• Tartalom

58/1995. (IX. 15.) AB határozat

58/1995. (IX. 15.) AB határozat1

1995.09.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 73., 74. és 203. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a Be. 11. § (2) bekezdése alkalmazásánál — az Alkotmány 7. §-ára figyelemmel — alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a tárgyalás nyilvánosságának kizárása kérdésében az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 1. pontja, illetve az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 6. cikk 1. pontja — figyelembevételével döntsön.
Az Alkotmánybíróság a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó álláspontja szerint a Be. 73., illetve 74. §-a alapján a terhelt elmeállapotáról beszerzett szakvélemények felhasználása során nem érvényesül a személyes adatok védelmének alkotmányos alapjoga (Alkotmány 59. §). Ugyancsak ezen alkotmányos jog sérelmét okozhatja a Be. 203. §-a, amely alapján a tárgyaláson fel kell olvasni a tárgyalásról értesített, de meg nem jelent szakértő véleményét. (Amennyiben a szakértő megjelenik a Be. 76. §-a alapján történik a meghallgatása.)
Az indítványozó szerint alkotmányellenes az a helyzet, hogy a büntetőeljárásban beszerzett szakvéleményre nem vonatkoznak az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a titoktartásra vonatkozó rendelkezései, továbbá az, hogy a terhelt elmeállapotáról készült szakvéleményt, illetve a szakértő véleményét a nyilvános tárgyaláson bárki megismerheti. Az indítványozó ezt különösen azokban az esetekben tartja sérelmesnek, amikor az eljárás a terhelt felmentésével vagy az eljárás megszüntetésével zárul.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1.1. A Be. valóban nem rendelkezik a szakértő titoktartási kötelezettségéről. Ezt a kérdést a Be. 404. § (1) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján kiadott 2/1988. (V. 19.) IM rendelet szabályozza. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény szerint az orvos az általa megvizsgált személy egészségügyi állapotáról adatot csak a vizsgált személlyel és annak hozzátartozójával, illetőleg — ha a gyógykezeléshez szükséges — gondozójával közölhet [77. § (1) bek.]. Az orvost nem köti a titoktartási kötelezettség, ha az adat közlésére jogszabály kötelezi [78. § (1) bek.].
Az igazságügyi orvosszakértő a vizsgált személy elmeállapotának adatait a Be. szabályai alapján köteles a hatóság tudomására hozni. A 2/1988. (V. 19.) IM rendelet szerint a szakértőt a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli. Ezekről a tényekről és adatokról csak az ügyben eljáró hatóságokat, továbbá a jogszabályban meghatározott szervet (személyt) tájékoztathatja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a szakértő titoktartási kötelezettsége nem zárja ki a szakértői vizsgálat során feltárt tényeknek és adatoknak tudományos és oktatási célra — a személyiségi jogok sérelme nélkül — történő felhasználását (38. §).
1.2. Az indítványozó nem vitatta a szakértői eljárásban való közreműködési kötelezettséget, így a Be. 73. §-a nincs összefüggésben az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdéssel. Ugyancsak nincs összefüggés a terhelt elmeállapotának megfigyelését szabályozó 74. §-sal, amelynek, mint a személyi szabadsághoz való jog korlátozásának alkotmányosságát az Alkotmánybíróság már vizsgálta (723/B/1991/6. AB hat., ABH 1991, 632.).
A Be. 203. §-a a személyes adat védelméhez való joggal csak közvetett összefüggésben van. A büntetőeljárás garanciális alapelve a közvetlenség. A bíróság ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja [10. § (2) bek.]. A közvetlenség alapelvéből következően a tárgyaláson fel kell olvasni azt a bizonyítás eszközéül szolgáló okiratot vagy iratot, amelynek tartalmát a bíróság bizonyítékként értékeli. Amennyiben a bíróság a szakértő meghallgatását nem tartja szükségesnek, úgy a szakvéleményt is fel lehet olvasni, egyébként a szakértőt kell személyesen meghallgatni [Be. 203. § (1) és (3) bek.].
Azt, hogy ez ,,bárki'' részvételét lehetővé tevő nyilvános tárgyaláson, vagy az ún. ügyfélnyilvánosságot biztosító zárt tárgyaláson történik, nem a Be. 203. §-a, hanem a tárgyalás nyilvánosságának alapelvét szabályozó 11. § rendelkezései, illetve a bíróság döntése határozza meg. Az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdés elbírálásához tehát elsősorban a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jog és a büntető tárgyalás nyilvánosságához való alkotmányos alapjog egymáshoz való viszonyát, illetve kolliziójuk feloldásának jogi szabályozását kell megvizsgálni.
2. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerint mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság határozataiban [20/1990. (X. 4.) AB hat., ABH 1990, 69.; 15/1991. (VI. 13.) AB hat., ABH 1991, 41.; 21/1993. (IV. 2.) AB hat., ABH 1993, 172.; 34/1994. (VI. 24.) AB hat., ABH 1994, 177.; 60/1994. (XII. 24.) AB hat., ABH 1994, 342.] ezen alapjogot információs önrendelkezési jogként értelmezi. Az Alkotmány 59. §-ában biztosított jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Ugyanakkor a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog. Az állam alapjogvédelmi kötelességéből azonban az következik, hogy az alapjog korlátozásának feltételeit törvényben, az arányosság és a szükségesség kritériumai alapján határozza meg.
A büntetőeljárás, mint az állami büntető igény érvényesítésének formája, több tekintetben korlátozza a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot. Az Alkotmánybíróság — figyelemmel eljárásának indítványhoz kötöttségére — jelen esetben csak a terhelt elmeállapotára vonatkozó, így ,,különleges adatot'' tartalmazó szakvélemény ,,bárki'' általi megismerhetőségének eljárási szabályait vizsgálta.
3. A személyes adatok védelméről az 1992. évi LXIII. törvény rendelkezik. A törvény szerint személyes adat: a meghatározott személlyel kapcsolatba hozható adat, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Különleges adat az egészségi állapotra vonatkozó személyes adat (2. § 1. p., 2./b p.). A különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul vagy egyéb esetekben azt törvény rendeli [3. § (2) bek. a) és c) pont].
Az Alkotmánybíróság a 723/B/1991/6. AB határozatban részletesen kifejtette, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás egyik főkérdése a bűnösség megállapítása, amely feltételezi az elkövető beszámítási képességét. A beszámítási képességnek és a bűnösségnek —, mint a bűncselekmény megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges feltételnek — alapvető szerepe van a büntetőeljárás szempontjából. A beszámítási képesség, illetve az azt kizáró vagy korlátozó kóros elmeállapot olyan esetben, amikor erre adatok merülnek fel, a büntetőeljárás és ezen belül a bizonyítás központi kérdésévé válik. Ennek tisztázása a büntetőeljárás jelenlegi rendszerében sem a bűncselekmény súlyától, sem a várható büntetés mértékétől, sem pedig a terhelt, illetve védője szándékától nem tehető függővé ( ABH 1991, 632, 635). Az esetleges kóros elmeállapot tisztázása különleges szakértelmet igényel, így a hatóságok kötelesek két szakértőt igénybe venni [Be. 68. § (2) bek., 69. § (3) bek.].
4. A szakvéleményben a terhelt elmeállapotáról rögzített különleges adatot a hatóság tagjain kívül az eljárásban részt vevő magánszemélyek is megismerhetik. A hatóság tagjainak erre az ismeretre az állam büntető igényének érvényesítéséhez, a magánszemélyeknek pedig eljárási funkciójuk betöltéséhez, jogaik gyakorlásához van szükségük. Így a szakvéleményt már a nyomozás során megismerheti a terhelt védője [Be. 52. § (3) bek.], a nyomozás lezárását követően, de még a nyomozás formális befejezése előtt az esetleges terhelt-társak [Be. 142. § (1) bek.]. A sértett az iratok közül a nyomozás befejezését követően csak az őt érintőket tekintheti meg, azonban a bírósági eljárásban bármely eljárási cselekménynél jelen lehet [Be. 53. § (2) bek.]. E személyeknél a terhelt elmeállapotára vonatkozó különleges adatok megismerése — éppen ezen adatoknak a büntetőjogi felelősség szempontjából alapvető jelentősége miatt — alkotmányosan nem kifogásolható.
5. A modern büntetőeljárások alkotmányos alapelvei közé tartozik az eljárás nyilvánossága, amely elsősorban a tárgyalás nyilvánosságának és a bírósági döntés nyilvános kihirdetésének követelményét jelenti. A nyilvánosság mindenekelőtt az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését hivatott biztosítani a társadalom részéről. Ugyanakkor a büntető felelősségre vonás nyilvánossága az egyik útja annak, hogy a büntetőjog parancsai és tilalmai eljussanak a közösség tagjaihoz.
Az Alkotmány a nyilvánosság garanciális oldalára helyezi a hangsúlyt, amikor az alapvető jogok között rögzíti mindenki jogát ahhoz, hogy az ellene emelt vádat a bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el [57. § (1) bek.]. A Be. a büntetőeljárás alapelvei között írja elő, hogy a bírósági tárgyalás nyilvános [11. § (1) bek.]. A tárgyalás nyilvánossága azt jelenti, hogy azon bárki, aki a 14. életévét betöltötte, hallgatóként jelen lehet [189. § (2) bek.].
A tárgyalás nyilvánossága főszabály, amely azonban a bíróság döntésének megfelelően korlátozható. A bíróság a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal kizárhatja, ha ez államtitok vagy szolgálati titok megőrzése végett, illetőleg erkölcsi okból szükséges. Fiatalkorú ellen folyó eljárásban ezen túlmenően akkor is ki kell zárni a nyilvánosságot, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges. Ilyen esetben a tárgyalás a büntetőeljárásban részt vevő hatósági és magánszemélyek (ügyész, magánvádló, terhelt, védő, sértett, utóbbi képviselője, esetleg szakértő) jelenlétében folyik, de a bíróság egyes hivatalos személyeknek is megengedheti, hogy jelen legyenek. A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan köteles kihirdetni, ha a nyilvánosságot kizárta. Fiatalkorú ellen folyó eljárásban a határozat nyilvános kihirdetése a bíróság mérlegelésétől függ [11. § (2)—(3) bek., 294. § (3) bek.].
A tárgyalás nyilvánossága a főszabály az alapvető jogokról szóló nemzetközi egyezményekben is. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint a sajtót és a nyilvánosságot ki lehet zárni a tárgyalás egy részéről vagy az egész tárgyalásról mind erkölcsi okból, a demokratikus társadalom közrendjének, vagy az állam biztonságának védelme érdekében, mindakkor, amikor a felek magánéletének érdekei azt követelik, mindpedig a bíróság által feltétlenül szükségesnek ítélt mértékben, az olyan körülmények fennállása esetén, amikor a nyilvánosság ártana az igazságszolgáltatás érdekeinek; azonban minden büntető ügyben hozott ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, kivéve, ha a fiatalkorúak érdekei mást kívánnak (14. cikk 1. p.).
Az Európai Emberi Jogi Egyezmény szerint is alapjog a tárgyalás nyilvánossága és az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni. A tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban részt vevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné (6. cikk 1. p.).
Az Európai Emberi Jogi Egyezményhez kapcsolódó esetjog szerint az eljárás nyilvánosságához, különösen büntető ügyekben, nyomós közérdek fűződik, így annak kizárására az érintetteknek nincs alanyi joguk. A bíróságra tartozik annak megítélése, hogy a kizárás indokául felhozott magánérdek meghaladja-e az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket.
6. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tárgyalás nyilvánosságának kizárására vonatkozó büntetőeljárási rendelkezések nem alkotmányellenesek. A Be. ugyan csak a fiatalkorúak elleni eljárás külön szabályai között tesz említést a nyilvánosság kizárásának kötelezettségére a fiatalkorú terhelt érdekében. A törvényben megjelölt ,,erkölcsi ok'' azonban a gyakorlatban átfoghatja azokat az eseteket is, amikor a nyilvánosság kizárását a felnőttkorú terhelt jogainak, jogos érdekeinek, emberi méltóságának, jóhírének, személyes adatainak védelme indokolja.
A Be. szabályozása — bár nem olyan részletező, mint a nemzetközi egyezmények rendelkezései — nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a bíróság egyedi ügyekben az alapjogvédelem alkotmányos elveit és a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseit is szem előtt tartva mérlegelje: a magántitok és a személyes adatok védelme az eset körülményeire tekintettel igényli-e a különleges adatot tartalmazó szakvélemény ismertetésénél a nyilvánosság kizárását. Nem alkotmányellenes az, hogy a törvény a bíróságra bízza az egymással esetleg konkuráló alapelvek között az elsődlegesség eldöntését. Felnőttkorú terhelt ellen folyó eljárásban a határozat nyilvános kihirdetése — nemzetközi kötelezettségeinkre tekintettel is — elkerülhetetlen, de a bíróságnak módja van arra, hogy ennek során is figyelemmel legyen a személyes adat védelmére.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1110/B/1992/9.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére