PK BH 1995/520
PK BH 1995/520
1995.09.01.
Külföldön történő munkavégzésre kötött munkaszerződés alapján felvett ellátmány visszafizetésére irányuló követelés elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 22. § (2) bek., 129. § (1) bek., 158. § (2) bek., 251. § (1) bek., 351. § (1) bek.].
A felperes szövetkezet, mint alvállalkozó az E. Fővállalkozó Kft.-vel 1991. október 14-én megkötött szerződésben - a volt - Szovjetunióban végzendő betonozási munkára vállalkozott. A szerződés szerint az alvállalkozó dolgozói valutaellátmányának forintfedezetét az alvállalkozó biztosítja a fővállalkozó által megbízott I. Kft. közreműködésével. A felperes szóban további alvállalkozói megállapodást kötött Sz. I. egyéni vállalkozóval, aki vállalta, hogy gondoskodik a munka elvégzéséhez szükséges szak- és segédmunkásokról. Ennek keretében az alpereseket is Sz. I. szervezte be a külföldi munkavégzésre. Az alperesek az I. Kft.-től ellátmány címén felvettek fejenként 775 USD-t, amelynek egy részéről a külföldi munkavégzéshez szükséges ruhaneműt és élelmiszert vásároltak. Az alperesek - más munkásokkal együtt - 1991. október 29-én indultak útnak a felperes, illetve képviselője gépkocsijain. Útközben írták alá a munkaszerződést, amelyben munkáltatóként az E. Fővállalkozó Kft. szerepelt. A határ átlépésére már nem került sor, mert a felperes képviselője értesítést kapott a külföldi munka meghiúsulásáról.
Az alperesek a felvett 775 USD költségtérítést sem a felperes, sem az I. Kft. felhívására nem fizették vissza, annak forint egyenértékét 151 436 forint összegben a felperes fizette meg az I. Kft.-nek.
A felperes keresetében fejenként 75 718 forint és kamata megfizetésére kérte az alperesek kötelezését az USD-ben felvett ellátmány forint ellenértékének visszafizetése címén. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A keresettel szemben beszámítási kifogást terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy a külföldi munkára tekintettel az ellátmányból meleg ruhát és élelmiszert vásároltak. Az I. r. alperes arra is hivatkozott, hogy a munkaviszonyát is felmondta, a munka meghiúsulása után pedig egy ideig nem tudott elhelyezkedni.
A jogerős ítélet kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek fejenként 75 718 forintot és kamatát, valamint perköltséget. Az indokolás szerint az alperesek a munka meghiúsulása folytán jogalap nélkül tartják maguknál a külföldi megélhetést szolgáló ellátmányt, így annak visszafizetésére kötelesek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek a kiutazás elmaradása miatt őket ért kárt Sz. I.-vel szemben érvényesíthetik, figyelemmel arra is, hogy a felperes Sz. I. részére kártérítést fizetett ki a külföldi munka meghiúsulása miatt.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Álláspontjuk szerint a bíróságok hatáskör hiányában jártak el, mert a jogvita elbírálása munkaügyi bíróság eljárására tartozott volna, tekintettel arra, hogy ők munkaszerződést kötöttek a - volt - szovjetunióbeli munkavégzésre.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az eljárt bíróságok által helyesen megállapított és a peres felek által sem vitatott tényállás szerint az alperesek munkaszerződést kötöttek a külföldön történő munkavégzésre, és e munkaviszony alapján vették fel a fejenként 775 USD ellátmányt, aminek forint ellenértékét érvényesítette a perben a felperes. A felperes követelése tehát egyértelműen munkaviszonyból származik. A Pp. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszonyból származó perek munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak. A Pp. 351. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az eljárásra a munkáltató székhelye szerinti munkaügyi bíróság az illetékes.
A polgári bíróságok tehát a munkaviszonyból származó követelés iránti perben hatáskör és illetékesség hiányában jártak el. Az elsőfokú bíróságnak azonnal észlelnie kellett volna, hogy az ügy más bíróság hatáskörébe tartozik, és a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetlevelet ehhez a bírósághoz kellett volna áttennie. Ha pedig ezt a körülményt csak később észleli, akkor a Pp. 158. §-ának (2) bekezdése alapján a per hatáskör hiánya miatt való megszüntetése mellett kellett volna ugyanígy eljárnia. A másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna az elsőfokú bíróság mulasztását, és a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával magának kellett volna intézkednie a per megszüntetése, az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése és az áttétel felől.
Mivel a bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folytán nem a jogszabályoknak megfelelően jártak el, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése, illetve 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a pert megszüntette, és mindkétfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Egyidejűleg a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 129. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetlevelet áttenni rendelte a Pp. 22. §-ának (2) bekezdése, illetve 351. §-ának (1) bekezdése alapján hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.
A per megszüntetésére tekintettel az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az eljárás illetékmentes, így a peres felek a 80. § (1) bekezdésének i) pontja alapján a lerótt illetéket visszaigényelhetik az illetékhivataltól. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20. 193/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás