PK BH 1995/566
PK BH 1995/566
1995.10.01.
A Ptk.-nak a szerződés teljesítésére vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók a szabadalmi lícenciaszerződések elbírálása során is [Ptk. 277. § (1) bek., 1969. évi II. tv. (Szt.) 17. §].
A felperesek a jogosultjai az "Eljárás gyógynövény alapú kozmetikum és psoriasis elleni készítmény előállítására" című (I.), valamint a "Gyógynövény alapú kozmetikum és eljárás psoriasis elleni készítmény előállítására" című (II.) szabadalmaknak.
Az I. jelű szabadalom bejelentését követően, de a szabadalmi oltalom elnyerését megelőzően, 1988 márciusában a felperesek és az I. r. alperes hasznosítási szerződést kötöttek. Az I. r. alperes a hasznosítási jog megszerzéséért 100 000 forint egy összegű díj, valamint a találmány alapján gyártott termék termelői árának 6, illetve 3%-át vállalta a felperesek részére megfizetni. A hasznosítási engedély harmadik személy részére való átruházása esetén az I. r. alperes a licenciadíj 40%-át vállalta a felperesek részére megfizetni.
1990. december 6-án a felperesek, valamint a II. r. alperes hasznosítási szerződést kötöttek az akkor még szabadalmi bejelentés alatt álló, később oltalmat nyert II. jelű szabadalomra. A szerződés alapján a II. r. alperes 300 000 forint egy összegű, továbbá a hasznosítási szerződés alapján gyártott termék árbevételének 6%-ában meghatározott licenciadíj megfizetésére vállalt kötelezettséget.
A felperesek a keresetükben az alpereseket egyetemlegesen 615 977 forint és kamatai, a II. r. alperest pedig külön 81 228 forint és kamatai megfizetésére kérték kötelezni. Az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló keresetüket arra alapították, hogy az I. r. alperessel megkötött szerződés hatálya alatt a II. r. alperes gyártott 50 000 tubus gyógyhatású készítményt, amellyel kapcsolatban a II. r. alperest az I. r. alperessel szemben elszámolási kötelezettség terhelte, a felperesek részére pedig az alperesek licenciadíjat tartoztak fizetni. A kizárólag a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmüket pedig a felperesek a II. alperessel kötött szerződésre alapították.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperesekkel megkötött hasznosítási szerződés a II. r. alperes részére gyártásra vonatkozó megbízást nem adott és a II. r. alperes vele nem is számolt el, ezért az I. jelű szerződés alapján a felperesekkel szemben nem tartozik helytállni.
A II. r. alperes a perben beszerzett szakértői vélemény alapján arra hivatkozott, hogy a felperesekkel kötött szerződés alapján a fizetési kötelezettségét teljesítette. A felperesek és az I. r. alperes között fennálló szerződéses kapcsolattal összefüggő kereseti kérelemmel szemben pedig azzal érvelt, hogy a kérdéses 50 000 darab gyógyhatású kozmetikum gyártását nem az I. jelű, hanem a II. jelű szabadalom alapján végezte. A felperesek és az I. r. alperes közötti szerződéses jogviszony ugyanakkor az I. jelű szabadalomra vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest 615 977 forint és ennek 1991. március 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint 40 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A felpereseknek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét ugyanakkor elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét arra alapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes között fennállott szerződéses kapcsolat alapján az I. r. alperes nem mentesülhetett a licenciadíj-fizetési kötelezettség alól azon a címen, hogy a kérdéses termék gyártását nem saját gazdasági tevékenysége keretében, hanem más gazdálkodó szervezet igénybevételével valósította meg. A felperesek szabadalma a II. r. alperesnél megvalósításra került, ebből következik, hogy a felpereseket licenciadíj illeti meg, amelyért az I. r. alperes tartozik helytállni. Az a körülmény, hogy a gyártás alapján a II. r. alperes az I. r. alperessel nem számolt el, nem mentesíti az I. r. alperest a felperesekkel szemben való helytállási kötelezettség alól. Miután a II. r. alperes 50 000 darab terméket a felperesek szabadalma alapján legyártott, ennek alapján az I. r. alperes a felpereseket díjazni tartozik. A II. r. alperes azonban ennek az 50 000 darabnak a legyártásával kapcsolatban nem állt szerződéses jogviszonyban a felperesekkel, ezért a II. r. alperes egyetemleges marasztalására irányuló kereset nem volt alapos. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet ugyanakkor az elsőfokú bíróság alaptalannak találta, mert a szakértői vélemény igazolta, hogy a felperesek és a II. r. alperes között fennállott szerződéses kapcsolatból a II. r. alperesre háruló fizetési kötelezettséget a II. r. alperes teljesítette.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az I. r. alperes fellebbezett. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a II. r. alperes részére nem adott gyártási jogot az I. jelű szabadalommal kapcsolatban. Állította, hogy a II. r. alperes valamennyi, a perben érintett gyógyhatású terméket a 203 668 lajstromszámú szabadalom szerint gyártotta, és ez a gyártási jog a felperesekkel kötött szerződés alapján a II. r. alperest megillette. A II. jelű szabadalommal kapcsolatban az I. r. alperest ebben az időben gyártási jog nem illette meg, ezért az e szabadalom szerint a II. r. alperesnél gyártott készítményekkel kapcsolatban nem is tartozik a felperesek részére licenciadíjat fizetni. A felperesek az első fokú ítélet helybenhagyását kérték. A II. r. alperes elismerte, hogy a keresettel érintett terméket a II. jelű szabadalom szerint gyártotta.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alapos.
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződéseket a tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. A Ptk. idézett rendelkezései megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a felek az 1969. évi II. törvény 17. §-ában szabályozott szabadalmi licenciaszerződést kötöttek. A rendelkezésre álló peradatok szerint az I. r. alperes az I. jelű szabadalom szerinti megoldás hasznosítására szerzett hasznosítási jogot az 1988 márciusában megkötött szerződés alapján. A szerződés az I. r. alperest feljogosította a szabadalom szerinti eljárással előállított termék gyártására, forgalmazására, továbbá (a szabadalmasok előzetes hozzájárulása mellett) a hasznosítási engedély harmadik személy részére való átruházására. Valamennyi megszerzett jogosultság után az I. r. alperes díjfizetésre volt köteles, és a díjfizetési kötelezettség (a számítási metodikára is kiterjedően) aszerint változott, hogy a hasznosításra a saját gazdasági tevékenység keretében került-e sor, illetőleg a hasznosítási jog harmadik személy részére való átengedése történt.
A felperesek keresete alapján ezért abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az I. r. alperes a felperesekkel kötött szerződés alapján hasznosította-e a szerződésben megjelölt I. jelű szabadalmat, és ha igen, úgy a hasznosításnak melyik módjára került sor: saját gazdasági tevékenység keretében való hasznosítás történt, vagy pedig a hasznosítási jog harmadik személy részére való átengedése valósult meg.
A II. r. alperesnek a jelen perben tett nyilatkozatai, valamint az ellene szabadalombitorlás miatt indított perben tett nyilatkozatai szerint a II. r. alperes nem az I. jelű szabadalmat valósította meg, amikor a felperesek keresetével érintett 50 000 darab gyógyhatású készítményt legyártotta, hanem a II. jelű szabadalom szerinti megoldást alkalmazta. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélye is a II. jelű szabadalom szerinti megoldásra vonatkozott, az I. jelű szabadalom szerinti megoldást nem engedélyezte. Az igazságügyi könyvszakértő szakértői véleményében ugyancsak felvette annak lehetőségét, hogy a II. r. alperes által gyártott termék nem felel meg az I. jelű szabadalom szerinti megoldásnak, kompetencia hiányában azonban ezzel a kérdéssel a továbbiakban nem foglalkozott.
A rendelkezésre állott peradatok alapján tehát nem állapítható meg, hogy a II. r. alperes a kérdéses 50 000 darab terméket az I. jelű szabadalom szerint gyártotta, és ezért nem vonható le az a következtetés sem, hogy ez a gyártás a felperesek és az I. r. alperes által 1988 márciusában megkötött szerződés hatálya alá tartozik. Ugyancsak felderítetlen a tényállás abban a vonatkozásban is, hogy az 50 000 darab termék legyártása milyen szerződéses jogviszony keretében történt: a gyártásra a II. r. alperes a felperesektől kapott-e engedélyt, s ha igen, a felperesek a II. r. alperessel közvetlenül kötött szerződés alapján vagy pedig az I. r. alperes képviseletében, az I. r. alperessel az 1988 márciusában kötött hasznosítási szerződés alapján jogosították-e fel a II. r. alperest a gyártásra. Ugyancsak tisztázatlan, hogy a gyártásra az I. r. alperes saját gazdasági tevékenysége keretében került-e sor (a II. r. alperes csak, mint alvállalkozó szerepelt), vagy pedig a hasznosítási jog átengedése történt.
A tényállás felderítetlensége következtében az elsőfokú bíróság ítélete az érdemi felülbírálatra alkalmatlan volt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot az I. r. alperest marasztaló rendelkezések tekintetében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú eljárásban felmerült perköltséget pedig csak megállapította, annak viselése kérdésében az új eljárás eredményeként az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
A per újabb tárgyalása során (szükség esetén szakértői vélemény beszerzésével) meg kell állapítani, hogy a kérdéses 50 000 darab terméket a II. r. alperes melyik szabadalom szerint gyártotta, továbbá hogy erre a gyártásra milyen jogviszony keretében került sor. Amennyiben megállapítható, hogy a gyártásra a felpereseknek az I. r. alperessel kötött szerződése alapján, az I. r. alperes engedélyével került sor, úgy tisztázni kell, hogy a gyártás az 1988. márciusi szerződés mely pontja szerinti díjfizetési kötelezettséget alapozott meg. Ennek megfelelően kell meghatározni a felpereseket megillető licenciadíj összegét is. Ha a gyártás a felpereseknek a II. r. alperessel kötött hasznosítási szerződésén alapult, úgy ezért az I. r. alperes erre vonatkozó kötelezettségvállalás hiányában nem köteles helytállni. (Legf. Bír. Pf. IV. 21. 120/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás