PK BH 1995/567
PK BH 1995/567
1995.10.01.
Az általánosan ismert és a forgalomban alkalmazott, akár magyar, akár idegen szavak használatát nem lehet védjegyoltalomból kizárni azzal, hogy az egyéb megkülönböztető jegyekkel együtt részét képezik egy oltalom alatt álló megjelölésnek [1969. évi IX. tv. (Vt.) 13. § (1) bek. d) pont].
A felperes a jogosultja az 1981. március 25-i elsőbbségű, "AKVABIT" ábrás; az 1989. július 20-i elsőbbségű, "AKVABIT-HIDSZIG"; az 1991. június 14-i elsőbbségű, "AKVAPLAN", "AKVATOP", "AKVADECK" és "AKVAFILC", valamint az 1991. június 18-i elsőbbségű, "AKVABOND" és "AKAGUM" szóvédjegyeknek, amelyek az 1., 17. és 19. áruosztályba sorolt különféle építőanyagokra és építési vegyi anyagokra vonatkoznak.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes, illetve jogelődje bitorolta az említett védjegyeket, a bíróság kötelezze a védjegybitorlás abbahagyására és a további jogsértéstől való eltiltásra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének az indokolásában megállapította, hogy a felperes szóvédjegyei összetett szavak, amelyekben az előtag a víz jelentésű latin szó, és ez a szó akár a latin (AQUVA) akár fonetikus (AKVA) írásmóddal igen gyakran szerepel a forgalomban. Nemcsak a felperes védjegycsaládjában, hanem más lajstromozott védjegyekben is sűrűn előfordul előtagként - a megjelölt áruknak vízzel való kapcsolatára -, a perbeli esetben a víz szigetelésére utal. Csupán azon az alapon, hogy az összetett szavak ezzel az előtaggal rendelkeznek, az összetéveszthetőségig való hasonlóság a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (Vt.) 13. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében nem állapítható meg.
Az ítélet megváltoztatása, a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet meghozatala végett a felperes fellebbezett.
Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes ellenkérelmében foglaltakkal szemben a Legfelsőbb Bíróság rámutat: szabadalombitorlás megállapíthatósága szempontjából nem ügydöntő az, hogy az AKVALINE szó az alperesi részvénytársaságnak az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium határozatával megállapított cégnevében is szerepel. A védjegyoltalom alatt álló megjelölés jogosulatlan használatának megállapítását - ha ennek előfeltételei fennállnak - nem zárja ki az, hogy ezt a megjelölést használó cégneve is tartalmazza. A perbeli esetben azonban ettől a felhozott téves indoktól függetlenül védjegybitorlás nem valósult meg.
Az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényállást a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően helyesen állapította meg. Helytálló az erre alapított jogi indokolása és érdemi döntése.
A Vt. 13. §-ának (1) bekezdése szerint védjegybitorlást követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést. Az azonosság, illetve az összetéveszthetőségig való hasonlóság eldöntésénél azonban nem önmagukban az oltalom alatt álló megjelölés egyes elemeit, hanem az egész megjelölést kell vizsgálni. Nem kizárt az, hogy valamely oltalom alatt álló összetett szóban az előtag önmagában is olyan domináns jellegű, amely alapot ad az összetéveszthetőségig való hasonlóság megállapítására.
Az elsőfokú bíróság azonban helyesen fejtette ki, hogy a perbeli esetben erre nem volt alap. Az általános ismert és a forgalomban alkalmazott, akár magyar, akár idegen szavak használatát nem lehet ugyanis a forgalomból kizárni azzal, hogy az egyéb megkülönböztető jegyekkel együtt részét képezik egy oltalom alatt álló megjelölésnek. A perbeli esetben ezért a közismert és általánosan használt víz jelentésű latin szó használatával az alperes nem követett el védjegybitorlást.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21. 425/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás