PK BH 1995/574
PK BH 1995/574
1995.10.01.
A károsult felróható magatartásának vizsgálata a vadászatra jogosult kártérítő felelőssége megállapításánál [Ptk. 340. § (1) bek., 1961. évi VII. tv. (EVT) 35. §].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 44 250 forintot és ennek 1993. január 1. napjától járó évi 20%-os kamatát. A jogerős ítélet alapjául megállapított tényállás szerint a felperes a néhány napja vásárolt Renault típusú gépkocsijával 1992. december 10-én éjszaka két óra körüli időben 70-80 km/óra sebességgel haladva szemerkélő esőben Szeged felé közlekedett, amikor egy váratlanul felbukkanó őz miatt a kormányt elrántva az árokba csúszott, és egy fának ütközött. A felperes 180 000 forint értékű gépjárműve totálkáros lett.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes kára őzzel történt ütközés következtében keletkezett, ezért a vadásztársaság alperes felelőssége a vadkár miatt megállapítható. A felperes télen, hajnali időpontban, szemerkélő esőben vezette a néhány napja vásárolt gépkocsit, s csekély vezetői gyakorlattal rendelkezett. A felperes a haladási sebességét nem a látási, időjárási és útviszonyoknak megfelelően választotta meg, s az ütközés úgy következett be, hogy a váratlanul felbukkanó őztől a vezető pánikba esett, és a kormányt elrántotta. A gépkocsi így nem az őzzel való ütközés miatt vált totálkárossá, hanem amiatt, hogy a felperes a gyakorlatlan vezetőre jellemző vezetéstechnikai hibát követett el. A károsult felperes jelentős közrehatását értékelve, a felperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazott a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján, s ennek folytán kötelezte kártérítés fizetésére az alperest, értékelve a felperesnél maradt autó roncsértékét.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a keresetet részben elutasító döntés megváltoztatása érdekében. Ebben arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet - helytelenül - a vadkárért való felelősséget felróhatóságon alapuló felelősségi formának tekintette, és ezért tévesen alkalmazott kármegosztást. A kármegosztás alapjául megállapított tényállás iratellenes, mert a felperes a közlekedése során és az ütközésnél felróható magatartást nem tanúsított. A baleset idején az út nem volt csúszós, és a felperes 60 km/óra sebességgel haladt, a kormány elmozdítása pedig olyan ösztönös, pillanatnyi reakció eredménye volt, amelyért még esetleges helytelensége esetén sem állapítható meg a felperes felelőssége.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg a vadászatra jogosult alperes kártérítő felelősségét az 1961. évi VII. törvény (EVT) 35. §-ának (1) bekezdése alapján. Az EVT 35. §-ának (2) bekezdése szerint nem kell megtéríteni azt a kárt, illetőleg a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartásának a következménye. Ennek alapján a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor vizsgálta azt is, hogy a kár bekövetkezésében a felperest terheli-e felróható magatartás.
A jogerős ítéletben a károsult felróható magatartásának alapjául szolgáló tényállás megállapítása a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának megfelelő értékelésével jogszabálysértés nélkül történt. A peradatok szerint - köztük a felperes és utasának előadása, illetőleg tanúvallomása alapján - az állapítható meg, hogy a felperes szemerkélő esőben és 70-80 km/óra sebességgel vezette az autót az ütközés előtt. Miután éjszaka volt, s a felperes számára az autó tulajdonságai még kellően ismertek nem lehettek - a közlekedés feltételeihez képest - mindenképpen helytelenül választotta meg a haladási sebességet. Ezekből az okokból indokoltan alkalmazott a jogerős ítélet olyan felelősségcsökkentést, amelynek következményei a felperesre terhesebbek.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra helytállóan hivatkozott, hogy a baleset előtt a felperes "pánikcselekvésére" peradatok nincsenek, az pedig a felperes terhére semmiképpen nem értékelhető, ha a baleset elkerülése végett alkalmazott megoldás nem a lehetőségek szerinti legkedvezőbb cselekvés volt. Ezért ezeknek a felperes terhére eső értékelésére nincs alap, ugyanakkor ezek nélkül is helyesen történt az alperes felelősségének említett csökkentése azzal, hogy a felperes terhére csak azok a magatartások értékelhetők, amelyek alapján a felróhatóság megállapítható. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 21. 510/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás