleges döntésének joghatását tekintve csak annyiban van jelentősége, hogy kifejezésre juttatták: a felperesek által igényelt vagyontárgyak kiadása elől elzárkóznak. Nem járhat azonban mindez azzal a következménnyel, hogy ezeket a vagyontárgyakat bírósági eljárás során a felperesek vagyoni igénye kielégítésénél ne lehessen figyelembe venni. A bírósági eljárásban annak kell döntő jelentőséget tulajdonítani, hogy se a kilépőket, se a szövetkezetet ne érje méltánytalanság; az egyéni kiváló is hasznosítható vagyontárgyhoz jusson, de azt adott vagyontárgy kiadása ne sértse a szövetkezet gazdasági érdekeit. A perben nem nyert bizonyítást olyan alperesi érdeksérelem, az adott vagyontárgyak kiadásának elrendelése kapcsán, amire alapítottan az alperes okkal sérelmezhetné a perbeli ingatlanban lévő lakások kiadásának elrendelését. Az a körülmény, hogy a szövetkezet ezeket a lakásokat értékesíteni kívánta, önmagában nem tekinthető olyan vagyoni érdeknek, ami méltányolható lenne a felpereseknek a vagyontárgyak kiadásához fűződő érdekével szemben.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból a jogerős részítélet támadott rendelkezéseinek törvénysértő volta nem állapítható meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt, a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 144/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás