PK BH 1995/513
PK BH 1995/513
1995.09.01.
Nem jelent önmagában semmis szerződési kikötést, ha a termelő kötelezettséget vállal arra, hogy a megrendelő által a termékértékesítési szerződés teljesítése érdekében igénybe vett hitellel kapcsolatos kamatterheket átvállalja [Ptk. 200. § (2) bek., 207. § (1) bek., 239. §, 277. § (1) bek., 301. §, 528. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az I. r. felperes részére 206 278 forint, a II. r. felperes részére 48 022 forint, a III. r. felperes részére 113 965 forint, a IV. r. felperes részére pedig 114 805 forint, valamint ezen összegek után eltérő kezdő időpontoktól járó évi 20%-os kamat megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét arra alapította, hogy a peres felek által külön-külön megkötött termékértékesítési szerződésekben a felperesek az alperes által rendelkezésükre bocsátott pulyka hizlalására és meghatározott időpontban való leadására vállaltak kötelezettséget. A pulykaállományt és a felneveléséhez szükséges tápanyagot az alperes vállalta biztosítani. A felek kikötötték, hogy "a megrendelő az alapanyag és a táp fizetéséből adódó kamatterhet a termelőre áthárítja, amelynek mértéke a mindenkor érvényben levő banki kamat". Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta ennek a szerződési kikötésnek a semmiségére alapított keresetet, mert a felek nem kölcsönszerződést, hanem termékértékesítési szerződést kötöttek, ezért a kamatkikötés a Ptk. 528. §-ának (1) bekezdésébe és a Ptk. 301. §-ába ütközik, tehát a Ptk. 200 §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A szerződés egyetlen pontjában jelentkező semmisség azonban érdeksérelem nélkül kiküszöbölhető akként, hogy az alperes a szerződéses jogviszony megszűnésekor alkalmazott elszámolás keretében levont kamatot visszafizeti a felpereseknek.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli szerződéseknek a kamatkikötésre vonatkozó rendelkezése érvénytelen, ezért a szerződéskötéskor hatályos Ptk. 239. §-ának (1) bekezdése szerinti részleges érvénytelenség esete áll fenn. A részleges érvénytelenség azonban az egész szerződés megdőlését nem eredményezte, mert nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy "mellékszolgáltatás" nélkül az alperes a szerződést nem kötötte volna meg. A megyei bíróság álláspontja szerint az sem bizonyított, hogy az érvénytelen szerződési kikötés hiányában a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között aránytalanság állna fenn, ezért az aránytalanság kiküszöbölése sem vált szükségessé. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében - törvénysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Bejelentette, hogy a tápanyagot pénzintézetektől felvett hitelből szerezte be, és a hitel kamatait vállalták a termelők megtéríteni. Álláspontja szerint ennek a szerződési kikötésnek a hiányában a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy aránytalanság jelentkezik, melyet az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagytak, és alaptalanul állapították meg, hogy a felek a szerződést a semmisnek minősített szerződési kikötés hiányában is megkötötték volna. A jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 239. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezéseket.
A felperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a termékértékesítési szerződések esetében közömbös, hogy a megrendelő milyen forrásból származó pénzből, milyen költséggel tudja biztosítani a termeléshez szükséges alapanyagot. A tápanyag ugyanis a szerződéses kapcsolat ideje alatt az alperes tulajdonában maradt, a törvényi feltételek hiányában pedig a tápanyag szolgáltatása után a kamat kikötése nem volt lehetséges. A felperesek azt is vitatták, hogy e szerződési kikötés érvénytelensége folytán az egész termékértékesítési szerződés megdőlt, illetőleg az alperes számára feltűnő aránytalanságot eredményezett.
A jogerős ítélet az alábbi okok miatt jogszabálysértő.
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A peres felek mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, és abban meghatározták a megrendelő alperes által elszámolási kötelezettség terhével átadott szolgáltatások körét is. A szerződés értelmében az alperes, mint megrendelő köteles volt a termelők részére szolgáltatni az előnevelt pulykát, valamint a (termelők igénybejelentése szerint) a pulykaállomány neveléséhez szükséges tápot. Az állatok, valamint a tápanyag értékével és a szállítási költségekkel az alperes jogosult volt a termelőket "megterhelni". Ezekhez a szerződéses kötelezettségekhez kapcsolódóan a felek arról is rendelkeztek, hogy a megrendelő az alapanyag és a táp fizetéséből adódó, vagyis a reá háruló kamatterhet is átháríthatja a termelőre. Az eljárt bíróságok ennek az utóbbi szerződési kikötésnek a semmisségét anélkül állapították meg, hogy érdemben vizsgálták volna a szerződéses nyilatkozatok valóságos tartamát, e szerződési kikötés keletkezésének okait: azt a tényt, hogy a termelők miért nem maguk gondoskodtak az állatok neveléséhez szükséges tápanyag beszerzéséről, és tudomásuk volt-e arról, hogy az alperes a tápanyagot csak pénzintézetektől felvett hitelből tudja biztosítani. Nem jelent ugyanis önmagában semmis szerződési kikötést, ha a termelő kötelezettséget vállal arra, hogy a megrendelő által a szerződés teljesítése érdekében igénybe vett hitellel kapcsolatos terheket (kamatokat) részben vagy egészben átvállalja.
A felülvizsgálati kérelem ezért megalapozottan támadta a jogerős ítéletnek a szerződés részbeni érvénytelenségére vonatkozó megállapítását, mert e szerződési kikötés (a helyes értelme szerint) nem az alperes által természetben szolgáltatott tápanyag utáni kamatkikötést jelentette, hanem a tápanyag szolgáltatásával kapcsolatos szerződéses kötelezettség teljesítése érdekében az alperes által pénzintézetektől felvett hitellel kapcsolatos kamatterheknek az átvállalására vonatkozott. A szerződési nyilatkozatoknak ilyen módon való értelmezése mellett pedig a felperesek kötelesek a szerződést a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint teljesíteni.
Az eljárt bíróságok azonban eltérő jogi álláspontjuk miatt a perben nem vizsgálták, hogy az alperes a felperesek rendelkezésére bocsátott tápanyagot valóban pénzintézetektől felvett hitelből fedezte-e, és nem tisztázott az sem, hogy ezzel kapcsolatban az alperest milyen összegű kamatfizetési kötelezettség terhelte. Ennek bizonyított mértékét ugyanis a szerződés szerint jogosult volt az elszámolás keretében a felperesekre terhelni.
A tényállás felderítetlensége következtében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az első fokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban meg kell állapítani a tényállást abban a vonatkozásban, hogy a felperesekkel kötött termékértékesítési szerződés teljesítése érdekében az alperes melyik pénzintézettől, milyen összegű hitelt igényelt, és ezzel kapcsolatban milyen kamatfizetési kötelezettség terhelte. Ennek ismeretében lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szerződés értelmében az alperes milyen összegű kamatot háríthat át a felperesekre, és az általa alkalmazott elszámolás ennek megfelelt-e. (Legf. Bír. Pfv. IV. 23. 157/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás