PK BH 1995/519
PK BH 1995/519
1995.09.01.
A lakás kiürítésére köteles, jogcím nélkülivé vált személy elhelyezési igényével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [1993. évi LXXVIII. tv. (Lt.) 31. §, 67. §, 91. §, 94. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) Korm. r., 1/1971. (II. 8.) ÉVM r.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlant 15 napon belül hagyja el. Megállapította, hogy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A jogerős ítélet szerint a perbeli lakás a felperes tulajdona. Az alperes - aki a felperesnek fia - a családtagi kapcsolaton alapuló szívességi lakáshasználó volt. A felperes a szívességi lakáshasználatot indokolás nélkül jogosult volt visszavonni, a visszavonásra az alperes felróható magatartása adott okot, ezért elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be - ügyvédje útján - felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítéletnek azzal a kiegészítéssel történő helybenhagyását kérte, hogy a felperes legyen köteles gondoskodni az alperes elhelyezéséről. A bizonyítékok mérlegelését vitatta, az álláspontja szerint alkalmazandó jogszabályi rendelkezést nem jelölt meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényállást a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján, a bizonyítékoknak a maguk összességében való okszerű mérlegelésével, iratellenesség nélkül állapította meg. A tényállás megállapításával kapcsolatban jogszabálysértés nem történt, és az irányadó tényállás alapján a jogerős ítélet helyesen döntött úgy, hogy a felperes a szívességi lakáshasználatot jogosult visszavonni.
Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, hogy a felperes az alperesnek felróható okból vonta vissza a szívességi lakáshasználatot, elhelyezési kötelezettségről az ítéletben rendelkezni sem kellett volna, és mindenképpen alaptalan az alperesnek az az igénye, hogy elhelyezéséről a felperes legyen köteles gondoskodni.
Az elhelyezési kötelezettségre vonatkozó döntésénél alkalmazott jogszabályi rendelkezést sem az első, sem a másodfokú ítélet nem jelölte meg, ezért ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) 1994. január 1. napján lépett hatályba. Az Lt. 94. §-ának (1) bekezdése értelmében e törvény hatálybalépéséig indult eljárásokban alkalmazni kell a korábban hatályban volt 1/1971. (II. 8.) Korm. rendeletet és az ennek végrehajtására kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendeletet, így ezeknek a lakásügyi jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit is, amely szerint az ítéletben kellett megállapítani, hogy a lakásban jogcím nélkülivé vált személy elhelyezéséről ki és milyen módon köteles gondoskodni. Ebben az esetben a per az Lt. hatálybalépése után indult, ezért a keresetet az Lt. rendelkezései alapján kellett elbírálni. Az Lt. azonban a szerződés megszűnése után a lakásban visszamaradt személy elhelyezési igényét szűk körben határozza meg az Lt. 31. §-ában, illetve átmeneti rendelkezésként az Lt. 67. §-ában. A szívességi lakáshasználat megvonása folytán a lakásban jogcím nélkül visszamaradt személy részére az Lt. - ugyanúgy, mint a jogcím nélküli lakáshasználat legtöbb esetében - elhelyezési igényt nem biztosít. Nem sértett tehát jogszabályt a jogerős ítéletnek az a rendelkezése sem, amely a kiürítésre kötelezett alperes elhelyezési kötelezettségét állapította meg, függetlenül attól, hogy ennek kimondása - a korábbi jogszabályoktól eltérően - nem teljesítés esetében nem előfeltétele a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának [Lt. 91. § (1) bek.].
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban pernyertes felperesnek költsége nem merült fel, ezért felülvizsgálati költségről nem kellett rendelkezni.
Az alperes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 4/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22. 927/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás