PK BH 1995/515
PK BH 1995/515
1995.09.01.
A vagyonellenőrző bizottság engedélyének hiányában a haszonbérleti szerződés érvényességének kérdése [módosított 1987. évi I. tv.1 13. § (3) és (6) bek.; 17/1990. (VI. 28.) BM r. 5. §; Ptk. 215. §; 7/1991. (II. 28.) ÁB hat.].
A felperesek - közöttük a III-IV. és XVIII. rendű felperesek is - azt állították, hogy 1991-ben - különböző időpontokban - az alperessel cseresznye- és meggyföldek művelésére mezőgazdasági haszonbérleti szerződést kötöttek hatéves időtartamra. Az alperes termelőszövetkezet tagjai az 1992. április 30. napján megtartott közgyűlésen úgy határoztak, hogy a szerződéseket azonnali hatállyal felmondják. A felperesek a felmondást nem fogadták el. A kereseti követelésük alapjaként arra hivatkoztak, hogy a felmondás semmis, másrészt hatályát vesztette, mert a haszonbérbe adó határidőben nem fordult bírósághoz a felmondás érvényességének megállapítása végett. Mivel az alperes, mint bérbeadó a felpereseket a bérleményből kizárta, a területet más bérlő birtokába adta, a felperesek az eredeti keresetükben az alperes eltiltását kérték a sérelmezett birtokháborító magatartástól és kötelezését az eredeti állapot helyreállítására, valamint az okozott káruk megtérítésére.
Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet terjesztett elő a felperesek perbeli követelése alapját képező valamennyi haszonbérleti szerződés „semmissé” nyilvánítása végett. A szerződések semmisségét arra alapította, hogy az általa hivatkozott jogszabályi rendelkezések szerint a vagyonellenőrző bizottság engedélyének hiányában - amely engedély hiányát a felperesek ugyan nem vitatták, de azt szükségtelennek tartották - az említett szerződések érvényesen nem jöhettek létre.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetének nagyobb részt helyt adott, az alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperesnek a haszonbérleti szerződésekre vonatkozó felmondása hatálytalan, továbbá azt: az alperes azzal, hogy a felperesek által bérelt területeket újraosztotta - és ezáltal a felpereseket a terület használatától megfosztotta - birtokháborítást követett el. Kötelezte az alperest arra, hogy a felpereseknek az ezzel okozott kárukat fizesse meg, így a III. rendű felperesnek 609 190 forintot, a IV. rendű felperesnek 1 051 325 forintot, a XVIII. rendű felperesnek 144 975 forintot. A viszontkereset tárgyában arra hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a vagyonellenőrző bizottság engedélyét előíró 1991. évi XIII. törvény 1991. május 1. napjával lépett hatályba, ezért az a hatálybalépését megelőzően a felperesek által megkötött szerződésekre nem hathat ki.
Az ítélet ellen csak az alperes fellebbezett a viszontkeresetének helyt adó és a felperesek keresetét elutasító ítélet meghozatala végett.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletet hozva megállapította a peres felek által megkötött haszonbérleti szerződések érvénytelenségét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ebben a keresetben az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a III-IV. és XVIII. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Abban a másodfokú bíróság közbenső ítéletének keresetük értelmében történő megváltoztatását kérték. A felülvizsgálati kérelmüket arra alapították, hogy a másodfokú bíróság az általa felhívott jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította meg azt, hogy értékhatárra tekintet nélkül kell a vagyonellenőrző bizottság engedélyét beszerezni, ezért az 1 000 000 forintos értékhatárt el nem érő perbeli szerződések érvényessége nem tehető vitássá. Amennyiben elfogadható lenne a másodfokú bíróság érvelése, akkor is megsértette a Ptk. 215. §-ában foglaltakat, tekintettel arra, hogy a jóváhagyást még nem szerezték be a felek, és amikor a haszonbérleti szerződést az alperes felmondta, már be sem szerezhették, éppen ezért ez a függő jogi helyzet fennállott mindaddig, amíg az Alkotmánybíróság - 1991. április 30-i hatállyal - nem semmisítette meg a törvény rendelkezését. Ettől az időponttól az engedélyre már nem volt szükség, így amikor az alperes a szerződéseket felmondta, már érvényes szerződéseket mondott fel.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a közbenső ítélet támadott rendelkezésének hatályban tartását kérte. Előadta, hogy a felperesek közül tizenöten 1994. január 27-én a szövetkezet felszámoló biztosával egyezséget kötöttek, összesen 1 580 000 forint értékben.
A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.
A támadott határozat hatályon kívül helyező rendelkezése - miután az értelemszerűen nem tekinthető eljárást befejező érdemi határozatnak - felülvizsgálati kérelemmel nem támadható [Pp. 270. § (1) és (2) bekezdése], így a jelen felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag annak vizsgálata lehet, jogszerű-e vagy sem a közbenső ítéletnek az a megállapítása, amely szerint az alperes és a felülvizsgálati kérelemmel élő felperesek által megkötött haszonbérleti szerződés érvénytelen.
A másodfokú bíróság - szemben a felperesek felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kifejtett jogi álláspontjával azt jogszerűen állapította meg, hogy - a szerződések megkötése idején még hatályos rendelkezések szerint - a perbeli, határozott időre történt haszonbérbe adásról rendelkező szerződések létrejöttéhez is kellett az illetékes vagyonellenőrző bizottság engedélye [az 1987. évi I. törvény 13. §-ának az 1990. évi XXXVII. törvény 1. §-ával megalkotott (3) bekezdése és az 1990. évi XXXVIII. törvény 1. §-ával megalkotott (6) bekezdése].
Az engedély megszerzése a 17/1990. (VI. 28.) BM rendelet 5. §-a értelmében az alperest terhelte volna, mivel a jogügylet engedélyezése iránti kérelmet az ingatlannal rendelkező jogosultnak kell benyújtania a bizottság vezetőjéhez. A kérelemben a jogügyletet tartalmazó okirat mellett elő kell adni az ügyletkötés indokát is.
A perben rendelkezésre álló adatok szerint az alperes az engedély megadását nem kezdeményezte, a felperesek erre nem hívták fel, viszont a szerződés alapján kölcsönös teljesítések történtek. Ilyen körülmények között megalapozatlan és ebből következően jogszabályt sértő a másodfokú bíróság döntése annyiban, hogy nem tette vizsgálat tárgyává - a Ptk. 215. §-a megfelelő alkalmazásával -, mennyiben kötötte a feleket a szerződési nyilatkozatuk Amennyiben az állapítható meg, hogy ez a kötöttségük és az ebből fakadó függő jogi helyzet még akkor is fennállott, amikor az Alkotmánybíróság a 7/1991. (II. 28.) AB határozatával alkotmányellenesnek minősítette a földről szóló 1987. évi I. törvénynek - az 1990. évi XXXVIII. törvény 1. §-ával megállapított - 13. §-ának (6) bekezdését, amely kiterjesztette a megyei (fővárosi) vagyonellenőrző bizottságok hatáskörét a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonában és használatában levő ingatlanokra, illetve termőföldekre, a szerződések létrejöttnek tekinthetők, így a Ptk. 215. §-ának (3) bekezdése szerint azokra nem alkalmazhatók az érvénytelenség jogkövetkezményei.
Az alperes szerződési nyilatkozatához való kötöttségére utal az a tény is, hogy a haszonbérleti szerződéseket létező szerződéseknek tekintette, mert egyébként indokolatlan lett volna azoknak azonnali hatályú felmondásáról határoznia az 1992. április 30. napján megtartott közgyűlésen. Az előzőekben kifejtettekre alapítottan Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság közbenső ítéletét - a felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintettel [Pp. 275. § (2) bekezdés] - a III-IV. és XVIII. rendű felperesek, és az alperes vonatkozásában hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot utasította ebben a keretben új eljárásra és a fenti iránymutatásnak megfelelő új határozat hozatalára a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 743/1994. sz.)
1
Utóbb a törvényt az 1994: LV. törvény, a BM rendeletet pedig az 1991: XXXIII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás