KK BH 1995/55
KK BH 1995/55
1995.01.01.
Az összehasonlító reklám nem azonos a versenytörvényben szabályozott áru-összehasonlítással, a reklám azonban a fogyasztókat nem tévesztheti meg [1990. évi LXXXVI. tv. 11. és 12. §].
A Magyar Televízió a felperes megbízásából 1991 júniusától 1992 márciusáig hozzávetőlegesen 126 alkalommal sugározta az O. mosópor reklámfilmjét. A reklámfilm egy stilizált laboratóriumban végzett bemutató eseményeit mutatja. A laboratórium az O. tesztlabor elnevezést viseli. A bemutatón egy csoport nőnek egy férfi mutatja be az O. tisztító hatását. A demonstráció szerint két vászondarab közül az O. feliratú a vörösborfolttól tökéletesen megtisztul, míg a másik vászondarab, amelyen a "szokásos mosóporral" felirat található, a vörösborfolt halványan látszik a tisztítás után is. Az ábrázolást dialógus kíséri, amelyben a bemutató részvevői tetszésnyilvánítás közepette veszik tudomásul a bemutatottakat. A bemutató egyik nőtagja a demonstrációt végző férfival a következő mondatot közli: "Na ne mondja, hogy csak O.-tól lett ilyen!" A válasz: "De igen!" A fent részletezett reklámmal kapcsolatosan a II. r. alperes versenytárs kezdeményezésére indult versenyhivatali eljárás során az I. r. alperes megvizsgálta a felperesnek a bejelentéssel érintett és az O. mosóport reklámozó reklámtevékenységét, és megállapította, hogy a reklámfilm egésze, a laboratóriumi környezet, a képi megvalósítás és szövegek egysége azt a látszatot kelti, mintha objektív összehasonlítást végeznének a mosóporok hatékonyságát illetően, és az összehasonlítás eredményeként a reklámozott áru jobb és hatékonyabb, mint az egyéb, ugyanarra a feladatra alkalmas és használható termék. Ezzel a reklámüzenettel a felperes megtévesztette a vásárlókat, és a fogyasztókat, megszegve ezzel az 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 11. §-ának (1) és (2) bekezdését, valamint az áru-összehasonlításra vonatkozó 12. §-át is, ezért az I. r. alperes a felperest a jogsértő magatartás további folytatásától eltiltotta határozatában.
Az I. r. alperes határozatában kitért arra, hogy a vizsgálat alá vont reklámtevékenységgel kapcsolatosan a Magyar Reklámszövetség etika bizottsága is állást foglalt, és állásfoglalásában javasolta a felperesnek a reklámszöveg módosítását. Az I. r. alperes figyelembe véve a felperes által elkövetett jogsértést, valamint a reklámsugárzások számát, a reklám költségének összegét, a Vjt. 48. §-ának (2) bekezdése alapján 2 millió Ft bírságot szabott ki a felperessel szemben, és kötelezte annak 30 napon belül történő befizetésére.
Az I. r. alperes nem látta megállapíthatónak a felperes részéről a Vjt. 11. §-a (?) bekezdése a) pontjának megsértését.
A felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amelyben kérte az I. r. alperes határozatának a felülvizsgálatát, megváltoztatását és a II. r. alperes kérelmének az elutasítását. A felperes keresetében előadta, hogy az I. r. alperes a tényállást nem derítette fel, határozata nem megalapozott, valamint hogy a reklámfilm nem alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, és nem tartalmaz valótlan adatot. A vörösborfolt eltávolítását a TAED hatóanyag biztosítja, e hatóanyagot azonban a Magyarországon használatos mosóporok 90%-a nem tartalmazza, így nem is alkalmas a vörösborfolt eltávolítására. A keresetben előadottak szerint "Na ne mondja, hogy csak az O.-tól lett ilyen!" mondat nem azt jelenti, hogy az O. mosóporon kívül más mosópor a vörösborfolt eltávolítására nem alkalmas, hanem arra utal, hogy az O.-val való mosáson kívül a textíliát más kezelésnek vagy hatóanyagnak nem tették ki. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, az I. r. alperes határozatát megváltoztatta, és a II. r. alperes kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Vjt. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a fogyasztók megtévesztése az áru kelendőségének fokozása érdekében tilos. A Vjt. 11. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül az is, ha a megtévesztésre alkalmas áru-összehasonlítást alkalmaznak reklámként, vagy más tájékoztatásként nyilvánosságra hozzák. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem végzett áru-összehasonlítást, a reklámfilmben megjelenő laboratórium, reklámfilm dialógusai, így többek között az az indító mondat is, hogy "Mit tudhat egy férfi egy mosásról?", nem keltett olyan hatást, mintha az O. mosópor tényleges áru-összehasonlításon esnék keresztül, amelynek eredményeként a többi áruhoz képest a reklámban megjelölt mosópor alkalmasabb, hatékonyabb és hasznosabb a szennyeződés eltávolításához, mint az összehasonlításban részt vevő egyéb mosóporok. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a valóságban olyan megjelölésű, hogy "szokásos mosópor", nem létezik, a reklámfilmben, mint elméleti kategória szerepel, ezért is kizárt, hogy áru-összehasonlítás látszatát keltse a fogyasztókban. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása leszögezi, hogy a fogyasztók megtévesztését a reklámszövegnek magának kell megvalósítania és a szövegezés vagy hangsúlyozás gondolati kiegészítése, illetőleg kiterjesztő értelmezése nem alkalmas a reklám megtévesztő jellegének megállapítására.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és II. r. alperes fellebbezéssel élt. Az I. r. alperes fellebbezésében kifejti, hogy a versenyhivatali eljárás során megvizsgált reklámszöveg valótlant állít, amikor azt állítja, hogy az O. mosóporon kívül más mosópor nem elég hatékony a szennyeződések eltávolítására, hiszen a mosóporok közül jó néhány alkalmas a reklámszövegben kizárólag az O. által nyújtott teljesítményre. A fellebbezésben kifejtettek szerint a "szokásos mosópor" fogalom a fogyasztók előtt ismert, hosszabb ideje a piacon levő árut jelöl, amely ismertsége miatt szokásosnak tekinthető. A fellebbezésben előadottak szerint az eljárás alá vont reklámfilm tiltott áru-összehasonlítással közli a fogyasztókkal a felperes által kívánt, egyébként nem valós tényeket, így e magatartást a versenytörvény tiltja, és ezért helyesen járt el az I. r. alperes, amikor a jogsértést és az ehhez kapcsolódó pénzbüntetést megállapította.
A II. r. alperes fellebbezésében szintén az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Fellebbezési kérelmét arra alapozta, hogy a vizsgált reklámfilm áru-összehasonlítás látszatát keltette, és ezzel megtévesztette a fogyasztókat. Ugyanakkor a "szokásos mosópor" fogalom a piacon nagyon is létezik, olyannyira, hogy a felperes célja a reklámszöveggel a szokásos mosóporoknak a piacról való kiszorítása volt oly módon, hogy a kiszorított szokásos termékek helyett a fogyasztó a reklámozott terméket vásárolja. Az átlag polgár a piaci helyzet következtében a szokásos mosópor fogalmát könnyen definiálja, szokásosnak tekinti azt a mosóport, amely már huzamosabb idő, több hónap vagy több év óta folyamatosan és állandóan a piacon van, amellyel a fogyasztó naponta mindenütt találkozik. A II. r. alperes által előállított termékek közül a T. F. és a T. G. termék tartalmazza a TAED hatóanyagot, és így alkalmas a vörösborfolt eltávolítására, tehát a reklámfilm megtévesztette a fogyasztókat azzal a valótlan állításával, hogy csak az O. megfelelő hatóanyagú mosópor.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból megfelelő jogi következtetést vont le. A Vjt. 11. §-ának (1) bekezdése generalis klauzulaként megtiltja az áru kelendőségének fokozása érdekében a fogyasztók megtévesztését. Az általános rendelkezéshez képest a 11. § (2) bekezdése részletezi azokat az eseteket, amelyek a fogyasztók megtévesztésének minősülhetnek. Ezek között [b) pont) megtiltja a megtévesztésre alkalmas áru-összehasonlítást és ennek reklámként vagy tájékoztatásként történő nyilvánosságra hozatalát. A Vjt. 12. §-a az áru-összehasonlítás fogalmának meghatározása során előírja, hogy áru-összehasonlítás esetében elfogulatlan és szakszerű vizsgálat feltételeit kell biztosítani, a vizsgálatot a nyilvánossággal közölni kell az összehasonlító adatok megjelölésével egy időben. A nyilvánosságnak meg kell ismernie az összehasonlított áruk lényeges tulajdonságát, árát és az áru alkalmazásának feltételeit is. Ezzel szemben az eljárás tárgyát képező reklám az összehasonlító reklámok válfajába tartozik, amelynek során a reklám a korábbi általánosan ismert és fogyasztott cikkek tulajdonságait hasonlítja össze a bevezetni kívánt, illetőleg a reklámmal megismertetni kívánt tulajdonságokkal. Ennek során nincsen szó konkrét áru-összehasonlításáról, a piacon levő áruk általános színvonalát hasonlítja össze a reklám az új termék által biztosított új és magasabb rendű szolgáltatással. Az összehasonlító reklám lényege az, hogy nem meghatározott árukat hasonlít össze, hanem a piacon levő, meghatározott áruk által képviselt szolgáltatási színvonalat hasonlítja össze a piacra újonnan belépni kívánó, magasabb szolgáltatást ígérő termékkel.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú Bíróság ítéletének indokolási részében kifejtett azzal az állásponttal is, hogy "szokásos mosópor" ténylegesen nem létezik, és az eljárás alá vont reklám a piacon ismert termékek tulajdonságaiból létrejövő általános színvonalat megjelenítő fogalomként használta a "szokásos mosópor" fogalmát. E fogalom használata nyilvánvalóan nem áru-összehasonlítás, hiszen nem konkrét termékeket hasonlított össze saját termékével a reklámfilm.
A Legfelsőbb Bíróság azzal az elsőfokú bírósági érveléssel is egyetért, hogy a reklámfilmben előadottak a fogyasztók általános tájékoztatását is szolgálták abban a tekintetben, hogy a TAED-adalékanyag nélküli mosóporoktól nem várható el olyan teljesítmény nyújtása, mint amelyet a mosópor TAED-adalékanyaggal elérhet.
A tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény alkalmazása során az alperesnek érvényesítenie kell a versenyszabadság elvét is, amely a reklámtevékenység kifejtése során a versenytársak termékeinek bemutatása és a fogyasztók tájékoztatása során érvényesül. E szabadság azonban nem sértheti a versenytörvénynek a fogyasztók megtévesztését tiltó szabályait. A Legfelsőbb Bíróság által következetesen folytatott gyakorlat, hogy különös gonddal kell vizsgálni a fogyasztók érdekeinek sérelmét, illetőleg a fogyasztók megtévesztésének körülményeit abban az esetben, ha a megtévesztésnek és érdeksérelemnek a veszélye áll fenn csupán, és nem állapítható meg a tényleges érdeksérelem és megtévesztés. Ebben az esetben a piaci magatartás - jelenleg a reklámtevékenység - tényleges megnyilvánulásait kell megítélni, és nem lehet az azokból levont következtetések és gondolattársítások alapján a versenytársak vélt érdeksérelmét visszavetíteni a kérdéses tevékenységre.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárás alá vont reklám tájékoztató képi és gondolati környezete az új termékkel kapcsolatos kételkedésen, illetőleg e kételkedés eloszlatásán alapult. Ezt bizonyítja a reklám indító dialógusa, amely kételkedést fejez ki azzal kapcsolatosan, hogy egy férfi is érthet a mosáshoz, ezt a kételkedést erősíti a reklámfilm befejezését megelőző mondat; "Na ne mondja, hogy csak az O.-tól lett ilyen!", és ezt kívánja meggyőző erővel feloldani a stilizált laboratóriumi környezet és a kételkedésre adott, a dialógusban megjelenő válasz is. E körülmények reklámpszichológiai elképzeléseken alapulnak, és nem az áru-összehasonlítás megtévesztő eszközével kívánják a fogyasztók érdeklődését a reklámozott termék iránt felkelteni.
A piaci szereplők szabadságában áll, hogy reklámtevékenységük során milyen megközelítéssel kívánják a vásárlók érdeklődését felkelteni, feltéve, hogy a reklámtevékenység és reklámtaktika megválasztásánál a Vjt. előírásait betartják.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. 25. 784/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás