PK BH 1995/523
PK BH 1995/523
1995.09.01.
Az egészségügyi problémák értékelése a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló igény elbírálása során [Csjt. 76. § (2) bek., L. B. 17. sz. Irányelve].
A peres felek 1988-ban kötött házasságát a bíróság - egyező akaratnyilvánításuk alapján - 1993 októberében felbontotta. A bontóperi tárgyaláson kötött egyezség szerint a felek a házasságból 1991. május 16-án született Kitti nevű gyermeküket az alperesnél - az édesanyjánál - helyezték el.
A felperes a keresetében a gyermekelhelyezés megváltoztatását, a gyermek nála történő elhelyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a bontópert követően kiújult, súlyos idegbetegsége miatt alkalmatlanná vált a gyermek nevelésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az őt ért súlyos lelki megpróbáltatások miatt depressziós idegbetegsége kórházi kezelését teszi indokolttá, de - álláspontja szerint - ez olyan átmeneti állapot, amelyre tekintettel a gyermek ellátására, gondozására tartósan nem alkalmatlan, ideiglenesen pedig a kislányt a szülei nevelik.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a gyermek elhelyezését megváltoztatta, és Kittit a felperesnél helyezte el. Ítéletének indokolása szerint az alperesnek már a házasság fennállása alatt is voltak "ideig problémái", öngyilkosságot is megkísérelt, de 1992-től állapota rendeződött, ezért az egyezségkötéskor ismételt megbetegedése nem volt előrelátható. Rövid idő múlva azonban betegsége kiújult, és a pszichológus szakértő véleménye szerint abban - az előzményekre tekintettel - többszöri visszaesés várható, így az alperes a gyermek gondozására csak megszakításokkal és akkor is csak szülői segítséggel lenne képes. A felperes esetében a gyermeknevelést kizáró ok nem áll fenn. A gyermek az apai nagyszülők környezetét tartja otthonának, legjobban apja húgához (keresztanyjához) kötődik, s bár jelenleg az anyai nagyszülők gondoskodnak róla, fejlődésében visszaesés tapasztalható. Mindezek alapján az egyezségkötés óta olyan körülményváltozás következett be, amely miatt a megállapodás a gyermek érdekét súlyosan sérti, ezért a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdése és a 76. §-ának (2) bekezdése alapján a gyermekelhelyezés megváltoztatása indokolt.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet - indokai alapján - helybenhagyta. Az alperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy az alperes sajnálatos egészségi állapota megalapozza a gyermek elhelyezésének megváltoztatását, és megnyugtató módon bizonyított, hogy a kislány nevelésére a felperes, illetve a felperesi nagyszülők alkalmasak, folyamatos gondozása, megfelelő fejlődése a felperesi környezetben biztosított.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a gyermekelhelyezés megváltoztatásának a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn, az alperes átmeneti betegsége gyermeknevelési képességét nem zárja ki. Sérelmezte, hogy indítványa ellenére kórházból való távozását követően a bíróság nem rendelt el együttes pszichológiai vizsgálatot, és nem szerzett be igazságügyi idegorvos szakértői véleményt. Kifogásolta, hogy a bíróság a döntésének meghozatalakor nem értékelte, hogy a házasság a felperes házastársi hűséget sértő magatartása miatt romlott meg, amely erkölcsi szempontból nevelési alkalmasságát kétségessé teszi.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a gyermek 1994. október 8-a óta nála nevelkedik, és a felperes - idegállapota miatt - jelenleg is rokkant nyugdíjas.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva.
A Legfelsőbb Bíróság 17. Irányelvének V. pontja értelmében a gyermek elhelyezésének megváltoztatásánál - miként az elhelyezésnél is - döntő szempont a gyermek érdeke. A bíróság a széles körű bizonyítás eredményének mérlegelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes sajnálatos módon kiújult betegsége miatt a gyermek fejlődése az alperesi környezetben nincs biztosítva, ezzel szemben a felperes - szülei és húga segítségével - a gyermek folyamatos, kiegyensúlyozott testi, erkölcsi és értelmi fejlődését megfelelően tudja biztosítani. A pszichológus szakértő véleménye szerint a gyermek a felperesi nagyszülők környezetét tekinti otthonának, amely számára a kisgyermekkorban igen fontos biztonságérzetet jelent. A gyermek érdeke a bizonyítás adatai alapján kétséget kizáróan az, hogy az apai környezetben nevelkedjék.
A fentiekhez képest nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a pszichológus a gyermek és az alperes együttes vizsgálatát nem végezte el; egyébként a felperes szakértői vizsgálata a kórházban megtörtént, és nem vezetne eltérő eredményre idegorvos szakértő kirendelése sem. A felperesnek a házastársi hűséget sértő magatartása önmagában a gyermek nevelésére való alkalmasságát nem kérdőjelezi meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 949/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás