GK BH 1995/528
GK BH 1995/528
1995.09.01.
A megrendelő, a tervező és a kivitelező felelősségének alakulása, ha a tervező járt el a megrendelő műszaki ellenőreként [Ptk. 394. § (1) bek., 404. § (2) bek.].
A felperes a módosított keresetében az alpereseket 6 330 280 Ft kártérítés, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a II. r. alperes által készített tervek alapján és a II. r. alperes műszaki ellenőrzése mellett az I. r. alperes kivitelezésében épült meg a vetőmagüzemének olajellátó rendszere. A műszaki átadás-átvétel 1987. szeptember 29-én történt meg. A környezetvédelmi hatóság 1989. évben lefolytatott vizsgálata alapján merült fel először, hogy az épített rendszer hibás, abból olaj szivárog a talajba. Az I. r. alperes a hibát kijavította, és vállalta a felperesre kirótt 36 320 Ft összegű környezetvédelmi bírság megtérítését is. 1991. október 27-én a berendezésen a felperes megrendelésére nyomáspróbát végeztek, amelynek eredményeként azt állapították meg, hogy a lefejtővezeték nem zár megfelelően. A felperes a hibát maga javította ki olyan módon, hogy új vezetéket építtetett be. Megállapította ugyanakkor, hogy szeptember 15-e és október 8-a között e hiba miatt 51 062 liter olaj szivárgott a talajba, amelynek értéke 679 134 Ft volt. Ezen túlmenően környezeti feltárás és mentesítés költségeként 4 129 250 Ft kára keletkezett, a nyomáspróba költsége pedig 39 905 Ft volt.
Az I. r. alperes a kártérítési felelősségét részben elismerte, vállalta a kár 55%-ának megfelelő összeg megfizetését. Ezt meghaladóan a műszaki ellenőrzés hiányosságaira és az üzemeltetői hibára hivatkozva a kereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a kárt kivitelezési és üzemeltetői hiba idézte elő, sem a tervezési, sem pedig a műszaki ellenőrzési szerződés megszegése nem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás lefolytatását követően meghozott ítéletével az I. r. alperest 3 481 654 Ft és késedelmi kamata, a II. r. alperest pedig 2 215 598 Ft és késedelmi kamata, valamint részperköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt a döntés alapjául elfogadva tényként állapította meg, hogy az olajszivárgás a lefejtő vezeték elágazásánál keletkezett repedés miatt történt. A repedés oka pedig az I. r. alperes által hibásan elvégzett hegesztés volt. A károsodáshoz hozzájárult az is, hogy a vezeték csatlakozását az I. r. alperes a tervtől eltérően oldotta meg, aminek következtében a vezeték nyomás alá került és ezáltal a szivárgás mértéke fokozódott. A felperes terhére róható azonban az, hogy a feltöltés után a vezeték csapját nem zárta el. A II. r. alperes felelőssége pedig abban állapítható meg, hogy mint műszaki ellenőr nem követelte meg az átadáskor a nyomáspróba elvégzését, továbbá nem kifogásolta a tervtől eltérő kivitelezést. A szakértői becslésre figyelemmel a károkozásban való közrehatás aránya a felperes tekintetében 10%-ban, az I. r. alperes tekintetében 55%-ban, a II. r. alperest illetően pedig 35%-ban határozható meg, a kárt ennek megfelelően kötelesek az alperesek megtéríteni, illetőleg a felperes viselni.
Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.
A II. r. alperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a perbeli bizonyítékokat és megalapozatlanul következtetett a II. r. alperes kártérítési felelősségére. A perbeli okiratok és a szakértői vélemény alapján bizonyított, hogy a nyomáspróba az átadáskor megtörtént, és az olajszivárgást előidéző hiba akkor még nem állt fenn. A tervtől eltérő kivitelezéssel kapcsolatban a szakértő megállapította, hogy az hibának nem tekinthető, mert az alkalmazott megoldás műszakilag megfelelő volt. Erre figyelemmel nem állapítható meg a műszaki ellenőrzésre vonatkozó szerződés megszegése és a kártérítési felelősség sem. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal az üzemeltetői mulasztás hatását, és figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes az üzemanyag-felhasználás mennyiségének ellenőrzését elmulasztva kellő időben nem ismerte fel a szivárgást. Ha ugyanis a felperes kellő gondossággal járt volna el, már korábban észlelhette volna a szivárgást, és a kár számottevően kisebb lett volna. A felperes a csatlakozó fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával az alperesek marasztalását kérte teljes kereseti kérelme tekintetében. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperest, mint üzemeltetőt a kár bekövetkezésében vétkes közrehatás terheli. A lefejtővezeték elzárása tekintetében a szakértő ellentmondásos véleményt terjesztett elő, így nincs bizonyítva a felperes mulasztása. A zárócsap kezelését illetően a felperes a kezelési utasításban tájékoztatást nem kapott, a műszaki előírások szerint pedig a vezeték elzárása nem kötelező, hanem csak ajánlott követelmény. Nincs alapja tehát a kereset részbeni elutasításának, az alperesek a teljes kárt kötelesek megtéríteni.
Az I. r. alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés alapos.
A fellebbezési eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a tényeket kellően feltárta, részben azonban téves döntést hozott, amennyiben a II. r. alperest marasztalta, továbbá a keresetet részben elutasította.
A felperes a keresetét a Ptk. 310. §-ára alapította, hibás teljesítésből eredő kárának megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni. A szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az I. r. alperes hibásan teljesített, mert a lefejtővezeték elágazását szakszerűtlenül hegesztette össze. Bizonyított továbbá az is, hogy a felperes által követelt összeg a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült kárt foglalja magában. Helyes a döntés abban is, hogy az I. r. alperes a szerződésszegésben való vétlenségét nem bizonyította, és ezért kártérítési felelősséggel tartozik. A részbeni marasztalását egyébként az I. r. alperes fellebbezéssel nem is támadta meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság a szakértő által megállapított tényekből részben helytelen jogi következtetést vont le, és ezáltal részben téves döntést hozott.
A Ptk. 394. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta, vagy nem megfelelően végezte el. A II. r. alperes a perbeli esetben a szerződés teljesítésében műszaki ellenőrként [Ptk. 404. § (2) bekezdés] is közreműködött. Mint műszaki ellenőr a felperessel kötött megbízási szerződés alapján járt el, az idézett jogszabályi rendelkezés értelmében kötelezettsége a megrendelő ellenőrzési kötelezettségének teljesítését, illetve jogának gyakorlását foglalta magában. A megrendelő és a vállalkozó jogviszonyában a műszaki ellenőr eljárását úgy kell tekinteni, mintha a megrendelő maga járt volna el. Ebből következően pedig a vállalkozó felelőssége szempontjából közömbös, hogy a műszaki ellenőrzést a megrendelő maga vagy megbízottja által látja el. Az I. r. alperes vállalkozói felelőssége az ellenőrzés elmulasztására, a megbízási szerződés megszegésére hivatkozással nem zárható ki és nem csökkenthető, a hibás teljesítéssel okozott kár a II. r. alperesre részben sem hárítható át.
A jogalapon túlmenően rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a nyomáspróba elvégzését az erre vonatkozó jegyzőkönyv bizonyítja, a tervtől eltérő kivitelezés pedig az alább kifejtett indokok alapján nem állt okozati összefüggésben a kárral.
Az első fokú ítélet nem helytálló abban a tekintetben sem, hogy a felperes az üzemeltetői mulasztás miatt a kár egy részét maga köteles viselni. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E rendelkezés helyes értelmezése szerint a károsult a kár egy részét csak akkor viseli, ha jogellenesen és felróhatóan cselekszik, vagy ekként mulasztja el az általában elvárható intézkedések megtételét, és mindez okozati összefüggésben áll a kár bekövetkezésével vagy súlyosbodásával. Az adott esetben azonban a berendezés működtetése körében a felperest nem terhelte olyan, jogszabályban vagy a termékre vonatkozó kezelési utasításban előírt kötelezettség, hogy a feltöltést követően a lefejtővezeték csapját zárva kell tartania. Erre vonatkozóan a szakértő műszaki követelmény, előírás megszegését sem állapította meg. A szakértői vélemény azonban tartalmazza azt is, hogy a tervtől eltérés nem tekinthető egyben hibás műszaki megoldásnak is. Az tehát, hogy az I. r. alperes a tervtől eltérő megoldáshoz folyamodott, sem a II. r. alperes kártérítési kötelezettségét, sem pedig a felperes "felelősségét" nem alapozza meg.
A kifejtettekből következően a felperes által érvényesített kár a Ptk. 310. §-a alapján teljes egészében az I. r. alperest terheli. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet - az I. r. alperest részben marasztaló, nem fellebbezett részében nem érintve - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a teljes kár megtérítésére az I. r. alperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. V. 30. 552/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás