PK BH 1995/522
PK BH 1995/522
1995.09.01.
Kiskorú gyermek érdekeinek védelme a kapcsolattartás szabályozásánál [Csjt. 76. § (1) bek., 92. § (1) és (4) bek., 51/1986. (XI. 26.) MT r., 22. § (1)–(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperesek 1987. szeptember 20-án született Éva nevű gyermekét gyámjaiknál: D. K.-nál és házastársánál, D. K.-nénál helyezte el, és rendezte az alperesek, valamint a gyermek közötti kapcsolattartást. A másodfokú bíróság a gyermekelhelyezés tekintetében az első fokú ítéletet helybenhagyta, a kapcsolattartást pedig minden hónap második hetének végére (szombaton délelőtt 9 órától vasárnap délután 17 óráig terjedő időre) korlátozta azzal, hogy az alperesnek a gyermeket jogosultak magukkal vinni, és a kapcsolattartás végén kötelesek a gondozás helyére visszavinni.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesek élettársi kapcsolatából 1987. szeptember 20-án Ádám és Éva nevű ikergyermekek születtek, akik közül Ádám 1987. november 29-én meghalt, mert az alperesek abban az időben italozó életmódot folytattak, a gyermekeket éjszakára is felügyelet nélkül hagyták, és a kisfiú súlyos, vírusos megbetegedését nem észlelték. A gyámhatóság Évát nyomban intézeti nevelésbe vette, majd 1990-ben nevelőszülőkhöz: D. K.-hoz és feleségéhez helyezte ki. Az alperesek a gyermeket az intézetben rendszeresen látogatták, alkoholelvonó kezelésnek vetették alá magukat, életmódjukon gyökeresen változtattak, és 1992 márciusában házasságot kötöttek. E kedvező változásokra tekintettel a gyámhatóság 1992 augusztusában az intézeti nevelést megszüntette. Az alperesek és a nevelőszülők megállapodása értelmében azonban a gyermek egyelőre a nevelőszülőknél maradt, akik rendszeres időközökben elvitték a kislányt az alperesek lakására. 1992 novemberében az alperesek között konfliktus támadt, mert az I. r. alperes házastársi hűséget sértő kapcsolatot létesített, később azonban kibékültek, és kérték a nevelőszülőktől a gyermek kiadását. Ekkorra viszont az alperesek és a nevelőszülők közötti viszony nagymértékben megromlott, elsősorban amiatt, mert az I. r. alperes a kapcsolattartások alkalmával ittasan jelent meg, és agresszív módon viselkedett, továbbá az alperesek feltételezték, hogy D. K. és házastársa a gyermeket ellenük nevelik.
A nevelőszülők személye és környezete alkalmas a gyermek nevelésére, a kislány gyakorlatilag az intézeti nevelés megszüntetése óta náluk nevelkedik, családjukba beilleszkedett, őket tekinti szüleinek és lakásukat az otthonának, míg az alperesekkel 1993 novembere óta nem találkozott. Az alperesek magatartásában - a korábbiakhoz képest - mutatkozik ugyan pozitív változás, de megnyugtatóan nem állapítható meg, hogy Éva nevelését megfelelően biztosítani tudnák. Ezért a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése alapján elhelyezése a nevelőszülőknél indokolt. A Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése és az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet (Ágr.) 22. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján azonban az alpereseknek joguk van a gyermekkel való kapcsolattartásra oly módon is, hogy a gyermeket a kapcsolattartás idejére magukkal vihetik. A gyermek és a szülő közötti viszony fenntartása érdekében ugyanis szükség van a zavartalan találkozásra, amelyre a nevelőszülők lakásán - az alperesekkel megromlott viszony miatt - nincs lehetőség. Az alperesek lakáskörülményei rendezettek, a gyermeket fogadni tudják. A nevelőszülők és a gyermek közti szoros kapcsolat miatt azonban a fokozatosságot szem előtt kell tartani, így az alperesek havonta egy hétvégére vihetik magukkal a kislányt.
A jogerős ítéletnek a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezése ellen a felperes - B. Község Önkormányzatának jegyzője - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására. Sérelmezte, hogy a bíróság - indítványa ellenére - nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a kialakult helyzetben a gyermekre milyen hatással lenne, ha a kapcsolattartásra nem a megszokott környezetében, hanem az alperesek lakásán, a nevelőszülők távollétében kerülne sor. Állítása szerint a gyermek "retteg" attól, hogy az alperesekkel kell mennie. Az I. r. alperes ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Csjt. 92. §-ának (4) bekezdése értelmében a gyámhatóság, illetve a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el. A törvény értelmében tehát a szülő kapcsolattartási joga is csak a gyermek mindenek felett álló érdekének alávetve érvényesülhet. Az Ágr. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a kapcsolattartáshoz a gyermek korától függetlenül nem szükségképpen tartozik hozzá a gyermek elvitelének joga, a kapcsolattartás egyik formája a gyermeknek a tartózkodási helyén történő meglátogatása is.
Jogszabályt sértett a bíróság, amikor - a felperes erre vonatkozó bizonyítási indítványa ellenére - nem vizsgálta, hogy a kapcsolattartás gyakorlásának az a módja, amely szerint az alperesek - akár havonta egyszer is - két napra magukkal vihetik a kislányt, milyen hatással lenne a gyermekre, nem befolyásolná-e károsan érzelmi világát, személyiségfejlődését. A másodfokú bíróság is utalt az ítélet indokolásában arra, hogy az alperesek a gyermekkel hosszabb idő óta (csaknem fél éve) nem találkoztak, és a korábbi találkozások alkalmával az alperesek és a nevelőszülők közötti viták, veszekedések a gyermekben a találkozásoktól való félelmet váltottak ki. Ezt összevetve a pert megelőzően beszerzett pszichológus szakértői véleménnyel, amely szerint a gyermek a nevelőszülőket tekinti szüleinek, családjukba beilleszkedett, lakásukat otthonának tekinti, nyilvánvalóan okszerűtlen annak a következtetésnek a levonása, hogy a gyermek és az alperesek közötti találkozás akkor lesz "zavartalan", ha az alperesek a gyermeket magukkal vihetik. Az alperesek és a nevelőszülők kapcsolatának megromlása óta nem áll rendelkezésre adat arról, vajon a gyermek az alperesekhez hogyan viszonyul, kitehető-e annak, hogy a nevelőszülők jelenléte nélkül az alperesi környezetbe kerüljön.
A per adatai alapján a nevelőszülők és az alperesek kapcsolatának megromlása kétséget kizáróan az alperesek magatartásának következménye. Az alperesek - különösen az I. r. alperes - magatartásában bekövetkezett ismételt negatív változás (italozás, a gyermekről áldozatosan gondoskodó nevelőszülőkkel szembeni agresszív fellépés) azonban - az előzményekre is tekintettel - alapos kétséget támaszt az alperesek szülői szeretetének a gyermek érdekét szolgáló őszintesége felől, kérdésessé teszi, hogy a gyermek kiegyensúlyozott testi, értelmi, érzelmi fejlődését a jövőben képesek lesznek-e biztosítani, és ezért a gyermek érdekében indokolt-e egyáltalán a kapcsolattartás olyan szabályozása, amely "fokozatosan" az alperesekhez szoktatja a gyermeket.
A fenti körülmények vizsgálata, pszichológus szakértői vélemény beszerzése, az alperesek ismételt meghallgatása, és mindezekhez képest szükség esetén további bizonyítékok beszerzése nélkül a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyben a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 156. §-ának (5) bekezdése alapján ideiglenes intézkedéssel szabályozta az alperesek és a gyermekek közötti kapcsolattartást. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 097/1944. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás