59/1995. (X. 6.) AB határozat
59/1995. (X. 6.) AB határozat1
1995.10.06.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. §-a 49. pontjának második, harmadik és negyedik mondata alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti; egyebekben az indítványokat elutasítja.
A megsemmisített rendelkezés figyelembevételével a 3. § 49. pontja a következőképpen alakul: ,,A 37. § (8) bekezdésében említett kamatjövedelemnek minősül a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata — ideértve a zárt kibocsátású értékpapír kamatát és árfolyamnyereségét együttvéve —, feltéve, hogy annak mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot nem haladja meg. Az előzőekben meghatározott korlátokat meghaladó összeg a magánszemély 29. § szerinti jövedelme.''
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített rendelkezés e határozat közzététele napján veszti hatályát.
INDOKOLÁS
I.
1.1. Több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 3. §-ának 49. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az Szjatv. vizsgálat alá vont 3. §-ának 49. pontja szerint: ,,A 37. § (8) bekezdésében említett kamatjövedelemnek minősül a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata — ideértve a zárt kibocsátású értékpapír kamatát és árfolyamnyereségét együttvéve —, feltéve, hogy annak mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot nem haladja meg. Abban az esetben, ha társas vállalkozás magánszemély(ek)től kölcsön vett összeg(ek), valamint zárt kibocsátású értékpapírok után fizet a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot meg nem haladó kamatot (árfolyamnyereséget), akkor az év során általa ily módon kifizetett együttes összegnek csak azon része minősül az előbbi hivatkozás szerinti kamatjövedelemnek, amely nem haladja meg a jegyzett tőkéjének a 10%-át, de legfeljebb a 200 ezer forintot. Jegyzett tőke alatt a társas vállalkozás adóévet megelőző évi éves beszámolójában, egyszerűsített éves beszámolójában, egyszerűsített mérlegében, illetve — kezdő vállalkozás esetén — a nyitó mérlegben kimutatott jegyzett tőkét kell érteni. Az ily módon kifizetett összeget több magánszemély esetén megállapodás szerint kell figyelembe venni. Az előzőekben meghatározott korlátokat meghaladó összeg a magánszemély 29. § szerinti jövedelme.''
1.2. A vizsgálat alá vont rendelkezésben hivatkozott 37. § (8) bekezdés szerint: ,,A takarékbetétből (ideértve a devizabetétet is) és az értékpapírokból származó adóköteles kamatjövedelem — ideértve a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített hitelviszonyt megtestesítő értékpapír árfolyamnyereségét és a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített befektetési jegy hozamát is —, valamint a magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.''
2. Indítványozók érvelése szerint az Szjatv. 3. §-ának 49. pontja a kamatjövedelem fogalmának meghatározása útján az Alkotmánynak a vállalkozáshoz való jogra és a gazdasági verseny szabadságára vonatkozó 9. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző szabályozást tartalmaz.
2.1. E szabály eltérő adójogi konzekvenciát fűz zártkörű, illetve nyilvánosan kibocsátott értékpapírokból származó kamatjövedelmekhez, mert nem lehet értékpapírból származó kamatjövedelemnek tekinteni és ezzel a kedvező 0%-os adókulcsot alkalmazni a magánszemélyek által jegyzett, zárt kibocsátású kötvények kamatára, ha az egy bizonyos mértéket meghalad. Egyik indítványozó szerint a gazdasági verseny szabadsága és a versenysemlegesség megköveteli, hogy adózási szempontból ne legyen különbség a zártkörű, illetve a nyilvános kibocsátású értékpapírokból származó kamatjövedelmek adójogi megítélése és adókulcsa között, valamint aszerint sem, hogy az értékpapírokat tőzsdei forgalomban vagy azon kívül, illetve hivatásos értékpapír-forgalmazókon keresztül vagy ezek közbeiktatása nélkül ruházták-e át.
2.2. A különbségtétel folytán a társas vállalkozás részére zártkörű értékpapír jegyzése folytán magánszemélyek által nyújtott hitel kedvezőtlenebbül adózik, mintha ezt a hitelt a magánszemély egy pénzintézetnek nyújtaná. A szabály rontja e társas vállalkozások versenybeli pozícióját, mert a kedvezőtlen adójogi megítélés miatt a betételhelyezésre és hitelezésre való állampolgári hajlandóság csökken. Egyik indítványozó szerint a társas vállalkozásokat külön kiemelő és külön, eltérő szabályozásban részesítő rendelkezés indokolatlan megkülönböztetést tesz a magánszemélyektől kölcsönt felvevő vagy részükre zárt körben értékpapírt kibocsátó egyes jogalanyok között.
2.3. Felhívják az indítványozók arra is a figyelmet, hogy az Szjatv. az 1994. évi LXXXII. törvénnyel történt módosítás előtt nem tett különbséget a kamatjövedelmek között aszerint, hogy az milyen fajta értékpapír, milyen jellegű kibocsátása útján keletkezett. A korábban hatályos 37. § (8) bekezdés szerint: ,,A takarékbetétből (ideértve a devizabetétet is) és az értékpapírból származó adóköteles kamatjövedelem után az adó mértéke 0 százalék.'' Álláspontjuk szerint e szabályozás alapján mindazon kamatjövedelem annak tekinthető volt, ami jogszabály által értékpapírként elismert jogviszony alapján illette meg a jogosultat.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása során felhívta a pénzügyminisztert a jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatos álláspontjának, valamint azok adó- és gazdaságpolitikai indokainak kifejtésére és döntését ennek figyelembevételével hozta meg.
4. Az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdése szerint ,,a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.'' A 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság az emberi és állampolgári jogokat bármely különbségtétel nélkül biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára.
II.
Az indítványok részben megalapozottak.
Az indítványok alapján eldöntendő egyik alkotmányossági kérdés tengelyében, meghatározott típusú jövedelmek adómértéke és a verseny szabadságának kapcsolata áll. A másik vizsgálandó kérdés az, hogy vajon a magánszemélyek egyes jövedelmeinek differenciált adójogi kezelése és adóztatása (vagy éppen nem adóztatása) a verseny szabadságának biztosítása szempontjából az indítvánnyal vizsgálat alá vont esetben a verseny szabadságát és a vállalkozáshoz való jogot sértő módon diszkriminatív-e. Harmadrészt azt kellett vizsgálat alá venni, hogy a társas vállalkozásoknak az általuk nyújtott kamatjövedelem eltérő adóztatása folytán való kiemelése egy jogalanyi körből sérti-e a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát.
1. Az első vizsgálandó kérdéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapítja meg:
1.1. Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatban (ABH 1994, 120.) a gazdasági verseny szabadságát a következőképpen írta körül. A gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az államnak is feladata. A verseny szabadságának állami ,,elismerése és támogatása'' [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog (pl.: tulajdonhoz való jog, köztulajdon és magántulajdon egyenlősége, munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való jog, szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog) objektív intézményvédelmi oldalának kiépítését. A szabad versenynek külön alkotmányos mércéje nincsen, hanem elsősorban ezen alapjogoknak az érvényesítése és védelme útján valósul meg.
1.2.1. Az 54/1993. (X. 13.) AB határozatban (ABH 1993, 343.) kifejtett álláspont szerint a gazdasági verseny szabadságának sérelme akkor merülhet fel, ha a gazdasági élet egyes szereplői, a különböző vállalkozói csoportok között az (általuk fizetendő) adó mértéke tekintetében fennálló különbség kirívó. A verseny szabadsága tehát az állami adópolitikai mérlegelés gátja annyiban, hogy a kirívó adómértékbeli különbségeket tartalmazó adórendszer működtetését akadályozza meg.
1.2.2. E megállapítások a különböző adónemek közti különbségek vonatkozásában születtek. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az adómérték adónemeken belüli differenciált megállapítása, hacsak az nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez vagy valamely alapjog alkotmányosan igazolhatatlan korlátozásához és az Alkotmány 70/I. §-a szerinti arányosság keretei között marad, jogalkotói mérlegelés kérdése. Az Alkotmánybíróság nem helyettesítheti a jogalkotás mércéjét és felelősségét a különböző jövedelmek adómértéke szempontjából a magáéval.
2. Az alkotmányossági probléma eldöntéséhez szükséges második, illetve harmadik kérdés megválaszolása során az Alkotmánybíróság tekintettel volt az alábbiakra:
A 70/A. § értelmezése szempontjából az Alkotmánybíróság figyelembe vette a következő, korábbi döntésekben tett megállapításokat.
Az adózás szempontjából a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos. A megkülönböztetés arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 48.].
Azt is figyelembe vette az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenességhez vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra — alkotmányos indok nélkül — eltérő szabályozás vonatkozik [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 78.].
2.1. Az Szjatv. módosított 3. §-ának 49. pontja és 37. §-ának (8) bekezdése a hatálya alá tartozó adóalanyok kamatjövedelmeinek és azok adóterheinek differenciálását végzi el: ennyiben eltérő a korábban hatályban volt szabályozáshoz képest. A jogi szabályozás megváltozása azonban önmagában nem alkotmányossági kérdés, minthogy annak változatlanságához az Alkotmány nem biztosít jogot.
2.2. Az új szabályozás alapján tehát a következő különbségek állnak fenn:
2.2.1. Korlátozás nélkül 0 százalék az adó mértéke (tehát nem kell adót fizetni) a magánszemélynek takarékbetétből, a devizabetétből és a nyilvánosan kibocsátott értékpapírokból származó adóköteles kamatjövedelme, továbbá a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített hitelviszonyt megtestesítő értékpapír árfolyamnyeresége, és a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített befektetési jegy hozama, valamint a magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után.
2.2.2. A magánszemély által nyújtott egyéb hitel (kölcsön) kamata, a zárt kibocsátású értékpapír kamata és árfolyamnyeresége meghatározott korlátozással esik a 0 százalékos kulcs alá, vagyis csak akkor, ha annak mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot nem haladja meg. A meghaladó rész összevonandó adóköteles jövedelem.
2.2.3. A kamat mértékének korlátozásán túli további — a kamat mennyiségét érintő — korlátozás a társas vállalkozásokat érinti. Ugyanis a magánszemély(ek)től kölcsön vett összeg(ek), valamint zárt kibocsátású értékpapírok után fizetett, a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot meg nem haladó kamatnak (árfolyamnyereségnek) csak egy része (az év során a társas vállalkozás által ily módon kifizetett együttes összegnek azon része, mely nem haladja meg a jegyzett tőkéjének a 10%-át, de legfeljebb a 200 ezer forintot) adózik a 0%-os kulccsal.
2.3. A kamatjövedelmek előzőekben vázolt differenciált adójogi megítélését — mely magában foglalja a jövedelemforrás gazdasági tevékenységek és gazdasági alanyok eltérő megítélését — a jogalkotó annak nyomán alakította ki, hogy a kamat fogalmának bővítése folytán magánkölcsönnyújtásokra is kiterjesztette a kedvező 0%-os adókulcsot. Amint azt az indítványozók is megállapították, a korábban hatályos szabályozás a kamat adójogi kategóriájába nem vett fel minden, a hétköznapi terminológia szerint kamatnak minősülő jövedelemformát. Csak a pénzintézeti kamat (takarékbetét, takaréklevél kamata), az értékpapír hozadékaként kapott kamat és a szövetkezetnek nyújtott tagi kölcsön után a szövetkezet által fizetett kamat tartozott ide. A magánkölcsönnyújtásokra is kiterjedő 0%-os adókulcs azokat vonzó jogcímmé tette. A jogalkotás ezért a kamatjövedelmek differenciálását végezte el, és egyes kamatjövedelmek esetén meghatározott korlátokkal engedte a 0%-os kulcs alkalmazását.
2.3.1. A kamat mértékének a jegybanki alapkamat szintjében való korlátozása azt az adópolitikai célt tűzte maga elé, hogy a 0%-os adókulcs alkalmazásával magánszemélyek egymás közötti viszonyában, valamint magánszemélyek és magánvállalkozások közötti megállapodásokkal ne lehessen korlátlanul kamat címén köztehermentes jövedelmeket kifizetni.
2.3.2. Az adóbevételek elsősorban állambevételi célokat szolgálnak, de ugyanakkor a kedvezményes, a jövedelmet gyakorlatilag köztehermentessé tevő adókulcs és annak differenciált szabályozása az állami adó- és gazdaságpolitika eszköze is. Az adókulcs, az adómérték (az adófizetési kötelezettség mértékének) meghatározása — az előzőekben is említettek szerint — jogalkotási mérlegelés kérdése, ennek alkotmányossági megítélésére a gazdaságpolitikailag semleges Alkotmány az Alkotmánybíróság számára csak korlátozott mértékben ad lehetőséget. A gazdaságpolitika meghatározása, ezen belül egyes tevékenységek támogatása, befektetések ösztönzése vagy éppen háttérbe szorítása önmagában nem alkotmányossági kérdés (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 542.). Alkotmányossági kérdéssé akkor válik, ha a gazdaságpolitika konkrét jogszabályi megvalósítása alkotmányos jogot sértő vagy diszkriminatív módon történik.
2.4. Az előző pontban ismertetett és az Alkotmány 70/I. §-án (minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni), valamint annak gazdaságpolitikai semlegességén nyugvó értelmezés és az alábbiakban kifejtettek alapján helytelen indítványozóknak az az érvelése, mely szerint a gazdasági verseny szabadsága és a versenysemlegesség megköveteli, hogy adózási szempontból ne legyen különbség a zártkörű, illetve a nyilvános kibocsátású értékpapírokból származó kamatjövedelmek adójogi megítélése és adókulcsa között. Ugyanez vonatkozik arra az érvre, hogy hasonló megfontolások alapján ne legyen különbség aszerint sem, hogy az értékpapírokat tőzsdei forgalomba vagy azon kívül, illetve hivatásos értékpapír-forgalmazókon keresztül vagy ezek közbeiktatása nélkül ruházták-e át. A versenysemlegesség és gazdasági verseny szabadságának elve nem állítja ezt a követelményt a jogalkotó elé.
A zártkörű és nyilvános kibocsátású értékpapírok ugyanis más, nem egynemű pénzpiacok részei. Alapvetően más e piacok szereplőinek gazdasági és jogi helyzete, e piacok ellenőrizhetősége, a keresleti oldalon állók által való átláthatósága és az állami ellenőrzés és garancianyújtás lehetősége. A legfontosabb értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala, kibocsátása szigorú állami ellenőrzés és felügyelet mellett zajlik (lásd az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény szabályait). Az állami kontroll és a pénzpiac e szeletének átláthatóvá tétele nem utolsó sorban a befektetők, a hitelezők védelmét szolgálja. Alapvető a különbség a két pénzpiac között amiatt, hogy az egyik nyilvánosan (tehát bárki által hozzáférhető módon) kibocsátott és forgalmazott, a másik csak egy meghatározott zárt személyi kör (pl. az adott társaság alkalmazottai, az adott szövetkezet tagjai és alkalmazottai) számára hozzáférhető értékpapírok forgalmának színhelye. Ez utóbbi papírok mögött így általában nemcsak a tiszta piaci megfontolások, hanem a célzott személyi kör érdekeltségének vagy éppen kedvezményezettségének elérése, fokozása a cél. Ezen értékpapírok árfolyamára és kamatának mértékére az érintett felek belső megállapodásának van döntő hatása. A nyilvánosan kibocsátott értékpapírok árfolyamát és kamatát a piaci szereplők magatartása, a gazdaság pénzügyi mutatói és nem utolsó sorban az állam pénzügyi, monetáris politikája folyamatosan befolyásolja, alakítja és tartja korlátok között.
Mindezek mellett az adókötelezettség — mely a kölcsönt, hitelt nyújtó magánszemély kötelezettsége — csak járulékosan kapcsolódik e tevékenységekhez: nem e tevékenységek közvetlen adóztatását valósítja meg. Továbbá sem az értékpapír kibocsátását, sem annak forgalmazását, sem a kölcsön elfogadását, sőt a kamat felszámítását sem tiltja meg, és nem teszi azt lehetetlenné. Az eltérő természetű szabályozási tárgyak eltérő jogszabályi megítélése ezért sem a vállalkozáshoz való jogot, sem pedig a verseny szabadságát nem sérti, mivel a mögöttes közgazdasági tartalom a szabályozási koncepció különbözőségére utal. Így minderre, valamint a különbségtétel áttételes, közvetett jellegére figyelemmel az Alkotmánybíróság a 3. § 49. pontja első mondata tekintetében alkotmányellenesség fennforgását nem állapította meg sem az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdése, sem pedig annak 70/A. §-ának (1) bekezdése szempontjából.
3. A harmadiknak felvetett alkotmányossági kérdés — vagyis, hogy a társas vállalkozásoknak az általuk nyújtott kamatjövedelem eltérő adóztatása általi kiemelése hátrányos megkülönböztetést jelent-e — kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapítja meg.
3.1. A társas vállalkozások tekintetében fennáll egy további korlátozás. Ez nemcsak a kamat mértéke, hanem annak a jegyzett tőke arányában, illetve fix mértékben meghatározott mennyisége szempontjából is limitálja a 0%-os kulccsal adózó kamatjövedelmet. Így — állítják az indítványozók — rontja a magánszemély befektetők befektetési kedvét és hátrányos versenyjogi pozícióba juttatja a társas vállalkozásokat. Indítványozók felvetik még e szabály diszkriminatív jellegét is.
3.2. A 0%-os adókulcs korlátozott alkalmazhatósága a társas vállalkozások (az Szjatv. 3. §-ának 18. pontja szerint: gazdasági társaságok, a közhasznú társaságok, az ügyvédi irodák, magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező gazdasági munkaközösségei és a társasági adó hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozók) vonatkozásában — az előző, 2. pontban tárgyalt korlátozáshoz hasonlóan — nem zárja ki azt, hogy a magánszemély hitelezzen a társas vállalkozásnak vagy, hogy annak zárt körben kibocsátott értékpapírját jegyezze. E szabályozás — célja szerint — ösztönzi a magánszemélyeket biztonságosabb és az állam által — az Alkotmány 70/I. §-án nyugvó állambevételi érdekei védelme céljából — könnyebben nyomon követhető befektetések felé. Annak megakadályozását célozza továbbá, hogy a vállalkozások alultőkésítés mellett a munkavállalóktól és más érdekelt magánszemélyektől felvett hitelek kamata formájában váltsanak ki adó- és köztehermentes jövedelmeket. Vagyis annak megakadályozását, hogy alacsony jegyzett vagy saját tőkeállomány mellett végleges befektetés helyett tagi kölcsönök, zárt értékpapír kibocsátása útján növelik a rendelkezésre álló pénzeszközállományt, az erre jutó jövedelmet pedig nem az adózott eredményből osztalék formájában fizetik ki, hanem kamat címén, még az adózás előtt, csökkentve ezzel az adóalapot.
3.3. Ezen jogpolitikai és adópolitikai célok azonban a jövedelmek differenciált kezelésére, a kamatjövedelmek 3. § 49. pont első mondata szerinti kategorizálására adnak indokot. A második mondatba foglalt szabállyal viszont a magánszemélyektől való kölcsönfelvételre és zártkörű értékpapír-kibocsátásra jogosult és képes jogalanyok, vállalkozások köréből egyes jogalanyok önkényes és indokolatlan kiemelése történik meg. Az Szjatv. 3. §-ának 18. pontjában fel nem sorolt, de jegyzett tőkével rendelkező gazdasági és adójogi jogalanyokra, minthogy azok e rendelkezés alkalmazásában nem társas vállalkozások, nem vonatkozik ugyanis ez a korlát. E rendelkezés a társas vállalkozások taxatív módszerrel meghatározott adójogi fogalmába tartozó és az azon kívül eső valamennyi gazdasági szereplő vállalkozás között különböztet. E két kör között egyenlőtlen a jogok elosztása, azaz az itt vizsgált rendelkezés a gazdaság szereplői között a hitelfelvételi lehetőség szempontjából indok nélkül tesz különbséget.
A pénzügyminiszter válaszában kifejtett, fent ismertetett jogalkotói céltételezések és az Alkotmány 70/I. §-án nyugvó állami érdekek (minthogy azok valamennyi gazdasági szereplőre igazak lehetnek) önmagukban nem adnak alkotmányosan elfogadható indokot arra, hogy immár nem a jövedelmek differenciált adóztatása, hanem egy — az előző pontban vázolt adópolitikai — szabályozási koncepció egyes alanyainak közvetlen megkülönböztetése és hátrányosabb gazdasági pozícióba juttatása történjék meg. Ez ugyanis nem a személyi jövedelemadó alanyának egyes jövedelmei közötti — a gazdaságpolitikai mérlegelés körébe tartozó — differenciálás, hanem az Alkotmány 70/A. §-a által tiltott diszkrimináció.
Az Alkotmánybíróság meg kívánja ugyanakkor jegyezni, hogy önmagában a 0%-os kulccsal adózó kamatjövedelem körének meghatározása, ezen belül mértékbeli és mennyiségbeli korlátok felállítása (így a jegyzett tőke arányában vagy fix mértékben meghatározott korlát felállítása) nem alkotmányellenes. Jelen esetben alkotmányellenességhez a gazdasági élet szereplői egy részének hátrányos megkülönböztetése vezetett. Azaz az említett korlátozások alkotmányosak lehetnek, ha valamennyi gazdasági szereplőre kiterjednek.
4. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtett érvek alapján a vizsgálat alá vont rendelkezés részleges alkotmányellenességét állapította meg. A 3. § 49. pontja második mondatának megsemmisítése folytán a jegyzett tőke fogalmát meghatározó, valamint a több magánszemélyt érintő ilyen jellegű (a jegyzett tőke százalékához kötött) kifizetés esetére szóló eljárást szabályozó harmadik és negyedik mondat értelmét vesztette, ezért e rendelkezések szoros egybetartozása miatt az Alkotmánybíróság megsemmisítésük mellett döntött.
A határozat közzétételének elrendelése az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 20/B/1995/6.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás