• Tartalom
Oldalmenü

1995. évi LIII. törvény indokolása

a környezet védelmének általános szabályairól

1995.12.19.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A hatályos környezetvédelmi törvény megjelenése óta közel húsz esztendő telt el.
Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény a maga idejében előremutató jogszabálynak számított és eleget tett annak a 70-es években jelentkező követelménynek, hogy a környezetvédelem, mint társadalmi probléma, a törvény szintjén nyerjen megfogalmazást. Ugyanakkor magán viselte az adott korszak sajátosságait, így a törvény valójában nem jelentett a végrehajtás számára igazi normát, a környezetvédelem nem épült be a társadalmi-gazdasági folyamatokba. A törvény – a politikai rendszer korlátai miatt – nem tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság és az ellenőrzés számára.
Indokolja az új törvény kidolgozását az a jelentős változás is, ami a környezet védelmének nemzetközi téren való megítélésében végbement az utóbbi két évtizedben. A környezeti elemek megóvásának és takarékos használatának jelentősége felértékelődött. Az ENSZ égisze alatt kidolgozásra kerültek a harmonikus fejlődés alapelvei, és erre támaszkodva már több nemzetközi egyezményt is kidolgoztak elsősorban az országhatároktól függetlenül jelentkező, vagy az azokon átterjedő hatásokkal kapcsolatban. Ezeken túlmenően a fejlett országok egész sorában (pl. Európai Közösség, USA, Japán) jelentősen megszigorították, illetve szabályozták a különféle környezethasználatok módját, mértékét határérték rendszerek kidolgozásával és előírásával.
A rendszerváltást követően a környezetvédelem megújításának igénye elemi erővel merült fel. Olyan törvény meghozatala vált szükségessé, amely a megváltozott társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között hatékonyan képes érvényre juttatni a környezetvédelem egyetemes érdekeit.
A környezetvédelmi szabályozás megújítása elsődlegesen a környezetbarát jogrendszer fogalmával jellemezhető. E fogalom lényege, hogy a törvényalkotás ill. törvényszerkesztés tekintettel van a környezet védelmének érdekeire. Nem születhet a jövőben jogszabály úgy, hogy az nem harmonizál a környezetvédelem alapvető célkitűzéseivel, sőt a hatályos joganyagot is felülvizsgálatakor, és a környezetvédelmet érintő meglévő jogszabályokat is a fentieknek megfelelően módosítják.
Ugyanakkor nem képzelhető el környezetvédelmi jogi szabályozás önmagában anélkül, hogy figyelemmel ne lenne a társadalmi- gazdasági élet más vonatkozásait szabályozó jogi normákra.
Nem létezhet párhuzamosan egymás mellett a környezetvédelmi jogterület és a rajta kívüli minden más jogterület. Ennek ellentmondásait a hatályos jog érvényesülésének érzékelhető zavarai igazolták.
A környezetvédelmi törvény is csak akkor lesz tartós, ha szerves részévé válik a jogrendszernek és hatást gyakorol arra, hiszen semmilyen szabályozás sem lehet megalapozott napjainkban környezetvédelmi érintettség nélkül. Ez úgy valósítható meg, hogy a törvény egyrészről tartalmilag összhangban áll a jogrendszer egyéb elemeivel, másrészről pedig meghatározza a másutt szabályozott, vagy szabályozandó kérdések környezetvédelmi szempontú, alapvető követelményeit.
A fentiekből következik, hogy a Javaslat kódex-szerű szabályozási formát ölt, amennyiben átfogja a környezetvédelmi jogterület alapvető intézményeinek jelentősebb részét, természetesen a részletszabályok nélkül. Ugyancsak indokolt, hogy az egyes környezeti elemekre, környezeti hatásokra nézve is adjon eligazítást a szabályozás. Természetesen nem lehetséges, sőt nem is lenne célszerű, hogy a Javaslat felölelje az egyes környezetvédelmi részterületek részletszabályait. Erre nézve külön törvényi és végrehajtási rendeleti csokor létrehozása a követendő megoldás.
A Javaslat kiemelkedő jelentőségű szerepet tölt be a környezetvédelem funkcióinak, szervezeti, intézményi rendszerének, eszközrendszerének, valamint a piacgazdasági modellü országokra jellemző intézményeinek, az állami kötelezettségvállalás, a társadalmi részvétel, illetve a felelősségi viszonyok rendezésében.
A Javaslat általános értékelése során tekintettel kell lenni arra, hogy a környezetvédelem, mint a különböző jogágak találkozási pontjain elhelyezkedő komplex intézmény, a jogi szabályozás nézőpontjából is számos jogterületet érint, beleértve a magánjogi, a közjogi, s ez utóbbin belül a közigazgatási jogi hivatkozásokat is. A komplexitás azonban nemcsak a jogrendszer szintjén, az egyes jogágak keresztmetszetében jelentkezik, hanem a jogi szabályozási kérdések és a jogon kivűli, elsősorban gazdasági-pénzügyi jellegű intézmények összefüggésének, illetve kapcsolatrendszerének keresztmetszetében is. Ebből adódóan a jogi szabályozás lehetőségeinek és korlátainak a környezetvédelem területén történő felmérése és érvényesítése a szabályozás realítását is befolyásolhatja.
A Javaslat és a környezet egyes elemeire, illetve az azokat veszélyeztető tényezőkre vonatkozó részletes szabályokat rendező jogi normák úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az egész és a részek. Ezért a Javaslatban minden – a részletező törvényekben szabályozandó – terület alapvető elveinek és rendelkezéseinek meg kell jelennie.
A kifejezetten környezetvédelmi szakterületi szabályok mellett a Javaslatnak kell megalapoznia a környezetet leginkább igénybe vevő vagy terhelő gazdasági tevékenységeket szabályozó jogi normáinak környezetvédelmi feltételrendszerét is. Ezen megalapozó szerephez szervesen kell illeszkednie – egymást kölcsönösen kiegészítve és támogatva – az élő és élettelen természet, valamint a kultúrális értékek védelmével kapcsolatos joganyagnak is. A korábbi gondolkozáshoz képest markáns változást jelent az az alapelvi megfogalmazás, amely szerint a passzív környezetvédelemmel szemben a környezeti károk megelőzésére való törekvés a környezetvédelmi tevékenység vezérelve. Ezt az elvet hangsúlyozza és vezeti végig a Javaslat.
Határozottan kívánja megfogalmazni az állam feladatait, kötelezettségeit és anyagi helytállását, ezzel összhangban természetesen ugyanilyen részletességgel az önkormányzatok szerepét is. Az alapelvek érvényesülése érdekében jelentős változást kell bevezetni a gazdasági szabályozó rendszer kialakitása során. A Javaslat ennek alapfeltételeit teremti meg. Hosszabb idő óta hiányolt – Kormányrendelettel bevezetett – jogintézmény törvényi szintű szabályozását tartalmazza a Javaslat a környezeti hatásvizsgálatról szóló rendelkezések megalkotásával, ezzel is erősítve a környezeti károk megelőzésének alapelvét.
Hangsúlyosan megfogalmazódnak a környezetért való felelősség szabályai is, ráépülve a jelenlegi más jogterületi törvényekre, ahol kell, azoknak e szabályokkal való összhangját is megteremtve.
Új elképzelést tükröznek a Javaslatban a társadalom részvételének szabályai, a nyilvánosság elve és az információkhoz való jutás lehetőségeinek megteremtése. Fontos elemként kerültek megfogalmazásra az oktatást és környezetesztétikai tudatalakítást preferáló szabályok.
A jövő tervezése szempontjából jelentősnek itélhető új elem a nemzeti környezetvédelmi program, amellyel az állam biztosítani kívánja a környezeti egyensúly megőrzését, a megelőzést és a helyreállítási teendők fokozatos végrehajtását.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat a törvény céljaként a környezet megőrzését és az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítását, környezeti elemeinek és folyamatainak védelmét s egyben a környezetet megőrző fejlődés biztosítását mondja ki. A célok között alapelvi igénnyel mondja ki a törvény a megelőzés elvét, a környezet terhelésének és szennyezésének csökkentését, a károsodott környezet helyreállításának szükségességét, az emberi egészség védelmét, a természeti erőforrásokkal való takarékos és környezetkimélő gazdálkodás kötelezettségét.
A környezeti elemek hosszútávú hasznosíthatóságának megóvása, az erőforrások megújuló képességének megőrzése, a természetes környezeti folyamatok zavartalan működése érdekében a Javaslat meghatározza azon feltételeket, amelyek megvalósításának segítségével az alapvető célok eléhetővé válnak, így célozva meg
– az állam más politikai céljainak a környezetvédelem követelményeivel való összhangját,
– a piacgazdaság kialakításának a harmónikus fejlődés elvével való összhangját,
– a környezetvédelem eszköz- és intézményrendszerének a méltányos teherviselés elve szerinti kialakítását, és
– a környezet használata következtében fellépő hatásokért
az azokat okozó alapvető felelősségét,
valamint a lakosság részvételének biztosítását, a környezet védelmét szolgáló közigazgatási eszközök kialakítását.
A 2–3. §-hoz
A törvény hatályára vonatkozó rendelkezésekben a Javaslat a tárgyi hatály körében szakít a hatályos környezetvédelmi törvény megközelítésével.
A tárgyi hatály szempontjából nem az „emberi környezetet” jelöli meg, hanem – az emberközpontú felfogás helyett – az élő szervezeteket helyezi a védelem középpontjába, amelyet a megelőzés elvének megfelelően a környezeti elemek biztosította életfeltételek védelmén keresztül óv meg.
Fontos rendelkezése a Javaslatnak a környezet igénybevétel és a környezethasználó fogalmának értelmezése. A két fogalom közül az alapfogalmak között határozza meg a környezet igénybevételét, vagyis azokat a tevékenységeket, amelyek a környezet állapotát meghatározó módon módosíthatják.
A törvény alanyi hatálya alá vonja mindazokat a környezethasználókat, akik ilyen tevékenységet folytatnak.
A két fogalom a környezet és a környezetvédelem rendszerszemléletű megközelítése mellett a Javaslat intézményein is túlmutat, mert törvényhez kapcsolódó, vagy más környezetvédelmet is érintő jogszabályokban is használható.
A hatályra vonatkozó szabályok adnak eligazítást a „környezetvédelmi jogterület” jövőbeni szabályozási strukturájára nézve is. A környezethasználattal járó tevékenységeket szabályozó legfontosabb törvénykezési tárgyakat azzal az igénnyel jelöli ki, hogy a megalkotandó szabályok számára irányadóul szolgál a Javaslat.
A 4–5. §-hoz
Az alapfogalmak a környezetvédelmi joganyag általános, elméleti módon kifejthető és magasabb szinten összefogható meghatározásainak listáját adják, s egyben a törvény alapvető fogalomrendszerét képezik.
A Javaslat fogalomrendszere igyekszik általánosan alkalmazható egységes felfogásban meghatározni a környezetre gyakorolt, különböző mértékű valós vagy potenciális hatásokat, valamint az ezekből származtatható környezeti állapotot jellemző minőségeket.
Így lényeges eleme a szabályozásnak a kibocsátás mértéke szerinti megkülönböztetés: az általánosan vett terhelés, a bizonyos – jellemzően határértékkel meghatározott – mérték fölötti terhelés szennyezéskénti (a terhelt közeg állapotának érzékelhető romlását okozó) értelmezése, majd a terhelés további növekedésével a károsítás (a környezeti elem funkcióinak helyreállítása már csak mesterséges beavatkozással valósítható meg, ha egyáltalán megtehető) megjelölése.
A környezethasználatok hatásainak megfelelően a környezet (vagy valamely eleme) állapotának minőség szerinti megkülönböztetése is megtörténik. Az általános jellemzőként használt állapot – elérve egy bizonyos minőségi, „terheltségi” szintet – szennyezettségként jelenik meg, majd az állapot további romlásával károsodásként, azonnali beavatkozást igénylő állapotként jelentkezik.
A Javaslat megfogalmazza a környezet erőforrásként felhasználható, korlátozott mértékben rendelkezésre álló környezeti elemek igénybevételének jelentését is, és ezzel módot ad azok mennyiségi védelmére is. Az igénybevétel, illetőleg az ennek hatására bekövetkező igénybevettségi állapot szintén elérhet olyan szintet, amely előbb csak érezhetően rontja az erőforráskénti elérhetőséget vagy felhasználhatóságot, de az igénybevétel további növekedésével a környezeti elem funkciónak helyreállítása már külön beavatkozással valósítható csak meg. Ez utóbbi szintén környezetkárosításnak, illetve a kialakuló helyzet károsodásnak minősül.
A fogalomrendszer ilyen felépítése szakítást jelent a jelenleg is érvényes renddel, amely szerint csak a káros szennyezést kell megakadályozni, illetve jogi és pénzügyi eszközökkel visszaszorítani. A tervezet megteremti annak a lehetőségét, hogy a határérték alatti szennyezőanyag kibocsátásokat is korlátozzák. A meglévő eszközök csak a nagymértékű, illetve a határérték feletti szennyezőanyag kibocsátások visszafogására használhatók. Az pedig tapasztalati tény, hogy a sok kis kibocsátás együttes hatása lehet éppolyan kedvezőtlen, vagy még rosszabb is, mint egy-egy határérték felettié. Mindez elmondható a környezeti elemek igénybevételével kapcsolatban is.
A környezetvédelmi szabályozás alapvető eszközei a különféle határértékek. A Javaslat megteremti ezek bevezetésére, részletes szabályozására a törvényi kereteket, mind a terhelések, mind az állapot minősége, mind az igénybevételek tekintetében.
Az olyan környezethasználatok jellemzésére, amelyeknél a felhasznált vagy előállított (keletkező) anyagok vagy energia tulajdonságai következtében potenciális környezeti hatások lépnek fel, és az ezeknek megfelelő védelmi, biztonsági intézkedések megtételének elmulasztása, vagy baleset következtében ténylegesen be is következhetnek, vezeti be a Javaslat a környezeti veszélyeztetés fogalmát.
Meghatározza a Javaslat a környezet és a környezeti elemek tartalmát, megadja a környezethasználat okozta hatás, annak hatásterülete és az azzal érintettek értelmezését.
A leghatékonyabb, legjobb megoldás fogalmának bevezetésével a Javaslat megteremti a környezetet érő kibocsátások, valamint a környezetet veszélyeztető létesítmények kialakításának és üzemeltetésének szabályozására vonatkozó eszközt, amelyet a fejlett országokban már több éve elterjedten alkalmaznak.
A 6–12. §-hoz
A Javaslat a környezet védelmének alapelvei között a megelőzés és helyreállítás, a felelősség, az együttműködés továbbá a tájékozódás, a tájékoztatás, a nyilvánosság és a környezeti elemek egységes védelme elvét határozza meg olyan igénnyel, hogy azok a törvény egészét, a környezetvédelmi tevékenység minden mozzanatát át kell hogy hassák. A Javaslatban megfogalmazott megoldások, intézmények visszatükrözik ezen elvek konkrét megvalósulásának módjait.
A törvény általános jellegéből következően a Javaslat összefoglalja azokat az átfogó, minden környezethasználóra, illetve jogi és természetes személyre vonatkozó alapkövetelményeket, amelyeket a környezet, annak elemei és természetes folyamatai megóvása érdekében bármilyen, a környezetre ható tevékenység megkezdése és folytatása során be kell tartani.
A környezeti adatok nyilvánosságára, hozzáférhetőségére vonatkozó előírásokkal a Javaslat eleget kíván tenni az ezen a téren jelentkező általános társadalmi elvárásnak. A kibocsátásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség várhatóan számos környezethasználót fog visszatartani a környezet szennyezésétől a nyilvánosságtól való félelem miatt. (Több külföldi példa bizonyítja, hogy bizonyos esetekben a nyilvánosságnak lehet akkora szennyezés-visszatartó ereje, mint a környezetvédelmi hatósági tevékenységnek.)
A Javaslat itt csak általános megfogalmazását adja az alapelveknek. Azok részletes kifejtésére a Javaslat későbbi részeiben kerül sor. Így például az V. fejezet szól a környezetvédelmi információrendszerről és tájékoztatásról, a IX. pedig a környezetvédelemre vonatkozó szabályok megsértése miatti felelősségről.
A 13–32. §-hoz
A Javaslat nem törekszik az egyes környezeti elemek, illetve az azokat veszélyeztető tényezők sajátosságainak megfelelő szakterületi részletes szabályok megalkotására, de megadja a környezeti elemek környezetvédelmi szempontú értelmezését, valamint néhány, az elemek védelmét szolgáló, eddig nem szabályozott alapkövetelményt. Ugyanakkor megteremti annak a lehetőségét, hogy a szakterületi részletszabályok olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek megoldása az eddigi lehetőségeknél sokkal hatékonyabb, és a környezeti érdekeket jobban szolgáló szakmai munkát tegyenek lehetővé.
Külön kiemelendő a Javaslat 13. § (1) bekezdésében rögzített azon – eddig nem érvényesült – követelmény, amely a környezeti elemek „egységükben és kölcsönhatásukban” történő védelmét irja elő.
A 33–36. §-hoz
A Javaslat e §-okban rendelkezik a különböző kiemelt védelemre érdemes környezeti elemek különleges védelmi szabályokkal történő megóvásáról. Ennek érdekében elrendeli a célállapotok meghatározását és a kijelölhető védelmi övezetekben a különböző környezethasználatok korlátozását. A veszélyeztető tényezők elleni védelem érdekében kibocsátási, igénybevételi, valamint szennyezettségi határértékek megállapítását írja elő.
Itt ad felhatalmazást a Javaslat a – többek között – ezekkel kapcsolatos szakmai részletszabályok megállapítására, a törvényi intézkedések szakterületi alkalmazási határainak meghatározására.
A célállapotok meghatározásának elrendelésével segíti mind a környezetvédelmi, mind a gazdasági tervezést. A védelmi övezetekre vonatkozó előírások lehetővé teszik egyrészt a megóvandónak tartott környezeti értékek, területek fokozott, kiemelt kezelését (védett területek), másrészt a fokozott veszéllyel járó tevékenységek környezetének biztonságba helyezését (védő területek).
A 37–38. §-hoz
A Javaslat az állam feladatai meghatározásával hangsúlyozni kívánja, hogy – mint az irányadó államok jelentős részében – az emberi környezet védelme az állami célok egyike. A környezet védelmének állami célként való kezelése annak kifejezése, hogy az állam és a társadalom léte, illetve rendje szempontjából a környezetvédelem kiemelkedően fontos.
Az állam feladata a környezet védelmének jogi szabályozása, a környezetvédelmi jogok és kötelezettségek megállapítása, megtartásuk ellenőrzése, továbbá a környezet védelmének tervezése, irányítása és igazgatása.
Mindezek teljesülésére az állam – többek között – jogi, gazdasági és műszaki szabályozórendszert alakít ki, mérő-, megfigyelő- és információrendszert tart fenn és működtet, vizsgálja a környezeti elemek állapotát, kutatási-műszaki-fejlesztési tevékenységet végez, továbbá ellátja a környezetvédelem közigazgatási feladatait, valamint a környezetvédelem oktatási, nevelési és tájékoztatási tevékenységét.
A Javaslat – az Alkotmánnyal összhangban – kimondja, hogy az állam alapvető feladata a környezetvédelmi jogok érvényesülésének biztosítása, valamint a más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött környezetvédelmi egyezmények és szerződések megtartása.
A 39. §-hoz
A Javaslat az állami szervek feladatait az állami szervek hierarchiájának megfelelő rendszerben tárgyalja. E körben első helyen az Országgyűlés környezetvédelmi feladatait foglalja össze. Környezetvédelmi szempontból e feladatok közül a legfontosabb, hogy – mivel az általános indoklásban említett környezetbarát jogrendszer kialakításában az Országgyűlésnek, mint legfőbb jogalkotó fórumnak példamutató és meghatározó szerepe van – törvényalkotó munkája során tekintetbe kell vennie a környezetvédelmi érdekeket.
A 40. §-hoz
A Javaslat bevezeti a Nemzeti Környezetvédelmi Program intézményét, mint az állami feladatok és célkitűzések Országgyűlés által jóváhagyott tervezési rendszerét.
Biztosítani kívánja ezzel a környezetvédelmi szempontok érvényesülését a társadalmi-gazdasági tervek, a gazdaságpolitikai döntések meghatározása, továbbá a település- és területfejlesztés, valamint a nemzetgazdaság bármely ágában folyó tevékenység megvalósulása során. A Program alapján hosszabb távra szóló célok kitűzésével előre tervezhető és rendszerezetté tehető a környezetvédelem előtt álló feladatok végrehajtása, miközben a nemzetgazdaság más területei számára is előre látható és kiszámítható lesz a rájuk háruló környezetvédelmi feladatokból adódó „teher”.
A 41. §-hoz
A Javaslat a környezetvédelem állami irányítási rendszerének szabályozása körében a Kormány végrehajtói feladatairól rendelkezik. A 41. § tételesen meghatározza a kiemelt környezetvédelmi feladatokat. Ezek finanszírozásáról természetesen az állami költségvetésben kell gondoskodni. A Kormány terjeszti jóváhagyás céljából az Országgyűlés elé a Program javaslatát és az annak végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat, továbbá irányítja a Program végrehajtását. Ezen szakasz egyik legfontosabb, az Alkotmánnyal összhangban álló rendelkezése a környezet állapotáról, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról – az Országgyűlésnek – történő rendszeres beszámolási kötelezettség előírása.
A 42. §-hoz
A Kormány feladatkörének meghatározását követően a Javaslat a környezetvédelemért felelős miniszter feladatait jelöli ki. A miniszter hatáskörében ellátandó feladata az, hogy irányítsa a környezetvédelmi tevékenységet, a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi feladatok végrehajtását, valamint a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást. Ezen a szinten kell elemezni és értékelni a környezet állapotát és védelmének helyzetét, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatait, valamint a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerű fejlesztésének tapasztalatait.
A 43–44. §-hoz
Alapvető társadalmi, gazdasági és politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a környezetvédelemmel összefüggő jogi és gazdasági döntések előkészítője előzetesen vizsgáljon meg és értékeljen minden olyan tényezőt, amely a tervezett intézkedés nyomán hatást gyakorol a környezetre. Ez az előzetes vizsgálat – a Javaslat szerint – az ország társadalmi-gazdasági terveinek kialakításánál és a regionális jelentőségű fejlesztéseknél alapvető fontosságú.
Az előzetes vizsgálat során tekintettel kell lenni a jogszabály, illetőleg a döntés alapján teendő intézkedések környezetre gyakorolt közeli és távlati hatásaira.
A 45. §-hoz
A Javaslat rendelkezik környezetvédelmi szakértői testület létrehozásáról. Az Országos Környezetvédelmi Tanács legfeljebb 22 tagú, s munkája a környezetvédelem szakmai, társadalmi megalapozottságát szolgálja.
A Testület állást foglal a környezetvédelmi programok elvi kérdéseiben, a környezetvédelemmel összefüggő jogszabályokkal és más döntésekkel kapcsolatban, és a Kormány felkérésére egyéb környezetvédelmi ügyekben.
A Tanács tagjai a környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek képviselői, elismert környezetvédelmi szakemberek, tudósok, valamint a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek képviselői.
A 46–47. §-hoz
Az Önkormányzati Törvény (Öt.) 8. §-a a települési önkormányzat feladatai közé sorolja az épitett és a természeti környezet védelmének kötelezettségét. Ugyanott szerepel – többek között külön nevesítve – a csatornázás és a települési környezet tisztaságának biztosítása. Az Öt. feladatmeghatározásaiból azonban nem tűnik ki a környezetvédelmi feladatok komplexitása, sőt az egyes feladatok a törvény különböző helyein bukkannak fel. A felsorolásszerű, az egyes önkormányzati feladatok közötti kapcsolódásokat csak részben figyelembe vevő hatásköri leírások okozta problémát oldja fel azzal a rendelkezéssel, amelyben a fővárosi, a fővárosi kerületi, a megyei jogú városi és a városi önkormányzatnak előírja – a Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglaltakkal összhangban – az önálló települési környezetvédelmi program kidolgozását.
A nagyközségi ill. községi önkormányzat számára választási lehetőséget arra, hogy a települési terv részeként vagy önállóan készítsen ilyet.
Meghatározza a javaslat, hogy a programnak mely területekre kell feltétlenül kiterjednie, és megadja a felhatalmazást az elfogadott program végrehajtásához szükséges eszközök (helyi környezetállapot értékelés, helyi rendelkezések és határozatok, hatósági jogosítványok, beavatkozási lehetőségek) meghatározására, kialakítására és alkalmazására.
A 48. §-hoz
Az önkormányzatok önállóságára és helyi adottságaira tekintettel a tervezet az általánosnál szigorúbb környezetvédelmi előírások meghatározását is lehetővé teszi – Kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott módon és mértékben. Ez a megoldás a helyi szabályozásra való felhatalmazásból adódó szabadság mellett garanciális elemeket is tartalmaz, mivel a lehetséges eltérések módját és mértékét az általános szakterületi szabályozás határozza meg.
A környezetvédelmi kérdésekre alapvetően helyben kell választ adni, de hatásuk ritkán korlátozódik a probléma felmerülésének helyére.
A regionális, együttműködésre épülő gondolkodásmód, a tágabb környezet érdekeinek figyelembevétele elősegítése érdekében a Javaslat az önkormányzati környezetvédelmi programok és döntések előtti egyeztetést ír elő a szomszédos és más érintett önkormányzatokkal, illetőleg a területi rálátással bíró környezetvédelmi hatóságokkal.
A 49–52. §-hoz
A környezet védelme, minőségének megőrzése, a természeti erőforrások használatának felügyelete, illetve az ember és az élővilág egészsége és életminősége szempontjából meghatározó környezeti állapotváltozások és folyamatok feltárása, értékelhetősége érdekében alapvető jelentőségű az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer létesítése.
A környezetminősítés szempontjából fontos, a környezeti elemekre és hatásokra, a társadalmi-gazdasági információkra kiterjedő, térképrendszerre épülő környezeti információs rendszernek egyaránt magában kell foglalnia a környezet állapotát megfigyelő, az adatgyűjtő és a nyilvántartó alrendszereket.
A Javaslat szerint a rendszernek sokoldalúan kell kielégítenie, illetve lehetővé tennie a helyi, a területi és az országos adatszolgáltatásokat, a szakmai feladatok ellátását, a nemzetközi információs és környezetértékelő rendszerekhez történő kapcsolódást.
A költségvetési eszközökből létrehozott környezeti információs rendszer müködésének egyik alapvető feladata a társadalom és a döntéshozók kielégítő tartalmú tájékoztatása. A tájékoztatás alapelve, hogy az állampolgároknak joguk van megismerni a környezetre, és különösen annak állapotára vonatkozó információkat. A Javaslat szerint a hatóságok kötelesek – külön jogszabályban meghatározott időközönként – a lakosságot a környezet állapotának alakulásáról tájékoztatni.
Új elemként jelenik meg a Javaslatban bizonyos – környezetvédelemmel összefüggő – adatok és tények állami nyilvántartásokba történő bejegyezhetősége. A rendelkezés célja, hogy az ingatlannyilvántartásból hosszabb idő eltelte után is mód legyen valamely terület környezeti szennyezettségére vonatkozóan információt nyerni.
Az 53. §-hoz
A környezetvédelem eredményes működése szempontjából elengedhetetlenül szükséges, hogy a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés eredményeit a környezetvédelem szolgálatába állítsák. A kor követelményei az ökológiai, környezetvédelmi kutatások egyre szélesebb körre való kiterjesztését indokolják. A Javaslat ezért szervezeti, munkamegosztási kérdésekről rendelkezik, valamint az állam feladatait rögzíti ebben a környezetvédelem szempontjából alapvető kérdéskörben.
Az 54–55. §-hoz
A környezeti ismeretek iskolarendszeren belüli és kivűli terjesztése, fejlesztése stratégiai jelentőségű állami feladat. A nevelési-oktatási-képzési szinteken megfelelő ismeretanyagra vonatkozó tartalmi követelményeket és a szintek közötti koordinációt a miniszter által készítendő környezeti program, illetve a Nemzeti Alaptanterv végrehajtásában való közreműködés biztositja.
A környezeti oktatás állami feladatainak ellátása a művelődésért és a közoktatásért felelős miniszter ágazati irányítói jogkörének fenntartása mellett a környezetvédelmi miniszter kezdeményező részvételével és aktív támogatásával történik. A környezeti tudatformálás iskolarendszeren kívüli fejlesztését elkülönített állami pénzforrásból is támogatni kell.
Az állam a környezeti nevelés és oktatás feladatrendszerének megvalósításában kezdeményezően működik együtt a munkából részt vállaló szakmai szervezetekkel és környezetvédelmi egyesületekkel.
Az 56. §-hoz
A környezetvédelem alapvető közgazdasági problémája, hogy a piac – külön intézkedések nélkül – nem kényszeríti a környezeti terhek viselésére annak okozóját. Emiatt az állam feladata a megfelelő szabályozás kialakítása.
A környezetvédelem anyagi terheinek viselésében az államnak jelentős, másra át nem hárítható szerepe van. A környezethasználók, valamint az állam és az önkormányzatok anyagi felelősségének deklarálása után a Javaslat – garanciális elemként – megnevez egyes finanszírozandó feladattipusokat, s ezeken belül konkrét teendőket is megjelöl a Program végrehajtására, a környezeti kárelhárításra, a környezet állapotának megismerésére, a környezetkímélő gazdálkodás elősegítésére vonatkozóan.
A Javaslat iránymutatást ad a környezetvédelmi gazdasági szabályozás kialakításának módjára, amikor követelményként fogalmazza meg a versenysemlegességet és a hatékonyságot. Ez megfelel a környezetvédelem modern felfogásának, valamint a nemzetközi gazdasági egyezményeknek, amelyek megkövetelik, hogy a kívánt piacgazdasági célt szolgáló eszközök a piac gazdaság, illetve a nemzetközi kereskedelem minél kisebb sérelmével járjanak.
A szabályozást igénylő környezeti ügyek sokrétűségének megfelelően a Javaslat egyfelől speciális környezetvédelmi szabályozó eszközöket javasol, másfelől megfogalmazza azt az elvárást, hogy a környezeti követelmények a gazdaság általános szabályainak kialakítása során, különösen az adó-, vám-, verseny- és árszabályozásban is érvényesüljenek.
Az 57–58. §-hoz
Környezetvédelmi célú alapként a Javaslat a Központi Környezetvédelmi Alapot, valamint a települések önkormányzatai által létrehozható önkormányzati környezetvédelmi alapokat határozza meg. Ezek lehetővé teszik a gazdaságtól környezeti okból elvont összegek környezetvédelmi célú felhasználását, továbbá megalapozzák a környezetvédelmi befektetések finanszírozásának biztonságát.
A Központi Környezetvédelmi Alapról szóló törvényt a Kormány külön terjesztette az Országgyűlés elé 1992-ben. Az önkormányzat területén beszedett egyes környezetvédelmi díjak és bírságok meghatározott hányada az adott önkormányzat környezetvédelmi alapjának bevételét képezi.
Az önkormányzati környezetvédelmi alapok létrehozása önkéntes. Létrehozásukról, az éves felhasználási tervről a települési önkormányzat határoz. A környezetvédelmi célú pénzek rendeltetésszerű felhasználását biztosítja az a kikötés, hogy az alapokból – környezetvédelmi bírságból, díjból származó bevételük erejéig – csak környezetvédelmi beruházások vagy tevékenységek finanszírozhatók.
Az 59. §-hoz
A környezet veszélyeztetése, terhelése, igénybevétele után megállapítható díjak azt a célt szolgálják, hogy a környezet megóvásának, illetve szennyezése és károsítása elkerülésének vagy megszüntetésének költségeit, illetve azok egy részét a környezethasználókra hárítsák át. Ennek következtében a környezethasználók gazdasági döntéseiknél nem hagyhatják figyelmen kívül a környezetvédelmi költségeket, és így ösztönzik őket a környezethasználat mérséklésére, ésszerűsítésére.
A Javaslatban nevesített egyes díjak megállapításának és mértékének ütemezett bevezetése lehetővé teszi a gazdálkodóknak az aránytalanul nagy alkalmazkodási költségek elkerülését és környezetvédelmi intézkedéseik tervezhetőségét. Az ütemezett bevezetés ugyanakkor ösztönzést jelent számukra, hogy beruházásaiknál érvényesítsék a környezeti szempontokat.
A 60–63. §-hoz
Környezetterhelési díjat törvény állapíthat meg egyes anyagoknak vagy energiafajtáknak a levegőbe, vízbe, talajba juttatása miatt, a kibocsátott anyag vagy energia mennyiségével arányosan. Ez arra ösztönözheti a kibocsátókat, hogy kibocsátásaikat csökkentsék. A terhelési díjak alkalmazásával érvényesíthető az az elv, hogy a határérték alatti kibocsátások okozta környezetterhelés is minimalizálandó, mivel a kibocsátásoknak nem a környezet terhelhetősége kell hogy határt szabjon, hanem a minél jobb környezeti állapotot kell célul kitűzni.
Hasonló célokra és okokra vezethető vissza az igénybevételi járulék intézményének bevezetése. Ezt a környezeti elem erőforráskénti felhasználása után, az igénybevett mennyiséggel arányosan kell a környezethasználónak megfizetni.
Az igénybevételi járulék bevezetése várhatóan a környezeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodásra, anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetésére fogja ösztönözni a környezethasználókat.
A termékdíjak bevezetése közvetett módon segíti elő a környezet állapotának javulását, mivel azokat nem a közvetlen környezetterhelés megvalósulása miatt, hanem a későbbi, potenciálisan bár, de bizonyosan bekövetkező terhelés mérséklése céljából kell megfizetni.
Az egyes termékek funkciójuk betöltése során, használatukkal, valamint elhasználódásuk után (általában hulladékként) terhelik vagy veszélyeztetik a környezetet. E veszélyek és várható terhelések csökkentésének érdekében a termék előállítója és/vagy forgalmazója – külön törvényben meghatározott termékek esetében – köteles a termék egységére megállapított díjat fizetni.
A termékdíjak rendszere várhatóan széles körben segíti elő a környzetvédelem megelőzési elvének érvényesülését, mivel egyrészt ösztönöz a tartósabb, többször felhasználható termékek kifejlesztésére – ezzel kíméli a környezeti erőforrásokat –, másrészt ösztönöz az elhasználódott termékek anyagának ismételt felhasználására, termelésbe való visszavezetésére – szintén csökkentve így a környezet igénybevételét – harmadrészt lehetőséget ad a termékekből eredő egyes környezetterhelések megelőzése vagy mérséklése anyagi alapjainak megteremtésére.
A termékdíj hatásainak hatékonyabbá tételét szolgálja a betétdíj, amellyel a termék fogyasztója ösztönözhető a már használhatatlanná vált vagy számára feleslegessé vált használt termékek visszajuttatására a termelésbe.
A 64–65. §-hoz
A közigazgatásban szükséges feladatok jogszabályban meghatározott módon való – horizontális és vertikális – elkülönítése és a szervek ill. a szervezetek közötti elosztása.
A Javaslat a környezetvédelmi szakigazgatás feladatainak definiálásával a környezetvédelem államigazgatási és önkormányzati igazgatási tevékenységi körének kereteit határozza meg: egyrészt a közigazgatásból a környezetvédelmi igazgatás által elfoglalt területet, másrészt nevesíti az igazgatási feladatokat, ezen belül is a környezetvédelmi hatósági feladatokat ellátó szerveket.
A 66. §-hoz
A Javaslat a környezethasználat gyakorlását hatósági engedély megszerzéséhez köti. Ez a megoldás a környezetvédelem engedélyezési rendszerét alapvetően megújítja és a környezethasználatot
– környezeti hatásvizsgálatra kötelezett létesítmények vagy tevékenységek esetén környezetvédelmi engedélyhez,
– meglévő – és környezetvédelmi felülvizsgálat hatálya alá tartozó – létesítmények vagy tevékenységek esetén működési engedélyhez,
– egyéb – általában kisebb jelentőségű létesítmény vagy tevékenység esetén – az anyagi jog rendelkezésein alapuló hatósági (szakhatósági) engedélyhez köti.
Az előző rendelkezésekből – a környezetvédelem céljából és alapelveinek meghatározásából – is kitűnik, hogy mennyire nélkülözhetetlen eleme a környezetvédelemnek az engedélyezés.
A társadalom és a környezethasználók érdekeit egyaránt szolgálja a pontosan szabályozott eljárásban rejlő garanciák meghatározása.
A hatósági eljárásban hozott döntések (engedély, szakhatósági állásfoglalás) nyilvántartását szintén új intézményként vezeti be a Javaslat. A hatósági nyilvántartás a hatóságok, az engedélyesek és a környezethasználat hatásaiban érintettek részére is áttekintést és tájékoztatást nyújt a fennálló és érvényes környezethasználati rendről. A hatósági nyilvántartást a felügyelőség vezeti, és abból – külön jogszabályban megállapítottak szerint – az érdekeltek részére szükséges adatokat rendelkezésre bocsátja.
A 67–68. §-hoz
A környezetre várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenységek engedélyezése sajátos, törvényben szabályozott eljárást igényel. Ez olyan döntéselőkészítést tesz lehetővé, amelyben megtörténik a tevékenység következtében létrejövő környezeti hatások átfogó (rendezett) feltárása, a hatások által érintettek tájékoztatása és véleményük kikérése.
A hatásvizsgálat elvégeztetése a tevékenység kezdeményezőjének; „a kérelmezőnek” a feladata. Ez lehetővé teszi, hogy a kérelmező már a tervezés korai szakaszában – a környezeti problémákkal szembesülve – környezetileg elfogadható alternatívákat dolgozzon ki.
A hatásvizsgálatnak foglalkoznia kell a tevékenység teljes élettartama elkülöníthető szakaszaiban (telepítés, megvalósítás, működés, felhagyás) létrejövő hatásokkal.
A hatásvizsgálat alkalmazási köre nemcsak az új tevékenységekre terjed ki, hanem a már folytatott tevékenységek nagyobb mértékű lényegi módosítására is (pl. bővítésre, technológiaváltásra), ha azzal a környezetre gyakorolt hatások jelentősen megváltozhatnak. A hatásvizsgálatnak minden esetben ki kell térnie az alaptevékenységhez kapcsolódó kiegészítő, kiszolgáló műveletekre is.
Hatásvizsgálat elvégzésére csak olyan tevékenységet végzőt lehet kötelezni, ahol ezt a hatások nagysága, bonyolultsága, kockázata szükségessé teszi. Azt a tevékenységi kört, ahol ez egyértelmű a Kormány rendeletben határozza meg. Ugyancsak a Kormány határozza meg azon tevékenységek körét, amelyeknél az eljáró hatóság mérlegelheti, hogy – a helyi környezeti viszonyok, a tevékenység méretei és egyedi jellemzői függvényében – milyen mélységben kell a hatásvizsgálatot elvégezni.
A 69–70. §-hoz
A hatásvizsgálat folyamatának kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy megfelelő tartalmú vizsgálatok történjenek. Ezért a Javaslat szerint a hatásvizsgálat előkészítő és részletes vizsgálati szakaszból áll, ahol a vizsgálati megállapitásokat az első szakaszban előzetes környezeti tanulmányban, a második szakaszban részletes környezeti hatástanulmányban foglalják össze. Az előzetes tanulmány fő célja, hogy információt adjon ahhoz a döntéshez, hogy mi legyen a részletes hatástanulmány tartalma.
Ha az előzetes tanulmány már annyi információt ad, ami elegendő az engedély megadásához vagy elutasításához, akkor azt az első szakasz után – a Kormány által meghatározott esetek kivételével – is meg lehet tenni.
Mivel az előkészítővizsgálat eredményeit bemutató előzetes környezeti tanulmányt az engedély iránti kérelemmel együtt kell a kérelmezőnek benyújtania, a kérelmező már a benyújtás előtt szembesül a tervezett tevékenység környezeti gondjaival, amelyek várhatóan a környezetkimélő megoldások választását segítik elő.
A tanulmány alapján hozott hatósági döntést a Javaslat szerint részletes, szakmailag megalapozott indoklással kell alátámasztani. Az engedély megadása esetén a hatóságnak meg kell adnia azokat a környezetvédelmi és más szakhatóságok környezetet érintő feltételeit, amelyek nélkül a tevékenység nem valósítható meg és nem folytatható.
A Javaslat anyagi jogi rendelkezéssel biztosítja annak lehetőségét, hogy az engedély – a jogosultsággal nem élő kérelmére, illetőleg a tevékenység meg nem kezdése esetén – visszavonható legyen.
A 71–72. §-hoz
Ha a hatóság a vizsgálat folytatásáról határoz, akkor annak tartalmi szempontjait is meg kell adnia. A szempontok meghatározásának alapja az előzetes tanulmány, a szakhatóságok állásfoglalása és az önkormányzatok észrevételei. A részletes hatásvizsgálat elvégzésének előírása előtt – az érintett lakosság előzetes tájékoztatása, valamint véleményének megismerése érdekében – nyilvános tárgyaláson kell ismertetni a kérelmező elképzeléseit.
Az előzőek alapján lefolytatott részletes vizsgálat eredményeit részletes környezeti hatástanulmányban összefoglalva nyújtja be a kérelmező az eljáró hatóságnak.
A Javaslat szerint a részletes hatásvizsgálat olyan tartalmi elemeket foglal magában, amelyek lehetővé teszik a tevékenység megvalósítása nélküli és a tevékenység következtében megváltozó környezet állapotának leírását és összehasonlítását. Ehhez szükséges a tevékenység következtében a környezetbe jutó anyag- és energiakibocsátások, illetve a környezet közvetlen igénybevételének a leírása, e hatótényezők által kiváltott hatásfolyamatok és hatások becsülése, azok tér- és időbeli megoszlásának, kockázati és bizonytalansági jellemzőinek bemutatásával együtt. Fel kell tárni a környezeti hatások következtében létrejövő egészségi, társadalmi és gazdasági változásokat, és be kell mutatni a hátrányos hatások elkerülésére, csökkentésére tervezett intézkedéseket.
A környezetvédelmi hatóság az engedélyt megadja, ha a környezeti kockázatok és hatások az engedélyezésben foglalt kikötések teljesítésével elfogadhatóra csökkenthetők.
A hatóság az engedély megtagadja, ha elfogadhatatlan és elkerülhetetlen környezeti hatások következnének be.
A hatósági döntést – az előzetes környezeti tanulmányról hozott döntéshez hasonlóan – részletes indoklással és feltételrendszerrel kell kiegészíteni. A döntés előtt azonban – a külön eljárási fejezetben foglaltak szerint – az eljáró hatóságnak ki kell kérnie a tevékenység hatásaival érintett önkormányzatok, valamint az érintett lakosok és társadalmi szervezetek véleményét. Ennek érdekében nyilvános tárgyalást kell tartani.
A közreműködő szakhatóságoknak lehetőségük nyílik arra, hogy az eljárás során rendelkezésükre álló adatok alapján – külön eljárás lefolytatása nélkül – a hatáskörükbe tartozó egyes elvi, illetve területfelhasználási engedélyeket egyidejűleg megadják. Az elvi engedélyt azonban ebben az esetben sem tartalmazza a környezetvédelmi engedély, azt külön határozatban adja ki a hatáskörrel rendelkező hatóság, és külön jogorvoslatnak van ellene helye.
A 73–76. §-hoz
A környezeti hatásvizsgálatról szóló fejezet az új, illetve jelentősen megváltozó tevékenységek várható hatásainak előrejelzésével, felmérésével, valamint a tevékenység megkezdésének környezetvédelmi feltételeivel foglalkozik.
Nyilvánvaló, hogy ezeken túlmenően számos olyan tevékenységet folytatnak hazánkban – esetleg évtizedek óta folyamatosan – amelyek megkezdése előtt – a mai ismereteink szerint – célszerű lett volna a környezeti hatásvizsgálat elvégzése.
A környezetvédelmi felülvizsgálat ezen tevékenységek környezeti hatásainak megismerését célozza. A felülvizsgálat alapján lesz lehetőség arra, hogy a működő üzemek, a már folytatott tevékenységek környezeti megfelelőségét elbírálják, és a környezetszennyezőnek bizonyult tevékenységeket a hatóságok korlátozhassák, vagy leállíthassák, illetőleg meghatározzák azokat a környezetvédelmi feltételeket, amelyek teljesítése esetén folytatható az adott tevékenység.
Az elbírálás eredménye a működési engedély kiadása vagy annak megtagadása. Természetesen ez utóbbi esetben is kiadható a későbbiekben működési engedély, amennyiben az érdekelt a hatóság által előírt feltételeket teljesítette.
A felülvizsgálat tartalma nagy általánosságban meg kell, hogy egyezzen a hatásvizsgálatéval, de természetesen – attól eltérően – nem lehetséges az eredeti, a tevékenység nélküli környezeti állapothoz történő viszonyítás. Ezért elsősorban a tevékenység üzemszerű kibocsátásaira, a meglévő kibocsátási forrásokra, és az ezek változatlan működése esetén várható környezeti hatásokra terjed ki. Tartalmaznia kell a felmérésnek az esetleges üzemzavarból vagy balesetekből származó környezeti veszélyek elemzését, valamint az azok bekövetkezése ellen, illetve esetén tett és teendő intézkedések értékelését.
Ezen elvek alapján a fejezet taglalja a felmérés általános tartalmi kritériumait, továbbá az eljáró környezetvédelmi hatóság intézkedési lehetőségeit.
A Javaslat meghatározza azt a kört, ahol a felügyelőség teljeskörű vagy részleges felülvizsgálatot rendel el (74. §). A teljeskörű felülvizsgálat tartalmát a Javaslat, szűkebb körű feltételeinek megjelölését pedig a felügyelőség határozza meg.
A felülvizsgálat – mivel az az önellenőrzés jellemzőit viseli magán – hitelességéről is tartalmaz szabályokat a Javaslat, bevezetve a megismételt felülvizsgálat intézményét.
A 77–81. §-hoz
Az EK országokban már bevált gyakorlat a környezeti teljesítményértékelés (auditálás), mint a tevékenység környezetben való megfelelésének önkéntes alapon való vizsgálata. Ez még önmagában nem igényelne törvényi szabályozást. Abban az esetben azonban, ha ezt a tevékenység gyakorlója hivatalos elismeréssel kivánja „quasi” hatósági döntési szintre emelni, szükséges a döntéshez a hatóságnak hatáskört biztosítani. Az érdekelt ilyen irányú kérelme esetén – a Javaslat szerint – a hatóság a jóváhagyását megadhatja a vizsgálat eredményei alapján.
Abból a megfontolásból azonban, hogy az auditálás hatósági eljárássá minősülése következtében előfordulhat, hogy a jóváhagyásra előterjesztett átvilágítási adatokból a felügyelőség káros környezeti hatásokra következtet, megnyitja a Javaslat az eljárás hivatalbóli folytatásának lehetőségét.
Az eljárásra és az alakszerű döntésekre az Áe. szabályait úgy kell alkalmazni, ahogy a Javaslat különös szabályai azokat kiegészítik.
A 82–83. §-hoz
Az előkészítő vagy részletes hatásvizsgálathoz, illetve a felülvizsgálathoz kötött tevékenységek a környezetvédelmi vagy a működési engedély alapját képező, adott időben végzett vizsgálatok alapján folytathatók. Természetes, hogy a környezeti feltételek, a tevékenység technikai színvonala, és esetenként a szabályozók idővel megváltoznak. E változások követése érdekében az engedélyek meghatározott időtartamra szólnak. Ugyanakkor az engedély érvényességi ideje alatt is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a vizsgálatok idején nem voltak előre jelezhetők. Ezért mind az engedélyesnek, mind a környezetvédelmi hatóságnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a tevékenység hatásterületén a környezet állapotának változását. A körülmények jelentős változása esetén ismételt felülvizsgálatot kell végezni.
A Javaslat szerint jelentős változásnak minősül az adott tevékenység tulajdon- és felelősségi viszonyaiban történő változás is, így a felülvizsgálattal biztosítható a hátrahagyott környezeti károk helyreállításáért viselt környezethasználói felelősség jogutódlása.
A Javaslat lehetőséget ad az ügyben hatáskörrel rendelkező hatóságnak, hogy a felülvizsgálat szerint visszafordíthatatlan vagy helyreállíthatatlan környezetkárosodást vagy elkerülhetetlen környezetkárosítást okozó tevékenységet véglegesen leállíthassa. A felülvizsgálatkor feltárt környezeti hatások, illetőleg az azok mérséklésére hozandó intézkedések eredményei ugyanúgy érintik az adott környezethasználat hatásterületén élőket, mint a közvetlen érdekelteket.
A 84–86. §-hoz
Számos olyan anyag kerül a termelésben felhasználásra és olyan termék forgalomba, amelyek anyagi tulajdonságaiknál és összetételüknél fogva veszélyeztetik a környezetet. A környezet veszélyes hatásainak elkerülése érdekében szükséges, hogy az ilyen anyagok és termékek felhasználói tisztában legyenek e veszélyekkel és a veszélyek ellen teendő biztonsági intézkedésekkel.
Hasonló meggondolásokból az egyes veszélyes technológiák minősítésére is szükség van. Ennek érdekében a Javaslat kimondja, hogy bármilyen célú (munkavédelmi, egészségügyi, biztonságtechnikai, fogyasztóvédelmi stb.) minősítő eljárás során figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat, emellett pedig egyes anyagok, termékek vagy technológiák külön környezetvédelmi minősítésre kötelezhetők.
A minősítés alapján, illetőleg egyes anyagi összetevők megléte esetén – a veszélyeztetés mértékétől és a biztonságos kezelés lehetőségeitől függően – felhatalmazást ad a Javaslat bizonyos anyagok és termékek előállításának, forgalmazásának, technológiák alkalmazásának engedélyhez kötésére és esetleges megtiltására. Másrészről felhatalmazást ad a Javaslat azon termékek és technológiák megkülönböztetésére, amelyek az általánosan használt hagyományos termékeknél és technológiáknál kisebb környezetveszélyeztetést okoznak. A környezetkímélő megkülönböztető jelzés lehetőséget ad ezen termékek és technológiák piaci esélyeinek növelésére, a fogyasztói szokások befolyásolására.
A 87–89. §-hoz
A környezethasználat olyan mértékének elkerülése érdekében, amely a környezet maradandó, káros megváltozását, a természetes folyamatok megbontását okozná, a különböző környezethasználatok határértékekkel megszabott korlátozására van szükség.
A határértékről szóló fejezet felhatalmazást ad e határértékek megállapítására, valamint kiemelt övezetekben az általános értékeknél szigorúbb, az egyes területi ketagóriákra pedig az általánostól eltérő – a terület jellegének megfelelő – határértékek alkalmazására.
A Javaslat a határértékek megállapításának módját, valamint az egyes határérték-típusok fogalmát és tartalmát határozza meg. Az általános érvényű határértéket miniszteri rendeletben, míg az egyedi, az érintett környezet állapotától függő határértéket a környezetvédelmi hatóságok – e rendeletek alapján – határozzák meg.
A Javaslat két alapvető határérték típust határoz meg: a környezetbe történő anyag- és energiakibocsátások mértékére (kibocsátási), valamint a környezeti elemek felhasználásának mértékére igénybevételi határértéket.
Ezeken túlmenően lehetőséget ad termékre (bizonyos kibocsátások korlátozása), valamint területre (összes kibocsátás korlátozása) szabott határértékek megállapítására.
A határértékek megállapításánál a Javaslat szerint figyelembe kell venni a környezeti elem pillanatnyi és célállapotát, a különböző tényezők együttes hatásait, és a bevezetésükhöz a szükséges és elégséges teljesülési, illetve felkészülési időt.
A 90–96. §-hoz
A környezetvédelmi hatósági eljárások jellege nem indokolja ezen eljárásoknak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban:Áe) hatálya alól történő kivételét, azonban bizonyos speciális vonásai szükségessé teszik az Áe-től néhol eltérő szabályozást.
A környezetvédelmi ügyek súlya, a tárgyalás tartási kötelezettség indokolja az általánostól eltérő – 90 napos, szakhatóságként történő eljárás esetén 30 napos – ügyintézési határidő biztosítását (91. §, 92. §).
Az a tény, hogy a környezetvédelmi hatósági ügyek a tervezett tevékenység, beruházás, létesítmény hatásterületén élő valamennyi állampolgár jogos érdekeit érintik, szükségessé teszi annak biztosítását, hogy az eljárás megindításáról tudomást szerezzenek, észrevételeiket megtehessék, ügyféli jogaikat gyakorolhassák. A Javaslat ezért a környezetvédelmi és a működési engedélyhez kötött létesítmények, tevékenységek engedélyezési eljárása során kötelezővé teszi a nyilvánosság bevonásával történő tárgyalás megtartását.
Ezen cél biztosítása a környezetvédelem olyan alapvető érdeke, amely indokolja az Áe tárgyalásra vonatkozó előírásaihoz képesti részletesebb szabályozást, és ezzel garanciát nyújt az ügyféli jogok gyakorlására (93. §; 94. §).
Mindezek alapján a Javaslat részletesen meghatározza a nyilvános tárgyalás előkészítésének és megtartásának feltételeit.
A környezetvédelem területén számtalan olyan eset fordulhat és fordul elő, amikor egyes tevékenységek, cselekmények a környezetet oly mértékben veszélyeztetik, hogy a veszély elhárítása, az esetleges károk csökkentése csak a környezetvédelmi hatóság határozatának a fellebbezési jogra való tekintet nélküli azonnali végrehajtása esetén lehetséges (95. §).
A 97. §-hoz
A Javaslat abból az alkotmányos elvből indul ki, hogy az egészséges környezethez való jog mindenki joga, s ebből adódóan annak kialakításában és megóvásában a jelen és jövő nemzedék védelme érdekében mindenki köteles közreműködni. Ehhez a közreműködéshez biztosítja a Javaslat egyértelműen és először a magyar környezetvédelmi jog történetében azt, hogy mindenkinek alapvető joga, hogy környezeti veszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmének felhívásával a veszély vagy a kár mielőbbi elhárítása érdekében azonnal közbelépjen.
Külön szól a Javaslat arról, hogy az állampolgári részvétel milyen formákban gyakorolható.
A 98–100. §-hoz
Külön fejezetben szól a Javaslat az állampolgárok közérdekű képviseletéről. Biztosítja a környezetvédelmi egyesületek részvételi jogát – működési vagy tevékenységi területükön – az eljárás minden szakaszában.
Külön nevesíti a Javaslat – a megelőzés elvéből következően – a környezetvédelmi egyesületeknek és más társadalmi szervezetnek azt a jogát, hogy:
– közreműködjenek a területfejlesztési és környezetvédelmi tervek kidolgozásában,
– részt vegyenek az olyan fejlesztések, beruházások helykijelölési eljárásaiban, amelyek megvalósításuk esetén a környezetet veszélyeztethetik, illetve jelentős hatást gyakorolhatnak rá.
A Javaslat garanciális szabályokat is beépít arra, hogy az egyesületek és szervezetek kellő időben értesülhessenek a kiadásra tervezett jogszabályokról és gyakorolhassák véleményezési jogukat.
A Javaslat vagylagosan lehetővé teszi a bírói út igénybevételének lehetőségét az egyesületek és más társadalmi szervezet részére, összhangban a PTK. 341. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályokkal. A Javaslat értelmében ez a fellépési lehetőség azokban az esetekben áll fenn, amikor környezeti károsodás még nem következett be, ennek veszélye azonban bizonyítható.
A 101–107. §-hoz
A törvény általános alapelvként rögzíti, hogy a környezet állapotát befolyásoló tevékenység nem szennyezheti, károsíthatja a környezetet. Ezen rendelkezés megszegése esetén a szennyező, károsító, vagy azzal veszélyeztető (az okozó) köteles a tevékenység megszüntetésére, illetőleg a károk helyreállitására.
A törvény a PTK. hatályos 345–346. §-aival összhangban a környezet károsításáért a veszélyes üzem működéséből eredő kártérítési felelősségi szabályok alkalmazását írja elő. Eltérés azonban az, hogy a Javaslat biztosítja annak lehetőségét, hogy kárigényt a károsulti érvényesítés hiányában az állam képviseletében a miniszter a Központi Környezetvédelmi Alap javára érvényesíthesse. Ez a lehetőség a károsultnak az érvényesítési jogáról való lemondó nyilatkozatával nyílik meg.
Az államigazgatási felelősség körében a Javaslat a jogszabályokba ütköző, illetve a valamely kötelezettséget megszegő környezethasználó részére a szennyezés, illetve károsítás mértékéhez igazodó bírságfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek megfizetése nem mentesít az egyéb (büntetőjogi, szabálysértési, kártérítési stb.) felelősség alól.
A 108. §-hoz
A Javaslat új rendelkezése az egyes szervezeteknél környezetvédelmi megbízott alkalmazásának kötelezővé tétele, amely a felelősségérvényesítés szempontjából alapvető jelentőségű. Ugyanakkor indokolt, hogy a Kormány rendeletben határozza meg, hogy mely környezethasználatok esetében szükséges környezetvédelmi megbízott alkalmazása, és a megbízott személynek, szervezetnek milyen képesítéssel kell rendelkeznie.
A 109. §-hoz
E rendelkezés nevesíti azokat az eseteket, amikor az ügyésznek a felügyeleti jogkörében eljárva környezetvédelemmel összefüggő feladatai vannak.
A 110. §-hoz
A Javaslat záró rendelkezése a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket, továbbá a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák.
Lényeges rendelkezése, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program benyújtási kötelezettségét 1997. évre előírja. A Javaslat elfogadása esetén számos különféle szintű végrehajtási jogszabály megalkotása szükséges. Ez a jogalkotási folyamat hosszabb időt vesz igénybe, ezért feltétlenül szükséges a korábbi jogszabályok alkalmazásának előírása az új rendeletek hatályba lépéséig.
_