BK BH 1995/628
BK BH 1995/628
1995.11.01.
A felülvizsgálati eljárás során ún. abszolút eljárási szabálysértésként kell értékelni, ha a magánvádas eljárásban a személyes meghallgatásra a feljelentő részére történő idézést a bíróság téves lakcímre adja ki, és a távolmaradása folytán a büntetőeljárást megszünteti [Be. 250. § II. pont d) alpont, 284/A. § (2) bek., 318. § (1) és (2) bek., 319. § (1) bek. a) pont, 43/1953. (VIII. 20.) MT r. 4. § (2) bek., 6. § és 8. §].
A magánvádló a rendőrkapitányságon 1993. március 10. napján ismeretlen tettes ellen könnyű testi sértés vétsége miatt tett feljelentést.
A kerületi rendőrkapitányság az 1993. március 10. napján kelt jelentése alapján megállapította, hogy a magánvádló feljelentése alapján az elkövetők K. I.-val és K. K.-val azonosíthatók, és az ügyet a büntetőeljárás lefolytatására a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező kerületi bíróságnak küldte meg.
A kerületi bíróság végzésével a személyes meghallgatást 1993. június 28. napjára tűzte ki, melyre megidézte a magánvádlót, továbbá K. I. és K. K. feljelentett személyeket. A kerületi bíróság az idézést a magánvádló részére - mind a levélboríték, mind a tértivevény tanúsága szerint - a H. krt. 22/B. szám III. em. 11. számra küldte meg. A feljelentő vétíve (1993. május 28. és 1993. június 1.) "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza; a feljelentő a személyes meghallgatásról szóló idézést nem vette át.
A kerületi bíróság az 1993. június 28. napján tartott személyes meghallgatás során hozott végzésével a büntetőeljárást a Be. 319. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, mert a feljelentő a személyes meghallgatáson nem jelent meg, idézése - kétszeri kézbesítés után - "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza; és kötelezte a feljelentőt 800 forint eljárási illeték megfizetésére.
A feljelentő - a törvényes határidőn belül - fellebbezett az elsőfokú bíróságnak az eljárást megszüntető határozata ellen, amelyben kifejtette, hogy a részére küldött és az 1993. június 28. napjára szóló, személyes meghallgatásra irányuló idézést nem kapta kézhez, és a postahivatalban a részére nem volt küldemény. A személyes meghallgatáson önhibáján kívül nem jelent meg, ezért kérte ismételten a büntetőeljárás lefolytatását és új tárgyalási határnap kitűzését.
A másodfokú bíróság az 1993. szeptember 27. napján tartott tanácsülésen hozott végzésével az elsőfokú bíróságnak az eljárást megszüntető végzését helybenhagyta. Az indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a Be. 114. §-ának (1) bekezdését alkalmazta. A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabály értelmében a feljelentő részére a személyes meghallgatásról szóló idézést a posta kétszer megkísérelte kézbesíteni, de az "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza; így a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 4. §-ának (2) bekezdése és a 6. §-a, valamint a 8. §-ának (1) bekezdése szerint a postafiókba helyezés napját követő ötödik napon az idézést kézbesítettnek kell tekinteni. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen szüntette meg a feljelentettekkel szemben indított büntetőeljárást a Be. 319. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján.
A magánvádló 1993. november 19. napján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében írtakra hivatkozással, mivel a büntetőeljárás megszüntetésére a Be. 250. §-ának II. pontjában írt eljárási szabálysértéssel került sor. Álláspontja szerint a kerületi bíróság a személyes meghallgatásról hozott és eljárást megszüntető határozata során a távolmaradásának körülményeit nem vizsgálta, és a másodfokú bíróság is enélkül hozta meg a helybenhagyó végzését.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban azt vizsgálta - figyelemmel a felülvizsgálati indítvány érvelésére is -, hogy az ügyben valóban történt-e a Be. 250. §-ának II. pontjában foglalt eljárási szabálysértés, amely lehetőséget nyújt a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány benyújtására. A Legfelsőbb Bíróság ennek során megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos. Az iratokból megállapítható, hogy a személyes meghallgatásra 1993. június 28. napjára szóló idézést a bíróság a feljelentőnek nem a tényleges, valós lakcímére, a H. krt. 22/D. szám III. em. 11. számra, hanem a H. krt. 22/B. szám III. 11. számra küldte. Ezt a tényt mind az első-, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, és tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a kézbesítés szabályszerű volt. A másodfokú bíróság szintén elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a címzettnek szóló levél valóban az általa megadott címre történt-e, s így a "nem kereste" jelzés alapos.
Az eljárt bíróság tehát megsértette a Be. 250. §-a II. pontjának d) pontjában írt rendelkezést, amikor a tárgyalást (a személyes meghallgatást) olyan személy (feljelentő, magánvádló) távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező lett volna. Ez a hiba a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése szerinti olyan eljárási szabálysértésnek tekintendő, ami azt eredményezte, hogy a bíróságok érdemben nem hozhattak volna ügydöntő határozatot, és a büntetőeljárás megszüntetésére ez okból nem kerülhetett volna sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért mind az első-, mind a másodfokú határozatot - a Be. 289. §-a (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel - tanácsülésen hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt kerületi bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárást a személyes meghallgatástól kezdődően kell megismételni. (Legf. Bír. Bfv. III. 3369/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás