BK BH 1995/552
BK BH 1995/552
1995.10.01.
Az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtására az enyhébb végrehajtási fokozat – az egyéb feltételek mellett – kijelölhető akkor is, ha a súlyosabb fokozatot megállapító büntetés jogerőre emelkedéséig az elítélt a büntetésének a felét már kiállotta és legalább 6 hónapot az enyhébb fokozatban töltött le [Btk. 46. § (1) bek., Bvt. 6. § (4) bek., 7. § (1) bek., 19. §, 8/1979. (VI. 30.) IM rendelet 125. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája az elítéltnek az enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat kijelölésére irányuló kérelmét elutasította.
A megyei bíróság tanácsa - mint másodfokú bíróság - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megváltoztatása iránti kérelemnek helyt adott, és elrendelte a városi bíróság összbüntetési ítéletével fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés vonatkozásában az elítélt börtön fokozatba helyezését. A másodfokú bíróság végzésének az indokolása szerint az elítélt ügyében a megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája az elítélt fegyház fokozatból a börtön fokozatba helyezésére tett előterjesztését elutasította. A végzés ellen az elítélt a meghallgatás során az enyhébb végrehajtási fokozatba helyezése végett fellebbezéssel élt. A megyei főügyész az első fokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a felülbírálat [Bvt. 6. § (4) bek., Be. 270. § (1) bek., 236. § (1) bek.] során megállapította, hogy a megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája az elítélésekkel és a büntetés-végrehajtási adatokkal kapcsolatos tényállást - az eljárási szabályok megtartása mellett - a rendelkezésre álló iratok alapján, pontosan és hiánytalanul állapította meg. Ez a tényállás irányadó volt a fellebbezési eljárásban. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az első fokú végzés indokolásából kitűnően az előterjesztés azért került elutasításra, mert a többször módosított és kiegészített 8/1979. (VI. 30.) IM rendelet (Büntetés-végrehajtási Szabályzat) 125. §-a (2) bekezdésének a) pontja előírja: nem lehet enyhébb fokozat kijelölésére előterjesztést tenni, ha az elítélt a büntetésének felét, de legalább 6 hónapot még nem töltött ki, mely értelemszerűen a bíróság által megjelölt fokozatra is vonatkozik. Az indokolás értelmében az előbbi követelményeknek az előterjesztés nem felelt meg, ugyanis a városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság 1994. augusztus 23-án jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével megállapított 6 év 10 hónap fegyházbüntetés kapcsán az összbüntetési ítélet jogerőre emelkedésétől számított 6 hónap még nem telt el. Az e büntetésből hátralévő rész 9 hónap és 22 napot tesz ki, tehát ebből legalább 6 hónapot fegyház fokozatban kell az elítéltnek letöltenie, csak ezután kerülhet szóba az enyhébb fokozatba helyezés. Az eggyel enyhébb fokozatba helyezésnek egyébként minden más feltétele megvalósult: az előterjesztés rendelkezésre áll [Bvt. 7. § (1) bek.], az elítélt a büntetés-végrehajtás alatt kifogástalan magatartást tanúsított [Btk. 46. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság a fellebbezést a következők miatt találta alaposnak:
Az előterjesztéssel érintett (az 1994. augusztus 23-án jogerőre emelkedett) összbüntetési ítélet alapjául szolgáló legkorábbi elítélés a K.-i Városi Bíróság határozata folytán 1986. február 18. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítélettel megállapított 6 év 2 hónapi, fegyház fokozatú szabadságvesztés.
A B. Megyei Bíróság büntetés-végrehajtási bírája a határozatával az 1989. december 22. napján börtön fokozat kijelölése mellett az elítéltet az előbbi szabadságvesztésből 1990. február 10. napján feltételes szabadságra bocsátotta. Ezután az elítéltet - az előterjesztéssel érintett összbüntetési ítélet alapjául szolgáló másik alapítélet - a K.-i Városi Bíróság 1993. január 7. napján jogerőre emelkedett ítélete 1 évi börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. Ezt követően a terheltet, mint börtön fokozatú szabadságvesztésre ítéltet 1993. március 23-án fogadták be a bv. intézetbe.
A fentiekből megállapítható, hogy a börtön fokozatban tanúsított kifogástalan magatartás 1993. március 23. napjától az előterjesztéssel érintett összbüntetési ítélettel fegyház fokozatban végrehajtani rendelt szabadságvesztés jogerőre emelkedéséig (1994. augusztus 23.), illetőleg az előterjesztésig (1994. augusztus 31.) töretlenül fennállt: az elítélt a kényszerközösségbe jól beilleszkedett, 6 alkalommal kapott jutalmat, fenyítve nem volt.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírájának az előterjesztést elutasító döntése a Büntetés-végrehajtási Szabályzat 125. §-a (2) bekezdése a) pontjának (a továbbiakban: IM rendelet) formális értelmezésén alapszik, nincs tekintettel az összbüntetés jogintézményének a céljára, valamint az alapelvi szinten rögzített szabadságvesztés végrehajtásának a céljára (Bvt. 19. §).
Az összbüntetés célja, hogy kiküszöbölje azokat a hátrányokat, amelyek a terheltet a több szabadságvesztés egyhuzamban töltése folytán érik [Btk. 93. § (2) bek., BK 151. szám I/A1. pont], illetőleg hogy a terheltet utólag olyan helyzetbe hozza, mintha a bűncselekményeket egy eljárásban bírálták volna el [Btk. 93. § (4) bek., BK 151. szám I/B/1. pont].
A szabadságvesztés végrehajtásának a Bvt. 19. §-a értelmében a célja az, hogy a Bvt.-ben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől. Nem lehet az értelmezés vonatkozásában figyelmen kívül hagyni, hogy az előbb említett törvény, a törvényerejű rendelet és az IM rendelet viszonylatában előbbiek a jogszabály-hierarchiában megelőzik az utóbbit. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az összbüntetés céljának, továbbá a szabadságvesztés végrehajtása céljának ellentmond a felhívott IM rendeletnek az első fokú végzés szerinti értelmezése.
Az összbüntetési cél - természetesen az összbüntetésbe foglalás feltételeinek fennállása esetén - azt jelenti, hogy az elítéltet mindenekelőtt abba a helyzetbe kívánja hozni, mintha a több ítélettel elbírált bűncselekmények tekintetében kiszabott több szabadságvesztés egy folyamatosan töltött, illetőleg egyként kiszabott lenne. Következésképpen a felhívott IM rendelet alkalmazását illetően sem szakítható meg az előbbi elvi egység: a bv. bírót nem köti az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés (súlyosan fokozat) jogerőre emelkedésétől számított hat hónap kivárása, hanem - az egyéb feltételek szem előtt tartása mellett - a fokozat elítéltre kedvező megváltoztatása tárgyában tett előterjesztést szabadon bírálja el, amennyiben az előterjesztéssel érintett, az elítéltre súlyosabb fokozatot megállapító összbüntetés jogerőre emelkedéséig az elítélt folyamatosan, kifogástalan magatartás mellett már a büntetésének a felét, de legalább hat hónapot az enyhébb végrehajtási fokozatban letöltött.
A fenti értelmezés felel meg a szabadságvesztés végrehajtása céljának is, ami nem utolsósorban jelenti az elítélt elősegítését a szabadulása után a társadalomba illeszkedés kapcsán. Ebből a szempontból az összbüntetés jogerőre emelkedésétől számított hat hónap kivárása olyan anomáliához vezethet, mint az a jelen ügyben is történt. Az elítélt közel másfél évet töltött folyamatos, kifogástalan magatartás mellett börtön fokozatban, az előterjesztés értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának céljai is megvalósulni látszanak, amikor viszonylag nem sokkal a szabadulása előtt még legalább hat hónapot eggyel szigorúbb, fegyház fokozatban kell letöltenie.
Rámutat a másodfokú bíróság, hogy az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés fokozatának ipso iure hatályosulnia kell, a szabadságvesztés fokozatának az elítéltre nézve kedvező megváltoztatása csak az ennek alapjául szolgáló feltételek [Btk. 46. § (1) bek., Bvt. 7. § (1) bek.] fennállása esetén, de nem a hat hónap kötelező kivárása mellett kerülhet szóba azzal, hogy ebből a szempontból a már jelzett korlátozásnak érvényt kell szerezni, tehát az előterjesztéssel érintett összbüntetés jogerőre emelkedéséig folyamatosan, kifogástalan magatartás mellett a büntetés felét, de legalább hat hónapot az enyhébb végrehajtási fokozatban kell letöltenie.
A kifejtett értelmezés figyelembevételével a másodfokú bíróság a folyamatosan kifogástalan magatartást tanúsító, hat alkalommal jutalmazott, fenyítetlen elítéltnek Btk. 46. §-ának (1) bekezdése alapján enyhébb, börtön fokozatot jelölt ki, mert a szabadságvesztés végrehajtásának célját (Bvt. 19. §) ezzel is biztosítottnak találta. (Békés Megyei Bíróság Bf. 472/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás