BK BH 1995/6
BK BH 1995/6
1995.01.01.
A hatóságra vagy a hivatalos személyre tett lealacsonyító, szidalmazó, becsmérlő és az emberi méltóságot durván sértő kijelentések – az alkotmánybírósági határozat folytán – legfeljebb a becsületsértés vétségét valósítják meg, amely joghatályos magánindítvány alapján büntethető [Btk. 183. § (1) bek., a) pont, 180. §, 232. §, Be. 123. § (2) bek., 36/1994. (VI. 24.) AB határozat].
A városi bíróság a vádlottat 1994. május 2-án kelt ítéletével hivatalos személy megsértésének vétsége miatt - mint többszörös visszaesőt - 20 napi közérdekű munkára ítélte. A személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegése és a személyazonosság igazolása megtagadásának szabálysértése miatt az eljárást megszüntette.
A tényállás lényege szerint a foglalkozás nélküli, többszörös visszaeső vádlott az összbüntetésként kiszabott 5 év 10 hónapi fegyházbüntetéséből 1992. október 4-én szabadult. 1993. június 18-án a hajnali órákban a vádlott ittas állapotban egy társasággal haladt az utcán. Útközben megállította az arra haladó rendőrségi gépkocsit, amelyet S. G. rendőr őrmester vezetett. A vádlott azt kérdezte tőle, hogy ki volt a társa délután, mert őt meg fogja ölni. Fenyegető kijelentése miatt S. G. igazoltatni kívánta a vádlottat, aki azonban azt megtagadta, további fenyegető, szidalmazó kijelentéseket tett. S. G. emiatt rendőri segítséget kért, mert tartott az agresszíven fellépő vádlottól. Ezért érkezett a helyszínre két rendőr, B. L. és B. T. Felszólításukra a vádlott ekkor sem volt hajlandó magát igazolni, miközben a rendőrökre durva és sértő kijelentéseket használt. Közben a vádlott megindult a Zs. utca irányába, de a rendőrök követve, újból igazolásra szólították fel. Ennek sem tett eleget, szidalmazó kijelentések közepette hadonászott, támadásától lehetett tartani, ezért megbilincselték. Ekkor megmondta, hogy az iratai a gépkocsijában vannak. Odakísérése után igazolta magát, de közben is szidalmazó kijelentéseket tett az intézkedő rendőrökre, majd megbilincselt kezével magát homlokon ütötte, és azt hangoztatta, hogy a sérülései miatt a rendőröket feljelenti. Időközben a helyszínre érkezett Sz. L. és K. P. rendőr, a vádlottat beültették a rendőrségi gépkocsiba, és a detoxikáló állomásra szállították. Ott összetépte a személyi igazolványát, és a rendőröket ismét durva kifejezésekkel illette.
A vádlott ellen a rendőr-főkapitányság vezetője 1993. szeptember 13-án a feljelentést megtette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság - ennek alapján - felülbírálta a városi bíróság ítéletét, és a vádlottat a hivatalos személy megsértésének vádja alól felmentette, a személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegésének szabálysértése és a személyazonosság igazolása megtagadásának szabálysértése miatt 3.000 forint pénzbírsággal sújtotta; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A megyei bíróság 1994. július 5-én kelt ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a büntető anyagi jogszabálynak megfelelően minősítette a vádlott cselekményét.
Időközben azonban - 1994. június 24-én - közzétételre került az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata, amely megállapította, hogy a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 232. §-a alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. A határozat indokolásában (III. rész 3. pontja) az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a Btk. 232. §-ának megsemmisítésével a hatóság és a hivatalos személyek becsületének védelmét a Btk. 179. és 180. §-a veszi át; a határozat rendelkező része 3. pontjában egyben kijelölte a rágalmazás és becsületsértés alkotmányos alkalmazásának a határait.
Az alkotmánybírósági határozat indokolásából kitűnően (II. rész 3. pont) a bűncselekmény elkövetési magatartásait illetően eltérően értékelte a tényközlést, illetve az értékítéletet. A rendelkező rész 3. pontjának második mondata szerint a hatóság vagy a hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető.
A vádlottnak a tényállásban megállapított magatartása általánosságban a vele szemben - egyébként jogszerűen - intézkedő rendőrökre, lealacsonyító, becsmérlő kifejezéseket tartalmazott.
Miután a Btk. 232. §-ában meghatározott törvényi tényállásokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette, felmerült annak szükségessége, hogy a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése folytán a becsmérlő kijelentéssel érintett rendőrök a feladatuk ellátásával összefüggésben elhangzott becsület csorbítására alkalmas kifejezések miatt a Be. 123. §-ának (2) bekezdése folytán a magánindítvány előterjesztése kérdésében nyilatkozzanak. Ezért a másodfokú bíróság felhívta az ügyben érintett rendőröket (S. G.-t, B. L.-t és B. T. t), hogy kívánnak-e 30 napon belül magánindítványt előterjeszteni. Minthogy az érintettek nemlegesen nyilatkoztak, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - figyelemmel a Btk. 2. §-ára - a vádlottat a hivatalos személy megsértésének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján felmentette. A tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottnak a személyi igazolvánnyal kapcsolatos kötelesség megszegése szabálysértését az 1968. évi I. tv. (Sztv.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint, míg a személyazonosság igazolásának megtagadásának szabálysértését az Sztv. 5. §, -ának (1) bekezdése szerint minősítette. Ez a jogi értékelés téves. A szabálysértések helyesen a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendeletnek a 15/1988. (III. 25.) MT rendelet 1. §-ával módosított 2. § (1) bekezdése szerinti, illetve a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendeletének a 19/1983. (VI. 15.) MT rendelet 47. §-ának (2) bekezdésével módosított 5. § (1) bekezdése szerint minősülnek.
A Be. 216. §-ának (2) bekezdése értelmében az eljárás megszüntetésének csak az olyan szabálysértés miatt van helye, amelynek a vád tárgyává tett bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. A vádlottat azonban a másodfokú bíróság a terhére rótt bűncselekmény vádja alól felmentette, mert az a cselekmény az elbíráláskor már nem bűncselekmény, következőleg a másodfokú bíróság a két szabálysértést a Be. 216. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - az ügyészi indítványnak megfelelően - elbírálta, és a vádlottat az Sztv. 17. §-a alapján pénzbírsággal sújtotta. (Baranya Megyei Bíróság 3. Bf. 328/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás