PK BH 1995/629
PK BH 1995/629
1995.11.01.
Az ügyvédi kamarai vagyonból való részesedésre azok, akiknek tagsága az alapul szolgáló jogszabály hatálybalépése előtt megszűnt – illetve jogutódaik –, nem tarthatnak igényt [1991. évi XXIII. tv. 39. §, 2256/B/1991/18. AB hat.].
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperesek keresetét elutasító döntését. A bíróságok megállapították, hogy a felperesek, akiknek jogelődei 1974., illetőleg 1980. évig az Sz.-i Ügyvédi Munkaközösség tagjai voltak, a munkaközösség megszűnése után az 1991. évi XXIII. törvény alapján nem tarthatnak igényt - még részben sem - az ügyvédi kamara vagyonára. A bíróságok utaltak a döntésük meghozatala során arra, hogy az 1991. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 39. §-ában foglalt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság 2256/B/1991/18. számú határozata értelmezte, és megállapította, hogy nem tekinthető alkotmányellenesnek az Ütv.-nek az a rendelkezése, amely szerint a kamarai vagyonra kizárólag azok az ügyvédek tarthatnak igényt, akik a törvény hatálybalépésekor ügyvédi gyakorlatot folytattak.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Kérelmükben az 1949. évi XX. törvény 7. §-ának (1) bekezdése, 13. §-ának (1) bekezdése, 14. §-a, valamint az 1983. évi 4. tvr. 34. §-a (3) bekezdésének i) pontja, illetve az 1991. évi XXIII. törvény 23. §-a (3) bekezdésének i) pontja megsértésére hivatkoztak. Utaltak arra, hogy az Országos Ügyvédi Tanács irányelve szerint indokolt volt a nyugdíjas ügyvédekkel, illetve azok halála esetén özvegyeikkel való elszámolás is.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról rendelkező 1991. évi XXIII. törvény 39. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az ügyvéd ügyvédi irodai tagsága megszűnik, igényelheti az ügyvédi iroda vagyonából rá eső rész kiadását. Az ügyvédi irodából kivált ügyvédet a részére kiadott vagyon arányában és erejéig terheli felelősség az ügyvédi irodának az onnan történt kiválásáig folytatott tevékenységéért. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az ügyvédi kamarai beruházásból keletkezett vagyonnak az ügyvédi irodák közötti elszámolása az ügyvédi kamara közgyűlésének hatáskörébe tartozik. A (4) bekezdés szerint az ügyvédi kamara vagyonának az ügyvédi iroda vagy az egyéni ügyvéd vagyonává átalakulása, valamint az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává való átalakulása adó- és illetékmentes.
A perbeli esetben a Békés Megyei Ügyvédi Kamara közgyűlése döntött a kamarai beruházásból keletkezett vagyonnak a megye területén levő ügyvédi irodák közötti elszámolása felől; a felperesek ennek kapcsán arra hivatkoztak, hogy a Sz.-i Ügyvédi Iroda részére jutott vagyon kizárólag az iroda aktív tagjai között került felosztásra, és nem részesítették abból a felpereseket, akiknek jogelődei 1974., illetőleg 1983. évig az irodának tagjai voltak; s így annak idején teljesített kamarai járulékfizetési kötelezettségükkel hozzájárultak a kamarai vagyon létrejöttéhez.
Nem tévedtek az eljárt bíróságok és jogszabálysértés nélkül döntöttek, amikor a felpereseknek az ügyvédi kamarai vagyonra vonatkozó igényét elutasították. Az Ütv. 39. §-ában foglalt rendelkezések kizárólag a jogszabály hatálybalépésekor is ügyvédként működő tagok részére biztosították a kamarai vagyonból való részesedést. Az Ütv. rendelkezései tehát a felperesekre, illetőleg jogelődeikre nem vonatkoztak, e jogszabályhely alapján a felperesek sikerrel nem léphetnek fel.
Tény az, hogy az Országos Ügyvédi Tanács e jogszabályhellyel és annak végrehajtásával kapcsolatban felhívta a figyelmet a méltányosság gyakorlására és arra, hogy méltányosságból a nyugdíjas ügyvédek és azok halála esetén özvegyeik is részesíthetők juttatásban. Ez az ajánlás azonban nem kötelező jogszabályi rendelkezés, hanem kivételes lehetőség, amely minden esetben diszkrecionális lehetőséget biztosított csupán, ehhez képest arra nem adott módot, hogy ennek alapján a felperesek perrel kikényszerítsék a részesedés nyújtását.
De más olyan konkrét szabályra sem hivatkoztak a felperesek, amelyek alapján az igényük kedvezően lenne elbírálható. Az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányosságát vizsgálta felül, és ennek során megállapította, hogy a jogszabályi rendelkezés nem volt alkotmánysértő. A felperesek ezért e jogszabály alkalmazása során alkotmánysértésre nem hivatkozhatnak.
Az a bizonyos vagyon, amelyből a felperesek részesülni kívántak, ügyvédi kamarai vagyon volt, nem pedig az ügyvédek közös tulajdona. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az ügyvédi tevékenység idején az ügyvédek az érdekvédelmi szervezetnek: az adott esetben az ügyvédi kamarának ún. kamarai hozzájárulást - az érdekvédelmi szervezet fenntartásához meghatározott összegű járulékot - fizettek. E járulékfizetési kötelezettség az érdekvédelmi szervezethez való tartozással együttjáró kötelezettség volt, és nem azt a célt szolgálta, hogy abból a befizetések arányában közös tulajdont hozzanak létre. Az érdekvédelmi szervezet gazdálkodásának eredményeként jelentkező vagyon tehát az érdekvédelmi szervezet, vagyis az ügyvédi kamara vagyonává vált, amelyre ezért külön jogszabály rendelkezése hiányában a felperesek igényt nem tarthatnak.
Nem volt ezért jogszabálysértő a jogerős ítélet, amikor a felperesek követelését elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperesek felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, az alpereseknek azonban a felülvizsgálati eljárás során költsége nem merült fel, ezért e tárgyban nem kellett rendelkezni. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 465/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás