GK BH 1995/536
GK BH 1995/536
1995.09.01.
A saját váltó tartalmi kellékei közé tartozik a fizetési és a kiállítási hely megjelölése. Ennél azonban csak a közigazgatási helység megjelölésére van szükség, az utca, házszám feltüntetésének elmaradása a váltót nem teszi kellékhiányossá [1/1965. (I. 24.) IM r. 28. § (1) bek., 48. § (1) bek. 1–4. pont, 75. § 4., 6. és 7. pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 20 000-20 000 Ft elsőfokú perköltséget.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes 1993. október 25-én egy 162 000 000 Ft követelést tartalmazó, 1994. január 17-i lejáratú forgatható saját váltót állított ki a II. r. alperes, mint rendelvényes javára. A kiállító a váltón a fizetés helyéül "Budapest" megjelölést alkalmazott, a kiállítás helyéül pedig a bélyegző lenyomata szerepel. A II. r. alperes a váltót a felperesre forgatta és leszámítoltatta. A felperes a váltót lejáratkor fizetés végett a kiállítónak bemutatta, a kiállító számláját vezető MNB Rt. a lejárt váltót és a beszedési megbízást azzal küldte vissza, hogy határidős beszedési megbízást a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 9. §-ának (6) bekezdése alapján nem fogad el. A váltóra a felperes 1994. január 19-én óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. A váltó kiállítója még a lejáratot megelőzően a tartozásból 311 457 Ft-ot kifizetett, a fennálló tartozás 161 688 542 Ft.
Az elsőfokú bíróság mindkét alperessel szemben megalapozatlannak találta a felperes keresetét. Megállapította, hogy a perbeli váltó az azon alapuló igény érvényesítését kizáró alaki hibában szenved, nevezetesen a fizetés helyéül csupán "Budapest" került feltüntetésre közelebbi cím megjelölése nélkül, ami nem felel meg a Vár. 75. §-a 4. pontjában foglaltaknak. A váltó kellékhibás, ezért az abból eredő igények érvényesítésére a felperesnek nincs törvényes lehetősége. Szabálytalannak találta az elsőfokú bíróság a felperes által felvett óvást pótló banki nyilatkozatot is, tekintve, hogy a nyilatkozat felvételének helye a váltón nincs megjelölve, nem lehet megállapítani, hogy a váltó kiállítójának milyen számlájáról kísérelték meg a követelés behajtását, továbbá hogy a fedezet hiányát miből állapították meg. Az ítélet indokolásában utalt még rá, hogy az óvás csak a közjegyző által felvett ún. közhitelű óvás formájában lenne érvényes, közhitelű óvás hiányában a felperes a II. r. alperessel szemben megtérítési igényt nem érvényesíthet. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi megállapításának jogi indokolását nem adta.
A fellebbezés csak részben, csupán az I. r. alperes fizetési kötelezettsége tekintetében alapos, egyébként alaptalan. Tévedett az elsőfokú bíróság annak megállapításakor, hogy a perbeli váltó az abból eredő igények érvényesítését kizáró alaki hibában szenved. Az 1/1965. (I. 24.) IM r. (továbbiakban: Vár.) 75. §-ának 4., 6. és 7. pontja szerint a saját váltó tartalmi kellékei többek között a fizetési hely megjelölése, a váltó kiállítása napjának és helyének megjelölése, valamint a kiállító aláírása. A perbeli váltó előlapjáról megállapítható, hogy azt Budapesten 1993. október 25-én állították ki, a fizetés helyéül Budapestet jelölték meg, a kiállító aláírása pedig két személy által eszközölt cégszerű aláírással, a cég bélyegzőjének használatával és a számlavezető bankjának, valamint a számlaszámának a feltüntetésével történt. A fizetés és a kiállítás helyének a Vár. hivatkozott rendelkezéseiben írt megjelölése csupán a közigazgatási helység feltüntetését jelenti, az utca és a házszám megjelölése szükségtelen, ezek elmaradása a váltót kellékhiányossá nem teszi. Az alakilag hibátlan váltó alapján az I. r. alperes - a Vár. 78. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó - a Vár. 28. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek a Vár. 48. §-a (1) bekezdésének 1-4. pontjában foglaltak szerint a ki nem fizetett váltótartozást, az esedékességtől számított 6%-os kamatot és a tőkekövetelés 3‰-ét kitevő váltódíjat megfizetni. Alaptalan a felperes fellebbezése a II. r. alperes vonatkozásában. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes a II. r. alperessel, mint megtérítési váltóadóssal szemben lejárt váltó alapján érvényesítette a perbeli váltótartozás iránti igényét. A váltó esedékességekor megtérítési igény akkor érvényesíthető, ha az egyenes adós - a saját váltó kiállítója, illetőleg az idegen váltó elfogadója - a váltó fizetés végett történő bemutatásakor a tartozást nem egyenlíti ki. Azt, hogy az egyenes adós részéről a fizetés elmaradt, a váltójog szabályai szerint kell igazolni, ennek bizonyítására szolgál a Vár. 44. §-ának (1) bekezdésében írt óvás, amelyet az idegen váltó elfogadásának, illetőleg bármely váltó kifizetésének elmulasztása esetében kell felvenni. A Vár. 44/A. §-ának (1) bekezdése szerint a belföldiek közötti váltóforgalomban a közhitelű - közjegyző által felvett - óvást magára a váltóra írt kelettel, valamint a címzett, illetőleg a fizetést teljesítő harmadik személy (telepes) aláírásával ellátott ún. óvást pótló banki nyilatkozat helyettesítheti. A jogszabály szövegének szóhasználatából következik, hogy az óvást pótló banki nyilatkozatot felvevő harmadik személynek a váltójogviszonyon kívülállónak kell lennie. A felperes a váltó leszámítolásával megszerezte az abból eredő jogosultságokat, ezzel a váltójogviszonyon való kívülállósága megszűnt. Ettől az időponttól kezdődően a megtérítési váltóadósok fizetési kötelezettségének beálltához szükséges óvást pótló banki nyilatkozat felvételére nem jogosult, mert nem tekinthető olyan - a váltójogviszonyon kívülálló - harmadik személynek, akinek a váltón alkalmazott óvást pótló banki nyilatkozata a közhitelű óvást helyettesítheti.
A Vár. 44. §-a (1) bekezdésének fenti értelmezése van összhangban az óvás céljával is. A váltó a saját váltó kiállítója, illetőleg az idegen váltó elfogadója, mint főadós részéről meghatározott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettségvállalást tartalmaz. E kötelezettségvállalás alapján az egyenes adóssal szemben a váltóból eredő igény az elévülési időn belül minden további feltétel nélkül érvényesíthető. A megtérítési váltóadós ellen azonban csak az esetben lehet fellépni, ha a jogszerű váltóbirtokos igazolja, hogy a váltót az egyenes adósnak, vagy az általa a váltóban megjelölt személynek (telepesnek) a lejáratkor fizetés végett bemutatták, és azt az egyenes adós nem egyenlítette ki. A váltó átruházója (a megtérítési váltóadós) ugyanis nem a saját fizetési ígérete, hanem - ellenkező kikötés hiányában - a jogszabály alapján [Vár. 15. §-ának (1) bekezdése] felelős a váltó kifizetéséért, szavatol azért, hogy az egyenes adós fizetni fog. Annak bizonyítására, hogy a váltót lejáratkor fizetés végett a Vár. 38. §-ának (1) bekezdésében írt határnapok egyikén a fizetés helyén bemutatták és hogy fizetés nem történt, a Vár. 44. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidőben felvett óvás szolgál. Az óvásra megszabott határidő a Vár. 53. §-ának (1) bekezdése szerint - a megtérítési váltóadósok vonatkozásában - jogvesztő, ezért nyilatkozat hitelességéhez fontos érdekek fűződnek. A fentiekben vázolt jogi rendezésből következően a váltókövetelés jogosultja saját nyilatkozatával nem igazolhatja azt, hogy önmaga a jogszabályoknak megfelelő időben és módon a megtérítési váltóadós fizetési kötelezettségét megalapozó váltócselekményeket elvégezte (BH 1994/10. számában megjelent 558. sz. eseti döntés). Ehhez képest a váltóból eredő igényeket érvényesítő váltóbirtokos az óvást pótló banki nyilatkozat felvételére az esetben sem jogosult, ha egyébként pénzintézeti tevékenységet folytat, ez esetben a főadós fizetésének elmaradása csak közjegyző által felvett, a Vár. 44. §-ának (1) bekezdésében írt közhitelű óvással igazolható.
A perbeli esetben közhitelű óvás felvételére nem került sor - és mert a Vár. 44. §-ának (3) bekezdésében írt -, az óvás felvételére megszabott határidő lejárt, az már nem is pótolható. Szabályszerű óvás hiányában a felperes a II. r. alperessel, mint megtérítési váltóadóssal szemben a Vár. 53. §-ának (1) bekezdése szerint a váltóból eredő valamennyi igényét elveszítette, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. (Ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a közhitelű óvás szükségességének kérdésében a Gfv. X. 31.266/1994/6. számú, felülvizsgálati kérelem folytán öttagú tanácsban hozott, valamint a Gfv. I. 31.828/1994/10. számú, háromtagú tanácsban hozott ítéletében is.)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta, az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta, míg a II. r. alperessel szemben hozott ítéleti rendelkezést a szükséges indokolásbeli változtatással helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 754/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás