GK BH 1995/587
GK BH 1995/587
1995.10.01.
Ha a felek a szerződésükben – a mennyiségi és minőségi kifogásolás vonatkozásában – az egyébként hatályon kívül helyezett 7/1978. (II. 1.) MT r.-re – annak mellékletében foglaltakra – utalnak, a minőségi kifogással kapcsolatos eljárást az abban foglaltak szerint kell lefolytatni [Ptk. 305. §, 310. §, 1993. évi XCII. tv. 40. § (9) bek., 7/1978. (II. 1.) MT r. 1. számú melléklete].
A felperes és az alperes között 1990. július 18-án szerződés jött létre, amelynek értelmében az alperesnek 1990. második félévében különböző típusú bútorok faalkatrészeit (favázát) kellett a felperesnek szállítania. A felperes ezen anyagok felhasználásával bútorokat készített, amelyek egy részét Németországba szállította az ottani megrendelője számára. A külföldi megrendelő a kiszállított bútorokból
- a Frambó Rudolf kék színű fotelból 76 db-ot,
- a kétrészes kanapéból 69 db-ot,
- a háromrészes kanapéból 69 db-ot
nem vett át - a kereset szerint - azzal a kifogással, hogy a bútorok favázai a megengedettnél magasabb formaldehidtartalmúak, majd e bútorokat visszaküldte a felpereshez. A felperes keresetében a bútorokra eső fuvarköltséget, összesen 801 964 Ft-ot érvényesített az alperessel szemben. Az alperes hibás teljesítésének bizonyítására csatolta a Németországban felvett ún. IKEA minőségvizsgáló jegyzőkönyveket.
Az alperes a hibás teljesítést vitatta. Előadta, hogy a felperessel kötött szerződés értelmében a felperes jogosult volt az alperesnél gyártásközi minőségvizsgálatot végezni, a teljesítés és a minőségi átvétel helye az alperes telephelye volt, a felperes azonban minőségi kifogást az átvételek során nem tett. Vitatta az IKEA-jegyzőkönyvek bizonyító erejét, de különösen azt kifogásolta, hogy a felperes a visszaszállított bútorokat rövid időn belül értékesítette, azok közös vagy szakértő által történő megvizsgálására így nem volt mód.
A perbe az F. Fakombinát az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, mert a favázakhoz szükséges alapanyagot ő gyártotta és szállította az alperesnek.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes - a bútorok értékesítése következtében ma már nem is teljesíthetően - nem bizonyította az alperes hibás teljesítését.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, hogy a külföldön végzett minőségvizsgálat a bútorok magas formaldehid-tartalmát egyértelműen bizonyítja. Az alperes védekezésében tulajdonképpen sohasem vitatta a minőséghibát, ehelyett a felelőssége alól azon az alapon kívánt mentesülni, hogy a felperes a gyártás közben nem végezte el a szükséges minőségi vizsgálatokat. A bútorok értékesítésével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy erre kárenyhítési alapon került sor az évekig való raktározás elkerülése céljából.
A Legfelsőbb Bíróság másodfokon hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek szerződésében a felperes meghatározta a faforgácslapokra vonatkozó szabvány alapján a faanyag emissziós kategóriáját, amelynek értelmében az alperesnek az ún. E1-es minőségű faforgácslapokból kellett a bútorok favázait elkészíteni. A felperes által az iratokhoz csatolt IKEA vizsgálati jegyzőkönyvek azonban azt tanúsítják, hogy az alperes ennek a minőségi követelménynek nem tett eleget. Utalt a másodfokú határozat arra, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, de az ezzel kapcsolatos bizonyítási tehernek az alperes nem tudott eleget tenni. Nem bizonyította, ugyanis hogy a favázakat kizárólag E1-es minőségű farostlemezből készítette. A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes gyártás közben az anyagot nem ellenőrizte, mert az alperes szerződésszerű teljesítésének kötelezettsége enélkül is fennállott. Végül is a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság elfogadta a felperes bizonyítékait az alperes hibás teljesítésével kapcsolatosan és a Ptk. 310. §-a alapján az alperest a fuvarköltségeknek, mint kárnak a megfizetésére kötelezte a perköltségekkel egyetemben.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ebben egyrészt azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte a felperes terhére, hogy a gyártásközi minőségvizsgálatot elmulasztotta. Nem tartotta elfogadhatónak az IKEA minőségvizsgálati jegyzőkönyveket, mert a szerződés szerint a magyar szabvány előírásainak megfelelően kellett teljesítenie, a külföldön végzett laboratóriumi vizsgálatok pedig a belföldi szabvány előírásaival nem egyezők, vagy legalábbis semmi adat nincs arra, hogy egyezőek lennének. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a felperes bizonyítási kötelezettségét figyelmen kívül hagyta nevezetesen, hogy éppen a felperes fosztotta meg az alperest - értékesítve a bizonyítékul szolgáló termékeket - attól a lehetőségtől, hogy a minőséget illetően közös, illetve szakértői vizsgálatra kerülhessen sor.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 305. §-a értelmében a szolgáltatásnak a teljesítéskor kell hibátlannak lennie. Az ezt követően mutatkozó hiba esetén a teljesítést csak akkor lehet hibásnak tekinteni, ha a hiba alapja, oka a teljesítés idején már fennállott, vagyis rejtett hiba esetén. Annak bizonyítására, hogy a szolgáltatás a teljesítés idején hibás volt, az általános eljárási szabályok az irányadóak, tehát a Pp. 164. §-a értelmében a bizonyítás e vonatkozásban a jogosultat terheli.
A Ptk. 310. §-a szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E rendelkezés szerint tehát a jogosult akkor léphet fel kártérítési igénnyel, ha előbb bizonyította a hibás teljesítés tényét és az ezzel okozati összefüggésben keletkezett kárát.
A felperes a keresetében a bútorok fuvarozásával kapcsolatos költségeket érvényesítette, amelyeket mint kiadásokat kártényezőként kell, illetve lehet értékelni. Az igény megalapozottságának előfeltétele azonban - a fentiek szerint - a hibás teljesítés kimutatása, amellyel kapcsolatos bizonyítási tehernek a felperes nem tett eleget.
A felek a köztük létrejött szerződés 12. pontja szerint minden olyan kérdésre, amelyet magában a szerződésben nem szabályoztak, a 7/1978. (II. l.) MT rendeletben (továbbiakban: R.) foglaltakat kötötték ki, illetve tekintették magukra nézve irányadónak. Az R. 1. sz. mellékletének A) és B) fejezetei - amelyekre való utalás lehetőségét az MT rendeletet hatályon kívül helyező 1993. évi XCII. törvény 40. §-ának (9) bekezdése továbbra is fenntartotta - részletes szabályokat tartalmaznak a minőségi kifogás esetére. Ezek lényege szerint a megrendelőnek közös szemlére kell meghívnia a szállítót, a szemle eredményéről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben a minőségi hibát pontosan le kell írni, ha pedig mintavételre van szükség, azt az erre vonatkozó szabvány szerint kell elvégezni. A mellékletben foglalt szabályok taglalják azt az esetet is, ha a szállító a szemlén nem jelenik meg, ennek részletezése azonban mellőzhető, mert a felperes részéről meghívásra nem került sor, ennek folytán néhány bútordarab elkülönítésére sem ahhoz, hogy a vizsgálatokat az iratokhoz csatolt szabványból kitűnően - általában roncsolásos módon - el tudják végezni. Ezt a folyamatot, mint eljárást nem helyettesítik a felperes által becsatolt ún. IKEA-jegyzőkönyvek, egyrészt mert azok önmagukban való felhasználása kifejezetten ellentétes a szerződésben foglaltakkal, másrészt, mert az értékesítés folytán a jegyzőkönyvek tartalma a visszaszállított bútorokkal azonosítási szempontból már nem volt összevethető. A közös szemle elmaradásának azt a felperes által felhozott indokát, hogy ezáltal kárenyhítési kötelezettségének tett eleget a raktározási költségek elmaradása révén, illetve hogy több évig nem is lett volna módja a raktározást biztosítani, a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság nem fogadta el, mert az R. szerinti eljárás és a mintavétel néhány nap alatt lefolytatható lett volna.
Abból a tényből tehát, hogy a felperes a bútorok visszaszállítását követően azokat haladéktalanul, közös minőségi bevizsgálás nélkül értékesítette, az következik, hogy a felperes nem bizonyította az alperes hibás teljesítését, ezért erre alapítottan - a Ptk. 310. §-a értelmében - kártérítésre sem tarthat igényt.
A kereset megalapozatlanságát egyébként további körülmények is alátámasztják. A felperes azt sem bizonyította, hogy az alperessel kötött szerződésének a minőségre vonatkozó kikötései azonosak voltak a közte és a külföldi vevő között létrejött szerződéssel. Nem mutatta fel a külföldi vevő reklamáló levelét, amelyben az a minőségi kifogását részletezi, ezáltal alátámasztva a bútorok visszaküldését. Nem igazolta, hogy a bútorokat milyen módon, kiknek és milyen áron értékesítette, amely körülményt - a káron szerzés tilalma folytán - vizsgálni kellett volna a hibás teljesítés bizonyítottsága esetén is, mert a külföldön és a belföldön elérhető értékrendek eltérőek lehetnek, illetve az adott időszakban általában eltérőek voltak.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és az első fokon hozott ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 224/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás