KK BH 1995/56
KK BH 1995/56
1995.01.01.
I. Nem tartozik az időlegesen állami tulajdonban levő vagyonról szóló törvény hatálya alá az a vagyon, amely – a vagyonátadó bizottság eljárását követően – önkormányzat tulajdonába kerül [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XXXIII. tv. (Övt.) 47. § (2) bek., 1992. évi LIV. tv. 2. § c) p., 1992. évi LV. tv. 5. § (2) bek., 1993. évi LIV. tv. 1. §, 33/1984. (X. 31.) MT r. 47. § (1) bek.].
II. Az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelem elutasítását a bíróságnak nem kell megindokolnia.
A megyei vagyonátadó bizottság az 1993. április 21-én kelt határozatával elutasította a felperesnek a megyei tanács gyógyszertári központja vagyonának önkormányzati tulajdonba adása iránti kérelmét. A felperes fellebbezése folytán eljárt elsőrendű alperes az 1993. május 27-én hozott határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a gyógyszertári központ vagyona nem adható önkormányzati tulajdonba, mivel a gyógyszertári központ nem egészségügyi szolgáltatást végző közüzemi vállalat. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a gyógyszertári központ egészségügyi szolgáltatást is végző közüzem, ezért vagyonát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján önkormányzati tulajdonba kell adni.
Az alperesek és a beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását indítványozták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a gyógyszertári központ az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: Vtv.), valamint a végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X. 31.) MT rendelet alapján nem sorolható a közüzemi vállalatok közé, mivel nem egészségügyi szolgáltatást végző vállalat.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, mint érdemben helytállót, helybenhagyta, megállapította azonban, hogy az elsőfokú ítélet indokolása téves. A megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint ugyanis a jelen ügyben nem annak van jelentősége, hogy a gyógyszertári központ tevékenységi köre alapján közüzemnek minősíthető-e vagy sem, hanem a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos 1992. évi LV. törvény 5. §-ának (2) bekezdésével módosított, az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övt.) 47. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet arra hivatkozva, hogy a gyógyszertári központ a Vtv. alapján közüzemi vállalat.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az I. r. alperes belügyminiszter határozatával elutasította a felperes kérelmét. A határozat indokolása szerint a gyógyszertári központ azért nem felel meg az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésnek, mivel az nem közüzemi vállalat. A felperes keresetében azért kérte az I. r. alperes határozatának megváltoztatását, mert álláspontja szerint a gyógyszertári központ közüzemi vállalat, így vagyonát az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján önkormányzati tulajdonba kellett volna adni. A jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata kapcsán az eljárt bíróságoknak tehát abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a gyógyszertári központ vagyona az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában közüzemi vagyonnak minősül-e. A peres felek jogvitája ennek a kérdésnek az eldöntésére irányult, ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy az ügy eldöntése szempontjából a gyógyszertári központ közüzemi jellegének nincs jelentősége, ugyanakkor az ezt az indokolást tartalmazó közigazgatási határozat elleni felülvizsgálatot elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a gyógyszertári központ az Ötv. 107. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában közüzemi vállalat, még abban az esetben is, ha a létesítő határozatában megjelölt tevékenységi kör a KSH osztályozási rendszerében gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységnek minősül. A 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 47. §-ának (1) bekezdése egészségügyi szolgáltatást végző állami vállalatról rendelkezik. Nyilvánvaló tehát, hogy az egészségügyi szolgáltatás csak gazdasági tevékenység formájában végezhető. Jogszabályt sértett tehát az I. r. alperes, amikor határozatával a felperes kérelmét elutasította. Jogszabálysértő mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság jogerős határozata, amellyel az alperesek határozatának megváltoztatására irányuló keresetet - bár eltérő indokolással - elutasították. Az 1992. évi LV. törvénnyel hatályba léptetett tiltó rendelkezés - melyet az 1993. évi LIV. törvény 1. §-a 1993. június 9. napján hatályon kívül is helyezett, és melyre a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott, az önkormányzatok törvényben biztosított tulajdoni igényét nem szüntethette meg. Az egységes bírói gyakorlat szerint a közigazgatási eljárásban a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos jogszabályt kell alkalmazni. Ha azonban időközben a jogszabály megváltozik, a helyes álláspont szerint a kötelezettség, illetőleg a jogosultság érvényesíthetősége, tehát az igény keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályt kell alkalmazni. Ez különösen a törvény által a jogi személyek és magánszemélyek részére biztosított jogosultságok esetében van így. A jelen ügyben tehát a vagyonátadó bizottságnak a törvényes feltételek fennállása esetén az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásával kellett volna a gyógyszertári központ vagyonát az önkormányzatok tulajdonába adnia. Az elsőfokú eljárás során benyújtott érdemi ellenkérelmében az I. r. alperes belügyminiszter is kifejtette, hogy a gyógyszertári központok vagyona azért nem adható önkormányzati tulajdonba, mivel a központ nem közüzemi vállalat. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az 1993. évi LIV. törvénnyel módosított 1992. évi LIV. törvény 2. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezésre, amely kiveszi a törvény hatálya alól azokat a vagyontárgyakat, amelyek a vagyonátadó bizottság eljárását követően kerülnek az önkormányzatok tulajdonába; álláspontja szerint a jelen ügyben ez a rendelkezés azért nem alkalmazható, mivel a gyógyszertári központ nem közüzem.
A perbeni jogvita eldöntésénél tehát az 1993. évi LIV. törvénnyel módosított 1992. évi LIV. törvény nem alkalmazható. A gyógyszertári központ közüzem, vagyona az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - az Övt.-ben foglalt eljárás keretében - önkormányzati tulajdonba kerülő vagyonnak minősül, és ezt a vagyont - az alperesi álláspontból is következően - a törvény 2. §-ának c) pontja kiveszi a törvény hatálya alól.
A jogerős ítélet indokolására vonatkozóan megjegyzi továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítását a bíróságnak határozatában nem kell megindokolnia. A jogszabály alkotmányellenességének megállapításával kapcsolatban kifejtett részletes indokolással ugyanis a bíróság - mint a jelen ügyben is - átveszi az Alkotmánybíróság hatáskörét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban a közigazgatási szervnek a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezésének megfelelően az Övt. 28-35. §-aiban meghatározott eljárás lefolytatásával kell a határozatát meghoznia. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 548/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás