BK BH 1995/619
BK BH 1995/619
1995.11.01.
Az államigazgatási szervnél feladatot ellátó hivatalos személy által a hivatali kötelezettsége szándékos megszegésével jogszabálysértő határozat szerkesztése megvalósítja a hivatali visszaélés bűntettét, ha őt ennek során a más részére jogtalan előny szerzésére, illetőleg a más terhére jogtalan hátrány okozására irányuló célzat vezeti [Btk. 225. §].
A kerületi bíróság az 1993. június 14-én kelt ítéletével, amely a másodfokú bíróság végzése folytán 1994. április 19-én emelkedett jogerőre, a terheltet hivatali visszaélés bűntette miatt végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A bíróságok az ügyben - lényegét tekintve - az alábbi tényállást állapították meg. A terhelt 1990. december 27-ig - a fegyelmi úton történt elbocsátásáig - a Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Kerületi Hivatala igazgatási osztályának főelőadója volt. Munkakörébe tartozott a helyiséggazdálkodás, amelynek kereteit az akkor hatályos 14/1984. (IV. 15.) MT rendelet és a 8/1984. (IV. 15.) ÉVM rendelet rendelkezései adták meg. A terhelt az államigazgatási munka során ismerte meg S. A.-t, aki 1989 óta magánvállalkozó volt.
D. T. egy 203 m2 alapterületű pincehelyiség használója volt. 1990. július 24-én megállapodást kötött a Távbeszélő Igazgatósággal a helyiség használatának határozatlan időre történő átengedése tárgyában. A felek a kártalanítás összegét 11 550 000 forintban állapították meg.
A megállapodás megkötését követően a Távbeszélő Igazgatóság 1990. augusztus 6-án a kerületi hivatalhoz a helyiségre cím szerinti igényt jelentett be. Az iratot iktatták, és előadójaként a terheltet jelölték ki.
D. T. és a Távbeszélő Igazgatóság között még folyamatban levő tárgyalások során S. A. felkereste D. T.-t, és honorárium fejében felajánlotta az ügy lebonyolítását. S. A. ajánlatát D. T. visszautasította.
Ezt követően az S. A. érdekeltségi köréhez tartozó kft. 1990. augusztus 7-én szintén cím szerinti igényt jelentett be a D. T. által használt pincehelyiségre a kerületi hivatalnál.
A terhelt 1990. október 16-i keltezéssel határozatot szerkesztett, amellyel a helyiséget igénybe vette, és azt a kft. részére kiutalta, egyben a Távbeszélő Igazgatóság igényét elutasította. A helyiségért a terhelt a kártalanítási összeget D. T. részére 5 015 000 forintban állapította meg. A terhelt a határozatban a döntés indokaként lényegében azt fejtette ki, hogy a szakhatóság az adott helyen vendéglátó tevékenység folytatását látja szükségesnek.
A terhelt a helyiséggazdálkodásra vonatkozó - a fentebb hivatkozott - jogszabályok több lényeges rendelkezését is megszegte akkor, amikor a jelzett határozatot megszerkesztette. A terhelt magatartásával a hivatali kötelességét szándékosan azért szegte meg, hogy ezzel S. A.-nak, illetve a kft.-nek jogtalan előnyt szerezzen.
A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az indítványban kifejtettek szerint nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, mert csupán határozattervezetet készített, vagyis döntési helyzetben nem volt. Magatartásának a társadalomra veszélyessége így csekély, a bűncselekmény megállapításához szükséges mértéket nem éri el, legfeljebb fegyelmi vétséget valósít meg. Ezt meghaladóan álláspontja szerint a jogszabálysértő határozattervezet elkészítése nem valósít meg bűncselekményt, az elfogult ügyintézés pedig nem volt a vád tárgya. Végül indítványában a terhelt a megállapított tényállás megalapozottságát és a tanúk szavahihetőségét, a tanúvallomásoknak a bíróság által történt értékelését sérelmezi. A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a megtámadott jogerős bírósági határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alaptalan. A Be. 284. §-ának (1) bekezdése, valamint a 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatának helye van. A tényállás felderítetlensége, megalapozatlansága, téves volta, a bizonyítékok mikénti értékelése, azok mérlegelése, a tanúk szavahihetőségének megítélése a felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel, tehát ilyen okból a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. Ebből is következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős bírósági határozatokban megállapított ítéleti tényállás az irányadó, ennek alapján kell állást foglalni a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott bírósági határozatok törvényessége kérdésében. Mindezekre figyelemmel tehát az adott felülvizsgálati indítványnak a tényállás megalapozatlanságával kapcsolatos kifogása, okfejtése eredményre nem vezethet. A Be. 289. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvány alapossága, a megtámadott határozatok törvényessége megítélésénél a határozatok meghozatala idején hatályos jogszabályok az irányadók.
A Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettét az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. Az adott esetben kétségtelen - mint azt a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős bírósági határozatok is rögzítették -, hogy a terhelt a vádbeli időben hivatalos személy volt, ilyen minőségben működött. Hivatali kötelessége volt a helyiséggazdálkodás. ennek során a helyiséggazdálkodásra vonatkozó jogszabályok alkalmazása, betartása. A terhelt e hivatali kötelezettségének a tartalmát meghatározó jogszabályi rendelkezéseket, a már említett rendelet és az ennek végrehajtásáról szóló rendelet rendelkezéseit, tehát a hivatali kötelezettségét - a megállapított tényállásban írtak szerint - megszegte, amikor jogszabálysértő határozatot szerkesztett. Kétségtelen tény, hogy önmagában jogszabálysértő határozat szerkesztése, ezen keresztül a hivatali kötelesség megszegése bűncselekményt nem valósít meg. Az ilyen jogszabálysértő magatartásoknak az esetek többségében ugyanis nincsen olyan fokú társadalomra veszélyességük, amelyek azokat büntetendővé, bűncselekménnyé tennék. Azokat a cselekményeket azonban, amelyeknél a kötelezettség megszegése, a jogszabályszegés szándékos, és jogtalan előny megszerzésére vagy jogtalan hátrány okozására irányul, tehát a cselekmény célzatos, a törvény büntetni rendeli. Ezeknek a magatartásoknak a társadalomra veszélyessége ugyanis meghaladja a fegyelmi vétség minőséget, minthogy a hivatalos személyhez kapcsolódó jogosítványoknak tudatosan a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes gyakorlását jelentik.
Az adott esetben a terhelt hivatali kötelességét - a tényállásban írtak szerint - szándékosan és jogtalan előnyszerzési célzattal szegte meg. Így magatartásával a terhére rótt bűncselekményt megvalósította. Cselekményének a társadalomra veszélyessége ugyanis olyan mértékű, amelyet a törvény büntetni rendel. Ekként nem alapos a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, mely szerint a terhelt magatartásának a társadalomra veszélyessége nem haladja meg a fegyelmi vétséget.
Hasonlóképpen nem alapos az indítványnak az az érvelése sem, amely szerint a terhelt csupán határozattervezetet készített, döntési jogosultsága nem volt, így magatartása szintén nem értékelhető bűncselekményként. Az adott ügyben ugyanis a bűncselekmény elkövetési magatartása a hivatali kötelezettség célzatos megszegése. A törvény az eredményt, a jogtalan előny, illetve hátrány bekövetkezését nem kívánja meg, ugyancsak nem feltétele a bűncselekmény megállapításának az sem, hogy a kötelezettség megszegése jogerős határozat formájában jelenjék meg. A terhelt azzal, hogy tudatosan, szándékosan és célzatosan, a hivatali kötelessége megszegésével jogszabálysértő határozatot szerkesztett - ami a tényállásban írtak szerint kiadmányozásra is került - megvalósította a hivatali visszaélés bűntettét. Az ezzel ellentétes érvelés alaptalan annak ellenére is, hogy utóbb jogorvoslati eljárásban a jogszabálysértő határozatot megsemmisítették.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak azt az érvelését sem, amely szerint az ügyben eljárt bíróságok megsértették az eljárási szabályokat is, amikor a törvényes vádon túlterjeszkedtek. Kétségtelen ugyan, hogy az ügyben eljárt bíróságok vizsgálták a terheltnek az egyéb - vád tárgyává nem tett - ügyekben tanúsított magatartását és eljárását is. Ezekben az ügyekben tett intézkedéseket és az általa gyakorolt ügyintézést azonban nem rótták a terhelt terhére. E kérdéseket csupán a terheltnek a vád tárgyává tett cselekménye szempontjából értékelték és vették következtetési alapul a terhelt szándéka és a célzat megítélésénél.
Az a hivatkozás pedig, amely szerint az tekintendő a vádon túlterjeszkedésnek, hogy a bíróságok az elfogult ügyintézést és nem a jogszabálysértésben megnyilvánuló kötelezettségszegést rótták a terhelt terhére, nyilvánvalóan alaptalan, és ellentétben áll a megtámadott határozatok tartalmával.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta, annak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 2086/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás