GK BH 1995/531
GK BH 1995/531
1995.09.01.
Az azonnali beszedési megbízással (prompt-inkasszó) való igényérvényesítés feltételei. A számlavezető pénzintézet kártérítési felelősséggel tartozik a megbízójának, ha az – az előfeltételek hiányában – annak számláját jogosulatlanul benyújtott azonnali beszedési megbízás alapján, a megbízó hozzájárulása nélkül megterheli [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 529. § (1) bek., 39/1984. (XII. 5.) MT r. 4. § (4) és (5) bek., 5. § (2) bek. a)–d) pont, 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés 7. § (1) bek., 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 25/c. pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 44 100 Ft tőkét, ennek 1992. március 9-től 1992. július 31-ig járó évi 15%-os, 1992. augusztus 1-jétől 1992. szeptember 30-ig járó évi 12%, 1992. október 1-jétől 1993. április 30-ig járó évi 5%, 1993. május 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 3% kamatát, valamint 4646 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek 1991. április 10-én bankszámlaszerződést kötöttek, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy teljesíti a felperes pénzforgalmi megbízásait. Az OKHB Rt. Debrecen 1992. február 12-én azonnali beszedési megbízást nyújtott be az alperesnél a felperes nála vezetett számlájával szemben. A beszedési megbízás közlemény rovatában az 1991. II. negyedévi kölcsöntartozást jelölte meg jogcímként, valamint hivatkozott a 39/1984. (XII. 5.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. Az alperes a promptinkasszót teljesítette, a felperes számlájáról a 44 100 Ft-ot leemelte és azt az OKHB Rt. számlájára áthelyezte.
Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a 44 100 Ft tőke és kamata visszafizetése iránt előterjesztett keresetét. Úgy ítélte meg, hogy az alperes megszegte a bankszámlaszerződésben foglalt kötelezettségét, mert olyan követelést emelt le a felperes számlájáról, amely tartozás az R. 5. §-ának (2) bekezdésében írt azonnali beszedési megbízással érvényesíthető követelések között nincs felsorolva. Azt, hogy a követelés ily módon nem érvényesíthető, az alperesnek észlelnie kellett, tekintve, hogy az inkasszó kiállításáról szóló 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 25. §-ának c) pontja szerint az azonnali beszedési megbízás csak akkor teljesíthető, ha azon a jogosult feltünteti a jogszabály számát, amelynek alapján a követelés azonnali beszedési megbízással történő érvényesítését igényli. A perbeli esetben a jogosult az R. S. §-ának (2) bekezdését tüntette fel a promptinkasszó közlemény rovatában, ugyanakkor feltüntette azt is, hogy a követelése kölcsönügyletből származik. Az alperesnek tudnia kellett, hogy az R. 5. §-a (2) bekezdésének nincs olyan pontja, amely a kölcsöntartozás azonnali beszedési megbízással történő érvényesítését lehetővé tenné. Az ellentmondás tisztázására az alperesnek fel kellett volna hívnia az OKHB-t, ezt a kötelezettségét viszont az alperes elmulasztotta, és ezáltal olyan tartozást fizetett ki a felperes nála vezetett számlájáról, amely tartozás promptinkasszóval nem érvényesíthető. Köteles ezért a kifizetett összeget és annak kamatait a felperes részére visszafizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a pénzintézetet az azonnali beszedési megbízás teljesítése során kizárólag az alaki feltételek meglétének vizsgálata terheli. Ez az alaki feltétel a jogosult részéről annak a jogszabálynak a közlemény rovatban történő feltüntetése, amely szerint a követelés azonnali beszedési megbízással érvényesíthető. A perbeli azonnali beszedési megbízáson a jogszabályhely feltüntetése megtörtént, ezen túlmenően az alperest a tartozás jogcímének vizsgálata nem terheli. Erre utal álláspontja szerint a 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 29. pontja, amely szerint, ha az azonnali beszedési megbízáson nem tüntették fel a jogszabály számát, a pénzintézet a megbízást teljesítés nélkül visszaküldi a benyújtónak. Amennyiben a jogszabályalkotó az alaki feltételek vizsgálatánál többet kívánt volna meg, úgy az MNB közlemény 29. pontja a tartozás jogcímének kellő vizsgálatát is tartalmazná. Erre vonatkozó előírás azonban a hivatkozott MNB közlemény 29. pontjában nincsen, következésképpen a követelés jogcímét a pénzintézet vizsgálni nem köteles, és a promptinkasszó teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha annak közlemény rovatában a jogszabályhelyre történő hivatkozás elmarad. Tekintve, hogy a promptinkasszó teljesítésével az alperes a pénzforgalomra vonatkozó rendelkezéseket nem szegte meg, kártérítés fizetésére nem kötelezhető. Álláspontja szerint megalapozatlan a felperesnek a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított követelése is. E körben kifejtette, hogy az alperes a felperes kárára jogalap nélkül nem gazdagodott, mert a leemelt összeget azonnal áthelyezte az OKHB számlájára. A felperes sérelmére jogalap nélkül legfeljebb az OKHB gazdagodhatott volna, a mögöttes jogviszony ismeretének hiányában azonban azt nem lehet megállapítani, hogy az összeg átutalásával jogalap nélküli gazdagodás történt volna. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az OKHB promptinkasszóval érvényesített követelését önként azért nem teljesítette, mert azt megalapozatlannak tartotta. Tény, hogy az OKHB-tól bankhitelt szándékozott felvenni, de mert a bank által elkészített kölcsönszerződés-tervezetet a maga részéről nem írta alá, az a bankhitelszerződés, amire az OKHB az igényét alapította, érvényesen nem jött létre, ezért az OKHB vele szemben a szerződés alapján jogszerű követelést nem támaszthat. Az OKHB a peres út igénybevétele helyett érvényesítette jogalap nélkül azonnali beszedési megbízással a követelését, és ehhez nyújtott felróható módon segédkezet az alperes, aminek a jogkövetkezményeit - a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó - a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles viselni.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és osztotta annak jogi álláspontját is. Az iratokból megállapítható, hogy a felek között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében írt bankszámlaszerződés volt érvényben, amely megbízási típusú jogviszonyt hozott létre a peres felek között. A bankszámlaszerződés fenti jellegéből adódóan a pénzintézetre, mint megbízottra is vonatkoznak a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltak; a megbízója érdekében vizsgálnia kell a fizetési megbízások szabályszerűségét.
A perbeli esetben a felperesnek az alperes által vezetett számlája ellen azonnali beszedési megbízást nyújtottak be. A teljesítés időpontjában hatályban volt, a pénzforgalomról szóló 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés (a továbbiakban: REK) 7. §-ának (1) bekezdése szerint az igények azonnali beszedési megbízással történő érvényesítésének akkor van helye, ha annak alkalmazására jogszabály ad lehetőséget, avagy a felek szerződésben, vagy a fizetésre kötelezett által elfogadott üzletszabályzatban a fizetés ilyen módjában állapodtak meg. Ilyen, az azonnali beszedési megbízás alkalmazására lehetőséget adó jogszabály többek között a pénzforgalomról szóló R. Az R. 4. §-ának (4) és (5) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amikor a pénzintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül vagy annak ellenére terhelheti meg a bankszámlát. Az 5. § (2) bekezdése pedig a kielégítési sorrendre tartalmaz rendelkezést.
A REK végrehajtása tárgyában kiadott, a jelen perben még irányadó 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény (a továbbiakban: BK) 25/c pontja szerint a jogszabály alapján benyújtott azonnali beszedési megbízást a pénzintézet abban az esetben teljesíti, ha a megbízáson a jogosult feltünteti a jogszabály számát, illetőleg megjelölését.
A perbeli esetben az OKHB a promptinkasszó alkalmazását jogszabályra alapította, és az alpereshez benyújtott blankettán a jogszabályként az R. 5. §-ának (2) bekezdését tüntette fel.
Téves az alperesnek az a védekezése, miszerint az azonnali beszedési megbízás teljesítéséhez a jogszabály fenti módon történő feltüntetése elégséges volt. Az azonnali beszedési megbízás kézhezvételét követően köteles a pénzintézet annak szabályszerűségét megvizsgálni, nevezetesen hogy a jogosult valóban olyan hatályos jogszabályhelyre hivatkozott-e. amely a promptinkasszó benyújtását megalapozza, másrészt, hogy az a fél, aki az inkasszót benyújtotta, lehet-e egyáltalán a felhívott jogszabályban írt követelés jogosultja. Ha bármelyik vizsgálandó feltétel kapcsán a banknak kétségei merülnek fel, joggal elvárható, hogy az inkasszó teljesítése előtt az esetleges ellentmondások feloldását megkísérelje, és ha ez nem vezet eredményre, az azonnali beszedési megbízást a benyújtónak teljesítés nélkül visszaküldje.
A perbeli esetben az előbbi feltételnek van jogi relevanciája. Az OKHB a promptinkasszó kiállításának jogalapjaként csupán az R. 5. §-ának (2) bekezdését jelölte meg, ami annak teljesítéséhez nem elegendő, tekintve hogy a (2) bekezdés a)-d) pontjai a megbízások teljesítésének kötelező sorrendjét állapítják meg. Az alperesnek tehát észlelnie kellett volna, hogy a felhívott jogszabály nem ad lehetőséget az azonnali beszedési megbízás benyújtására. Ezért az alperesnek vagy vissza kellett volna küldenie az inkasszót, vagy a jogosult által a közlemény rovatban a követelés jogcímeként megjelölt adatból meg kellett volna kísérelnie annak megállapítását, hogy az egyáltalán érvényesíthető-e - a jogszabály alapján - promptinkasszóval. Az OKHB a követelés jogcímét az 1991. II. negyedévi kölcsön-kamattartozásban jelölte meg. Ilyen - a promptinkasszó alkalmazására lehetőséget nyújtó jogalapot az R. 5. §-a (2) bekezdésének a)-d) pontjai nem tartalmaznak. Elvileg lehetséges lett volna, hogy ez a kamattartozás bíróság által megítélt vagy végrehajtási záradékkal ellátott okiraton alapuló követelés, ez esetben viszont az inkasszónak a Vht. 100. §-ára kellett volna utalni.
A már kifejtettek szerint szerződést szegett az alperes, amikor annak vizsgálata nélkül terhelte meg a felperes bankszámláját, hogy a felhívott jogszabály valóban lehetőséget ad-e az azonnali beszedési megbízás érvényesítésére. Az alperesnek, mint pénzintézetnek ismernie kell azokat a jogszabályokat, amelyek alapján az azonnali beszedési megbízást teljesítheti.
Az alperes tehát - a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó - a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a jogtalanul leemelt összeget a felperesnek visszatéríteni.
Az alperes nem hivatkozhat eredményesen arra sem, hogy az OKHB-val nem áll jogviszonyban, ezért tőle az általa a felperesnek kifizetett összeget nem igényelheti vissza. Nem kétséges, hogy a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat, a másik fél felróható magatartására viszont az is jogot alapíthat, aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési igénye érvényesítésekor tehát joggal hivatkozhat az alperes arra, hogy az azonnali beszedési megbízás benyújtója jogellenesen járt el, amikor nem azt a jogszabályt jelölte meg, amely a fizetésnek az adott módját lehetővé teszi. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a szükséges indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 814/1993. sz.)
A pénzforgalomról jelenleg a 3/1992. (MK 34.) MNB rek. tartalmaz hatályos rendelkezéseket. A fizetési módokról a 6. §-a, az azonnali beszedési megbízásról pedig a 10. §-a rendelkezik. Ezek alapján a tétel továbbra is fenntartható.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás