PK BH 1995/521
PK BH 1995/521
1995.09.01.
A bizonyítási teher alakulása – a személyiségi jogok megsértése miatt – nem vagyoni kár megtérítése iránt indított perben [Pp. 163. § (3) bek., 164. § (1) bek., Ptk. 354. §, 355. § (1) bek., 1993. évi XCII. tv. 4. és 15. §, 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes kiadásában megjelenő "Z." napilap 1993. május 5-i számában "Diplomás gyilkos" címmel közölt sajtóközlemény a cím megválasztásával és annak közlésével, hogy a "A mainzi rendőrség keresi a 30 éves J. J.-t, aki azzal gyanúsítható, hogy köze van a menekültek lelki gondozásáért felelős mainzi benczés páter, R. F. meggyilkolásához", a személyhez fűződő jogait megsértette, ezért a jogsértés megállapítását és az alperesnek 600 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes elismerte, hogy a kifogásolt sajtóközlemény a cím megválasztásával a felperes személyhez fűződő jogait megsértette, a kártérítés iránti keresetet azonban elutasítani kéne.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a kifogásolt sajtóközlemény a cím megválasztásával és valótlan tények közlésével a felperes jó hírnevét megsértette, a jogsértés megállapításán túl azonban a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasította. Az utóbbi döntését a törvényben előírt feltételek hiányára alapította.
A kártérítést elutasító rendelkezés miatt a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperest 400 000 forint kártérítés megfizetésére is kötelezte. A keresetet ezt meghaladóan elutasító első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes által kiadott újságban kiemelt helyen közölt és a felperes fényképével is illusztrált sajtóközlemény, különösen a cím megválasztásával alkalmas volt arra, hogy a felperesről a környezetében kedvezőtlen értékítélet alakuljon ki, a felperessel szemben a bizalom megrendüljön, és ezzel a felperes társadalmi életben való részvétele, az élete nem vagyoni kárpótlásra alapot adó módon megnehezült (Ptk. 354. §). A másodfokú bíróság figyelembe vette, hogy a jogsértés elkövetésének időpontjában a felperes munkaviszonyban állt, vezetői tanácsadással, adatbázis-tervezéssel, komplett rendszerek kivitelezésével foglalkozott, és mint számítógépes rendszerek szakértője a munkaviszonyától függetlenül is vállalt megbízásokat. A felperes iránti bizalomvesztés megnyilvánult abban, hogy szakértői feladatai, megbízásai csökkenték, a szakmai körökben és ismerősei körében is állandó magyarázkodásra kényszerült. A felperest ért hátrányokat mérlegelve a másodfokú bíróság 400 000 forint kártérítés megfizetéséről rendelkezett. A jogerős ítélet kártérítés fizetésére kötelező rendelkezése ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő: ebben a vonatkozásban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kéne. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 354. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértve kötelezte őt nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A törvényben előírt életmegnehezülést ugyanis a felperes a perben nem bizonyított. A másodfokú bíróság pedig (bár a jogszabályra kifejezetten nem hivatkozott) tévesen alkalmazta a Pp. 163. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogelveket, amikor a felperes által állított tényeket bizonyítás felvétele nélkül valónak fogadott el. Az alperes azt is kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem tett említést arról, hogy az alperes még a peres eljárást megelőzően helyreigazító közleményt jelentetett meg, amely alkalmas volt a felperest ért jogsértés elhárítására.
A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályban való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a perben a tanúk bizonyították, hogy az újságcikk következtében milyen kedvezőtlen értékítélet alakult ki vele szemben, és ez megterhelte mind a munkahelyi, mind pedig a magánkapcsolatait. Azt a felperes is elismerte, hogy a perindítást megelőzően az alperes helyreigazító közleményt jelentetett meg, amely azonban sem a tartalma, sem pedig a megjelenés módja következtében nem felelt meg az elvárásoknak. A felperes azt is bejelentette, hogy a jogerős ítéletben megállapított marasztalási összeget az alperes átutalta.
A peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértést a jogerős ítélet nem valósította meg.
A jogsértés elkövetésének időpontjában még a Ptk. 354. §-ának eredeti teljes szövege volt hatályban, ezért a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye elbírálásánál a törvény teljes szövegét kellett alkalmazni. Az Alkotmánybíróságnak a Ptk. 354. §-ában foglalt egyes megszorító rendelkezéseket hatályon kívül helyező 34/1992. (VI. 1.) AB határozata - a visszaható hatály hiányában - a felek jogviszonyában nem volt irányadó. A jogsértés elkövetésének időpontjában azonban már nem volt hatályban a Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve, és ezzel a Legfelsőbb Bíróság már kifejezésre juttatta a személyiség minden oldalú védelmét kívánó bírói gyakorlat kialakításának szükségességét. Ebből következően a személyhez fűződő jogok megsértése ugyanúgy alapul szolgálhatott a nem vagyoni kárpótlás iránti igények előterjesztésére, mint ahogy az életet és az egészséget ért sérelmek esetén az megszokottá vált.
A nem vagyoni kárpótlásra való igény törvényi előfeltételeinek fennálltát az igényt érvényesítőnek kell bizonyítani [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A bíróság azonban ilyen esetben is a köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el, és ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni [Pp. 163. § (3) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a másodfokú bíróság lényegében a Pp. 163. §-ának (3) bekezdését alkalmazta, amikor állást foglalt abban a kérdésben, hogy a kifogásolt sajtóközlemény önmagában, különösen a cím megválasztásával alkalmas volt a felperes társadalmi életben való részvételét, az életét megnehezíteni. A másodfokú bíróságnak ez a következtetése azonban nem életszerűtlen és nem iratellenes. A perben tanúként kihallgatott dr. D. B. és J. P.-né a felperes személyével kapcsolatos bizalmatlanságot, a kedvezőtlen értékítélet kialakulását bizonyították. Valakinek gyilkosként való feltüntetése pedig (ahogy erre a jogerős ítélet is helyesen hivatkozott) önmagában alkalmas arra, hogy megnehezítse a társadalmi és a magánéleti kapcsolatait.
A jogsértés által okozott életmegnehezülést enyhítheti a sajtó által közölt helyreigazítás, különösen akkor, ha abból félreérthetetlenül kiderül, hogy a jogsértés miben állt, és melyek a való tények. Az alperes a felperes felhívására 1992 júniusában helyreigazító közleményt jelentetett meg, amelyben utal arra, hogy az újságcikk címének kivételével a közleményt egy német újságból vették át. Nem közölte ugyanakkor azt a tényt, hogy a felperes ellen a rendőrségi eljárást megszüntették, és a felperes személye semmilyen összefüggésbe nem hozható az újságcikkben közölt súlyos bűncselekménnyel. Az alperes által hivatkozott helyreigazító közlemény ezért nem volt alkalmas a felperest ért jogsértés teljes körű orvoslására, ezért alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében, hogy ennek figyelmen kívül hagyásával a jogerős ítélet jogsértést követett el.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet megfelelt a Ptk. 354. §-ában foglalt rendelkezéseknek, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír-. Pfv. IV. 22. 726/1994. sz.)
* Az 1993. évi XCII. tv. 40. §-a (4) bekezdésének a) pontja a Ptk. 354. §-át hatályon kívül helyezte, 15. §-ával pedig módosította a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdését. A határozatban kifejtett elveket a jogszabály-módosítás nem érintette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás