GK BH 1995/600
GK BH 1995/600
1995.10.01.
Ha a felszámolási eljárás során a hitelező követelésének – számára kedvezőbb – besorolása érdekében terjesztett elő kifogást, a bizonyítási teher reá hárul [1986. évi 11. tvr.1 4. § bek., Pp. 164. § (1) bek.].
Az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárás során a hitelező bank kifogást nyújtott be a bírósághoz a felszámoló intézkedésével szemben, mivel a kölcsönszerződésekből eredő hitelezői igénye nem a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint került besorolásra. Az elsőfokú bíróság már egyszer eljárt az ügyben, amikor végzésével a hitelező kifogását elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a bíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a besorolás helyes eldöntése érdekében az Ftvr. 30. §-ának (4) bekezdése szerinti vizsgálódást végezze el. Állapítsa meg, hogy a kötelezett a zálogtárgyhoz a jogosult által nyújtott kölcsönből jutott-e.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárás során hozott végzésével a hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzése alapján a hitelezőt és a felszámolót nyilatkozattételre hívta fel, valamint 1993. november 22-re meghallgatást tűzött ki. A bíróság felhívására a hitelező érdemleges bizonyítást nem terjesztett elő, hivatkozott arra, hogy a felszámolónak kell bizonyítania: a kölcsönösszeget milyen forgóalap beszerzésére fordította, illetve milyen termékek kerültek a kölcsön összegéből előállításra. A felszámoló írásban és szóban is előadta, hogy nincsenek olyan adatok, bizonylatok a birtokában, amelyek a kölcsön felhasználását tanúsítanák. Mivel a hitelező semmiféle bizonyítást nem terjesztett elő, annak ellenére, hogy a bizonyítás őt terhelte, a bíróság a kifogást elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, a tényállás teljes tisztázására kötelezni. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a felszámolói nyilatkozatot a jegyzőkönyv egy példányának megküldésével a hitelezővel nem közölte, bár a meghallgatáson nem volt jelen, és elfogadta a felszámoló által előadottakat. Ezek szerint nincsen olyan adatok, bizonylatok birtokában, amelyek a forgóalap beszerzésére, illetve a munkabér kifizetésére vonatkozóan azt tanúsítanák, hogy a kölcsönök és a zálogtárgyként megjelölt áru, félkész termék és anyagkészlet között bármiféle összefüggés lenne. A hitelező a teljes felszámolói tevékenység elvégzésének felülvizsgálatára szakértőt kért fel, aki a vizsgálat eredményét szakértői véleményben előterjeszti. Bizonyításként indítványozta a felszámoló nyilatkozatának bekérését, hogy a folyósított hiteleket mire használta fel közvetlenül és közvetetten. Előadta, hogy ennek a bizonyításnak a keretében a fellebbezéséhez pótlólagosan csatolni fogja az általa hivatkozott szakértői véleményt, amelynek alapján a kölcsönszerződésből eredő követelések besorolása elbírálható lesz.
A felszámoló észrevételt tett a fellebbezésre. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzésének kézhezvételét követően közel egy hónapos időszak alatt sem terjesztette elő bizonyítékait a hitelező, a meghallgatáson - melyen a hitelező nem jelent meg - kívánta részére előterjeszteni a nyilatkozatát, amelyet a bírósághoz becsatolt. Ebben egyértelműen előadta azt, hogy a rendelkezésre álló adatok - a hitel folyósításának céljánál és annak felhasználása jellegénél fogva - nem alkalmasak a beazonosításra.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező határozatának megfelelően járt el. Felhívta a feleket a bizonyítékaik előterjesztésére. Ennek a hitelező csupán annyiban tett eleget, hogy a hitelkérelmeket, hitelszerződéseket becsatolta. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező a reá háruló bizonyítási terhet át kívánta hárítani a felszámolóra, maga annak nem tett eleget. A többször módosított 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint bankkölcsönt csak a szerződésben meghatározott célra szabad felhasználni. Ebből eredően a banknak nyilvánvalóan adatokkal kell rendelkeznie arra nézve, hogy a folyósítást követően a hitelben részesített adós a bankkölcsönt milyen célra használta fel.
Az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az ügy eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Jelen esetben ez a fél a hitelező, aki a kedvezőbb besorolást kívánja érvényesíteni, ebből eredően a bizonyítási teher reá hárul. A hitelező a fellebbezését 1993. december 9-én nyújtotta be a bírósághoz, az annak elbírálásáig eltelt időszak alatt sem nyújtotta be, azonban a fellebbezésében jelzett szakértői véleményt, amellyel a fellebbezésében előadottakat kívánta alátámasztani. Ebből eredően megállapítható, hogy a hitelező meg sem kísérelte még valószínűsíteni sem a fellebbezésében foglalt állításait. Mivel az 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni rendelte az 52. § (2) bekezdését, a hitelező részére a további, meg nem határozott bizonyítékok előterjesztésére határidő engedélyezése már a többi hitelező érdekét sértené, valamint a jogszabályban előírt határidő tartását sem tenné lehetővé. Ez pedig kimerítené a jogok visszaélésszerű gyakorlását.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Csongrád Megyei Bíróság 1. Fpk. 1/1990. sz. - Legf. Bír. Fpkf. II. 30. 268/1994. sz.)
Az 1986. évi 11. tvr. a helyébe lépett 1991. évi IL. tv. folytán hatályát vesztette, a tétel azonban az új szabályozás alapján is helytálló.
1
1 1991. évi IL. 51. §
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás