BK BH 1995/559
BK BH 1995/559
1995.10.01.
A védőnek az ügyben eljáró bíróság tanácsának elnökére vonatkozó, az eljárási szabályok többszörös megsértésére alapozott elfogultsági kifogása nem tekinthető nyilvánvalóan alaptalannak pusztán amiatt, hogy nem került sor a bíró kizárására [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 37. § (2) bek., 113. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a súlyos testi sértés bűntette miatt folyamatban levő ügyben a bíróság eljáró tanácsának elnöke ellen a meghatalmazott védő által bejelentett elfogultsági kifogást elutasította, és a védőt 25 000 forint rendbírsággal sújtotta. Az indokolás szerint a meghatalmazott védő a vádlott előzetes letartóztatását elrendelő végzés ellen jelentett be fellebbezést, amelyben sérelmezte: "az előzetes letartóztatást... kénytelen vagyok a bíróság elnökének a nyilvánvaló elfogultságára visszavezetni..." a "sérelmezett intézkedés az elfogultságát támasztja alá", "... az ügy tárgyilagos megítélésére elfogultsága miatt nem képes tanácselnök személyes döntése...". A beadványt elfogultsági kifogásnak is tekintve a Be. 42. §-ának (2)-(4) bekezdése alapján a bíróság elbírálta.
A Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a büntetőügyben hatóság tagjaként nem járhat el az, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A védő a kérelmében konkrét okot és az ezt valószínűsíthető bizonyítékot még csak meg sem említett, hanem a bíróság törvényes jogkörében, az eljárási szabályok megtartásával meghozott határozatát önmagában kívánta ilyen színben feltüntetni, egybemosva a bíróság, mint hatóság törvényes eljárását az eljáró tanács elnökének személyes tulajdonságaival.
A bíróság álláspontja szerint az előzetes letartóztatás elrendeléséről szóló határozat felülbírálatára védői fellebbezés alapján a másodfokú bíróság jogosult, a kizárási kérelem indokoltsága felől döntő bíróság ebben a kérdésben nem foglalhat állást.
A bíróság alakilag szabályos határozata - egyéb, elfogultságot megalapozó indok hiányában - önmagában a Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt kizárási ok alátámasztására nem alkalmas, ugyanakkor az eljárás rendjét és az igazságszolgáltatás tekintélyét zavarja, ha az alaptalan bejelentést a bíróságok előtt hivatásszerűen eljáró és jogban jártas személy teszi.
A bíróság tehát a kérelmet, mint alaptalant elutasította, és mivel azt a bíróság tekintélyét sértő, nyilvánvalóan alaptalan kizárási oknak tekintette, a védőt a Be. 37. §-ának (2) bekezdése, valamint a 108. §-ának (1) bekezdése alapján rendbírsággal sújtotta.
A végzésnek a rendbírságot kiszabó része ellen a védő élt fellebbezéssel. Beadványában már különböző, az előzetes letartóztatás tárgyában hozott döntéssel kapcsolatos eljárási szabályszegésre hivatkozott, így többek között arra, hogy a bíróság az ő részére a végzést késedelmesen kézbesítette, továbbá hogy egy idős, beteg ember letartóztatására került sor, akit elfogató parancs alapján - amelynek kibocsátására kellő indok nem volt - az orvosi rendelő előtt fogtak el.
A másodfokú bíróság az alábbiakat állapította meg: az első fokú eljárás során a vádlott előzetes letartóztatását megelőzően a bíróság hét tárgyalást tartott, amelyek közül a vádlott két esetben jelent meg, öt esetben pedig a mulasztását a meghatalmazott védője orvosi igazolással igazolta. A bíróság az igazolásokban foglaltak ellenőrzésére igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki, a vizsgálat megerősítette az abban foglaltakat. Eközben az eljáró tanács elnöke attól a kerületi rendőrkapitányságtól kapott információt a vádlott tényleges szándékáról és állapotáról, amely egyébként elfogultság miatt az ügy nyomozásából ki volt zárva. Az 1993. december 8-án készült rendőri feljegyzés szerint a vádlott a december 16-án tartandó tárgyalásra szóló idézést átvette, de úgy nyilatkozott, hogy "az idén már úgysem megy el a tárgyalásra". Ennek alapján a bíróság december 13-án elrendelte a vádlott előzetes letartóztatását. A december 16-án tartott tárgyaláson csak a védő jelent meg, aki a vádlott távolmaradását ismét orvosi igazolással mentette ki. A bíróság az előzetes letartóztatást elrendelő végzést a védővel nem közölte. December 20-án elfogató parancsot bocsátott ki, majd a vádlottat 1994. január 12-én az SZTK-rendelő előtt az utcán elfogták és előállították. A meghatalmazott védők csak január 12-én, illetve január 18-án kapták kézhez az 1993. december 13-án meghozott, előzetes letartóztatást elrendelő végzést. Ez ellen a döntés ellen jelentett be fellebbezést a meghatalmazott védő, amelyben az eljáró bíró elfogultságára is hivatkozott.
A védő elfogultsági kifogása - ha nem is alapos - nem tekinthető nyilvánvalóan alaptalannak. A bíróság az előzetes letartóztatásról az elfogultság miatt az eljárásból kizárt rendőrkapitányságtól kapott információ alapján döntött. A Be. 113. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, ha a terhelt az idézésre nem jelenik meg, és alapos okkal nem menti ki magát, elővezetését lehet elrendelni. A bíróság december 13-án még nem tudhatta, hogy a december 16-i tárgyaláson a vádlott megjelenik-e, aki egyébként a mulasztását orvosi igazolással igazolta. Mindezek alapján nem tekinthető nyilvánvalóan alaptalannak a védő által bejelentett elfogultsági kifogás, minthogy a bíróság több eljárási szabályt sértve rendelkezett az előzetes letartóztatás kérdésében.
Az, hogy az eljáró tanács elnöke nem érzi magát elfogultnak és a bíróság másik tanácsa is ugyanerre az álláspontra helyezkedett, még nem jelenti azt, hogy az eljárási szabályok megsértésére alapozott elfogultsági kifogás nyilvánvalóan alaptalan lenne. "Nyilvánvaló" az, ami magától értetődő, kétségtelen, mélyebb vizsgálatra, elemzésre nem szorul, és arra nem is érdemes. Az adott ügyben benyújtott elfogultsági panasz ilyennek nem tekinthető, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését e körben akként változtatta meg, hogy a rendbírság alkalmazását mellőzte. (Fővárosi Bíróság 14. Bf. XI. 6446/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás