PK BH 1995/635
PK BH 1995/635
1995.11.01.
Ha a közös tulajdon részleges fennmaradása a felek közötti rossz viszony miatt nem kívánatos, és az igénylő az átalakítás költségeit nem tudja viselni, úgy a társasházzá történő átalakítás a közös tulajdon megszüntetésének módjaként nem alkalmazható [Ptk. 148. § (1) bek., 149. § (1) bek., 1977. évi 11. tvr. 1. § (3) bek., PK 11. sz.].
A peres felek 1965-ben kötött házasságát a bíróság 1990-ben felbontotta, miután a felek csatolták megállapodásukat a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztásáról és az egyenlő arányú közös tulajdonukban lévő házas ingatlanuk osztott használatában egyeztek meg.
A felperes a keresetében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését kérte, elsődlegesen oly módon, hogy azt a bíróság - az alperes bentlakása mellett - adja az ő (felperes) tulajdonába.
Az alperes viszontkeresetében a közös tulajdon társasháztulajdonná alakítását kérte, és ehhez alapítóokirat-tervezetet csatolt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az alperes tulajdoni hányadát, 850 000 forint 90 napon belül megfizetendő megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A viszontkeresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a társasháztulajdonná alakítás nem valósítható meg, mert a perbeli, egylakásos lakóházban két - szerkezetében és komfortfokozatában azonos - lakás nem alakítható ki, és a felek között kialakult feszült viszony miatt ez a megoldás nem is lenne célszerű. Az alperes bentlakása mellett az ingatlan 1 700 000 forint, amelynek a felét köteles az alperes részére a felperes - aki már nem lakik az ingatlanban - megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett: kérte, hogy a bíróság a viszontkeresetének adjon helyt.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a társasházzá alakítás kizárólag az alperes érdekeit szolgálná, tekintettel arra, hogy az alapítóokirat-tervezet szerint az alperesnek lényegesen értékesebb lakás kerülne a kizárólagos tulajdonába, mint a felperesnek. Az alperes az értékkülönbözetet és a szükséges átalakítási költségek reá eső részét csak minimális részletekben tudná megfizetni, ezzel szemben a felperes a fellebbezési eljárás során a teljes megváltási árat ügyvédi letétbe helyezte. Ezért a közös tulajdon megszüntetésének az első fokú ítéletben elrendelt módja helyes.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Ptk. 148. §-ának (1) bekezdését, mert a közös tulajdon természetbeni megosztása elsődleges a magához váltással szemben. Előadta, hogy társasház tulajdonná alakítás esetén az "értéktelenebb" lakrészt is elfogadja. Sérelmezte, hogy a bíróság "mélyen áron alul, a tényleges teljesítőképesség ellenőrzése nélkül és a lakásszükséglet figyelmen kívül hagyásával" döntött.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Tévesen hivatkozik az alperes arra, hogy a közös tulajdon társasháztulajdonná alakítása azonos a közös tulajdon természetbeni megosztásával, és ezért elsőbbséget élvez a tulajdonostárs részéről történő magához váltással szemben. Természetbeni megosztás esetén ugyanis az eszmei, osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlanból több önálló ingatlan alakul ki, amelyek a volt tulajdonostársak kizárólagos tulajdonába kerülnek [Ptk. 148. § (1) bek.]. A társasháztulajdonná alakítás nem tartozik a közös tulajdon megszüntetésének szűkebb értelemben vett módjai közé, hiszen elrendelése esetén az épületnek csupán meghatározott részei - elsősorban a lakások - kerülnek külön tulajdonba, míg az épület egyéb részei és a telek közös tulajdonban maradnak [Ptk. 149. §-ának (1) bekezdése, 1977. évi 11. tvr. 1. §-ának (3) bekezdése]. A társasháztulajdonná alakítás tehát a közös tulajdon felszámolásának nem elsődleges módja, és arra az esetek többségében csak akkor kerülhet sor, ha a közös tulajdon megszüntetése a perben a Ptk. 148. §-a alapján nem lehetséges vagy célszerűtlen (BH 1992/12/759.).
Annak természetesen nincs akadálya, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetése iránti perben - erre irányuló kereseti vagy viszontkereseti kérelem esetén - a közös tulajdont társasháztulajdonná alakítsa, ha a felek méltányos érdekének és a célszerűségi szempontoknak az felel meg (PK 11. áf.). A bíróság azonban helyesen mutatott rá azokra a szempontokra, amelyek miatt az adott esetben a társasház-tulajdonná alakításra nem kerülhet sor. A közös tulajdon részleges fennmaradása a felek közötti rossz viszony miatt nem kívánatos, a társasháztulajdonná alakítás anyagi terheit az alperes nem tudja viselni, és ez a megoldás súlyosan sértette a felperes méltányos érdekét is. Az alperesnek azt, a felülvizsgálati kérelmében előadott új állítását, hogy a társasháztulajdonná alakítás után a kevésbé értékes lakást is "elfogadja", a Legfelsőbb Bíróság nem vehette figyelembe, mert a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet törvényessége, így új tényállításoknak, illetőleg kérelmek előterjesztésének a felülvizsgálati eljárásban nincs helye. Iratellenesen hivatkozik az alperes arra, hogy a felperes a magához váltáshoz szükséges teljesítőképességét nem igazolta, mert a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a teljes megváltási árat ügyvédi letétbe helyezte (Pf. 3. sorsz.). Az alperes ama érvelésének pedig, hogy a bíróság a "lakásszükséglet figyelmen kívül hagyásával" döntött, a perbeli jogvita szempontjából nincs jelentősége, mert az alperes lakáshasználati jogát a jogerős ítélet nem érinti, a felperes pedig tulajdonjogából eredően bármikor kérheti a közös tulajdon megszüntetését, függetlenül attól, hogy lakáshelyzete másutt megoldott-e vagy nem (Ptk. 147. §). Nem sértett jogszabályt tehát a bíróság sem a közös tulajdon megszüntetése, sem annak alkalmazott módja tekintetében.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest a Pp. 275/B. §-ára tekintettel alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének viselésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az alperes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a alapján az államot terheli. (Legf Bír. Pfv. II. 21. 622/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás