BK BH 1995/556
BK BH 1995/556
1995.10.01.
A pénzhamisítás bűntetténél az 500 db hamis 1000 forintos forgalomba hozatala a pénzforgalom – akár átmeneti – megzavarására nem alkalmas, ezért a cselekmény nem minősül nagy mennyiségre vagy értékre elkövetettként [Btk. 304. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont].
A városi bíróság a vádlottal szemben a városi bíróság végzésével korábban elrendelt próbába bocsátást megszüntette; a vádlottat a devizagazdálkodás megsértésének bűntette és a pénzhamisítás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 év 3 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az eljárás során lefoglalt 241 darab hamis 1000 forint címletű bankjegyet elkobozta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott foglalkozás nélküli, jövedelemmel nem rendelkezik, nőtlen, gyermektelen, vagyontalan. A városi bíróság 1991. augusztus 29-én kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett végzésével a devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt 2 évi próbaidőre próbába bocsátotta. A végzés tényállása szerint 1990. november 30-án a határátkelőhelytől 5 km-re az úton egy ismeretlen jugoszláv állampolgártól 7300 jugoszláv dinárt vásárolt 36 500 forintért, valamint 100 svájci frankot 5300 forintért, a hivatalostól eltérő árfolyamon. A 100 svájci frank vételi árfolyama ekkor 4641 forint volt, a jugoszláv dinárt a Magyar Nemzeti Bank a valuták között nem jegyezte. A sértett devizaérték 41 800 forint. A vádlott ezáltal megszegte az 1974. évi 1. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és a 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A próbára bocsátás próbaideje 1993. augusztus 28. napján járt volna le.
A vádlott 1993. január közepe táján - pontosan meg nem állapítható időpontban - a klubban megszólította T. J. ismerősét azzal, hogy 8-9000 német márkára lenne szüksége. T. J. egy óra elteltével visszaérkezve közölte a vádlottal, hogy 8900 német márkával és 100 svájci frankkal rendelkezik. A klubból közösen eltávoztak, és egy sötét utcában megállva a vádlott a külföldi fizetőeszközökért 500 000 forintot adott át T. J.-nek. T. J. az átszámoláskor gyanúsnak találta a pénzt, mert azok szokatlanul csúsztak, de a vádlott a kérdésére határozottan állította, hogy azok nem hamisak. T. J. az 500 000 forintból 497 000 forintot tartott meg a külföldi fizetőeszközök ellenértékeként, míg 3 db 1000 forintost a vádlottnak visszaadott. Ezt követően T. J. a lakására ment, ahol a pénzt kedvező fényviszonyok mellett ismét megnézte, és ekkor határozottan felismerte, hogy a neki átadott 1000 forintosok hamisak, egyes sorszámok ismétlődnek. Kereste a vádlottat, majd annak öccsével felkereste őt, és kérte vissza az általa átadott külföldi fizetőeszközöket azzal, hogy a feljelentést is kilátásba helyezte. Másnap a vádlott 110 000 forintot adott át T. J. nek, és visszakért 200 db 1000 forintost azzal, hogy a különbözetet később megfizeti. Több nap elteltével azonban csak 500 német márkát és 12 000 forintot adott át T. J. nek, visszakérte tőle a még birtokában lévő 297 db 1000 forintost, és ígéretet tett arra, hogy a különbözetet megfizeti. Mintegy másfél hét elteltével a vádlott felkereste T. J.-t, és átadott neki egy gumival átkötött csomagot azzal, hogy meghozta a pénzt. T. J. a csomagot kibontva észlelte, hogy újból hamis 1000 forintosokat kapott, azt meg sem számolva visszacsomagolta és a lakásán elrejtette. Az összesen 234 db így hozzákerült 1000 forintost 1993. február 12-én a nyomozó hatóságnak átadta.
A vádlott 1993. január 25-én a kávéházban szórakozott. Itt unokatestvérével, H. Cs.-vel - akinek a bankjegyek hamis voltáról nem volt tudomása - 5 db hamis 1000 forintost 5000 forintos címletű bankjegyre váltatott be, illetve több alkalommal hamis 1000 forintost adott át az unokatestvérének, aki a fogyasztást ezzel fizette. A kávéházban 2 db hamis 1000 forintos lefoglalása került. Ugyanezen a napon a vádlott az egyik eszpresszóban szórakozott az ismerőseivel, s ennek során legfeljebb öt alkalommal szintén hamis 1000 forintost adott át H. Cs.-nek, aki a fogyasztás ellenértékét ezzel rendezte. Az 5 db 1000 forintos hamis bankjegy is lefoglalásra került.
A vádlott kezdettől fogva tudta, hogy a bankjegyek hamisak, azok egy részét megsemmisítette.
A vádlott 1993. február közepén külföldre távozott, ahonnan 1993. december 28. napján tért haza.
A lefoglalt, összesen 241 db 1000 forintos nem valódi bankjegy, hanem ún. lézermásolón eredetiről készített színes másolat, az első és második oldalát külön lapra nyomták, majd azokat összeragasztották. A hamis bankjegyek képi látványa megegyező a valódi bankjegyével, ám a tapintása elkülönül a valóditól, megtévesztésre azonban elsősorban rossz látási körülmények között - alkalmas. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a pénzhamisítás bűntettének nagy mennyiségre és folytatólagosan elkövetettkénti minősítése, és a vádlottal szemben súlyosabb szabadságvesztés kiszabása végett; a vádlott és a védője pedig a bűnösség téves megállapítása miatt, felmentés érdekében fellebbezett.
A megyei bíróság a bejelentett fellebbezések közül csak az ügyész által a cselekmény folytatólagosan elkövetettkénti minősítése, illetve a súlyosabb szabadságvesztés, kiszabása végett bejelentett fellebbezést találta alaposnak. A városi bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a pénzhamisításként értékelt cselekményt folytatólagosan elkövetettnek minősítette, a vádlott büntetését 2 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra súlyosította.
A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, és hiánytalan tényállást állapított meg, azt a határozatának alapjául elfogadta.
A vádlott és védője által a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért bejelentett fellebbezések azt sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította: a vádlott a hamis bankjegyek birtokába jutásakor már tudott azok hamis voltáról. A vádlott védekezése szerint ugyanis a hamis bankjegyeket ismeretlen jugoszláv személyektől, megbízás alapján vette át, hogy azokon valutát vásároljon, de ekkor azok hamis voltáról nem tudott. Amikor T. J.-től a valutát vásárolta ezekért a bankjegyekért, még akkor sem volt tudomása arról, hogy a bankjegyek hamisak.
Az elsőfokú bíróság a vádlottnak ezt a védekezését a tanú vallomására figyelemmel elvetette. A tanú határozottan állította, hogy a vádlott vele a vádbeli időben beszélt, és elmondta, hogy hamis bankjegyeket külföldi fizetőeszközökre váltva akar tisztára mosni. Erre megfelelő volt az általa T. J.-vel lebonyolított ügylet. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezését elvetve azt állapította meg, hogy a vádlottnak az ismeretlen körülmények között birtokába került 1000 forintosok hamis voltáról kezdettől fogva tudomása volt, ezt támasztja alá az is, hogy T. J. részére a hamis pénzeket rossz látási viszonyok között adta át. Így a bűnösség megállapítását sérelmező, a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezések kizárólag a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak, s ez eredményre nem vezethetett.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, de a pénzhamisítás bűntette vonatkozásában jogi értékelés nélkül hagyta, hogy a vádlott a hamis pénz forgalomba hozatalát egységes akaratelhatározással, rövid időn belül, több cselekménnyel valósította meg, részben T. J. esetében is, részben pedig ezt követően, és a forgalomba hozatal egyébként nem foglalja magába az elkövetési magatartás folyamatos jellegét. Ezért a megyei bíróság a pénzhamisítás bűntetteként értékelt cselekményt a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetettként minősítette.
Vizsgálta a megyei bíróság, hogy a vádlott által forgalomba hozott 500 db, tehát összesen 500 000 forint értékű hamis pénz a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti alapesetet, vagy pedig a (2) bekezdésének b) pontja szerinti nagy mennyiségű vagy értékű pénzre elkövetett pénzhamisítás bűntettét, tehát a minősített esetet valósítja-e meg. A megyei bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a minősített eset megállapítására csupán akkor kerülhetne sor, ha a hamis bankjegyek száma veszélyeztetné a Magyar Nemzeti Bank fizetőképességét. A pénzhamisítás jogi tárgya a pénzforgalom biztonságához fűződő érdek, és ez nem azonos a Magyar Nemzeti Bank fizetőképességének a veszélyeztetésével. A pénzforgalom biztonságát pedig nem vitásan veszélyezteti, hogy a hamis pénz az állampolgárok bizalmát rendíti meg.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 1984. évi 9. számában közzétett 347. sorszámú jogesete szerint 130 db 100 USA dollárra elkövetett pénzhamisítás bűntette alapesetet valósít meg, mert a nagy mennyiségre vagy értékre elkövetettség csak abban az esetben állapítható meg, ha a forgalomba hozott hamis bankjegyek darabszáma vagy értéke miatt alkalmas a pénzforgalom akár átmeneti megzavarására. Egyéb, illetve más tartalmú bírói gyakorlat még nem alakult ki, mely alapján meghatározható lenne, hogy mi tekinthető nagy mennyiségnek, illetve értéknek. A vagyon elleni bűncselekmények esetében 200 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedő összeg alapozza meg a nagyobb értékre elkövetettkénti minősítést, a vagyon elleni bűncselekménynél meghatározott összegek azonban a pénzhamisítás minősítése vonatkozásában nem alkalmazhatók.
A megyei bíróság álláspontja szerint az 500 db 500 000 forint értékű hamis 1000 forintos forgalomba hozatala alkalmas volt ugyan az állampolgárok bizalmának a megingatására, de nem olyan mennyiségű, illetve értékű, amely a pénzforgalom akár átmeneti megzavarását eredményezné. A büntetőtörvény a nagy mennyiségre vagy értékre elkövetett pénzhamisítás bűntettét minősített esetként igen súlyos, 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, s ebből az a következtetés vonható le, hogy az 500 db nem minősül nagy mennyiségnek, illetve az 500 000 forint nagy értéknek, így a megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott cselekménye az elsőfokú bíróság által megállapított alapesetet valósítja meg.
Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények helyesbítésére, illetve kiegészítésre szorulnak. A megyei bíróság mellőzte enyhítő körülményként értékelni az időmúlást, minthogy az a vádlott magatartására vezethető vissza azáltal, hogy az eljárt többszöri felfüggesztés miatt elhúzódott. Nem értékelte továbbá enyhítő körülményként, hogy a másolat nem volt tökéletes, mivel az megtévesztésre alkalmas volt. További súlyosító körülményként értékelte a megyei bíróság a cselekmény minősítésének megváltoztatására figyelemmel a folytatólagosan történt elkövetést, továbbá azt, hogy a vádlott a cselekményt a próbára bocsátás próbaideje alatt követte el. Súlyosító körülményként értékelte a megyei bíróság, hogy a vádlott a cselekményt kitartó szándékkal követte el, T. J. részére ugyanis az egyszer már visszakapott hamis bankjegyeket adta át ismételten.
Az így helyesbített bűnösségi körülmények mellett tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben a szabadságvesztés tartamát az enyhítő rendelkezés [Btk. 87. § (2) bek. c) pont] alkalmazásával állapította meg. Nincs olyan körülmény, amely a vádlott vonatkozásában az enyhítő rendelkezés alkalmazását indokolttá tenné. A vádlottal szemben halmazati büntetésként a törvényi minimumot meghaladó szabadságvesztés kiszabásával érhető el a büntetési cél, és az áll arányban a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és társadalomra veszélyességével. Ezért a megyei bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónapra, míg a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre súlyosította. (Csongrád Megyei Bíróság I. Bf. 805/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás