PK BH 1995/637
PK BH 1995/637
1995.11.01.
I. A családi pótlékra a gyermektartásdíj kérdésében létrejött egyezség nem terjed ki. Az egyezség megtámadásánál irányadó szempontok [Ptk. 210. § (3) bek.].
II. A jogalap nélkül felvett családi pótlék a joglap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhető [Ptk. 361–362. §-ok].
Az 1987. szeptember 25-én megindított házassági bontóperükben a felek 1991. október 15-én egyezséget kötöttek, amely szerint a házasságból 1977-ben született Attila az alperes, az 1982-ben született Otília a felperes gondozásába került, és megállapodtak abban, hogy 1991. november 1-jétől kezdődően egymástól tartásdíjat nem követelnek. Otília ellátásáról 1990 júliusa óta ténylegesen a felperes az édesanyja segítségével gondoskodott, a gyermek után járó családi pótlékot azonban 1991 augusztus végéig az alperes vette fel.
A felperes keresetében kérte, hogy az alperes az általa jogosulatlanul felvett 43 500 forint családi pótlékot fizesse meg. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, és viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben téves feltevés címén támadta meg a perbeli egyezséget. Bizonyítani kívánta, hogy az egyezség megkötése előtt - az egyezség tartalmára kihatóan - a felperessel a hátralékos tartásdíjra és a családi pótlékra vonatkozóan is megállapodtak. Erre a megállapodásra tekintettel járult hozzá, hogy a jövőre nézve tartási igényt kölcsönösen nem érvényesítenek. Egyezségi nyilatkozatát tehát abban a téves feltevésben tette meg, hogy köztük vitás kérdés nem maradt fenn. Erre nézve a felperest képviselő ügyvéd tanúkénti kihallgatását kérte, a bizonyítás lefolytatására azonban nem került sor, mert a felperes a titoktartás alól nem adott felmentést. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy jogosulatlanul felvett családi pótlék címén fizessen meg a felperesnek a felperes gondozásában élő Otília után 1990. december 1-jétől 1991 augusztusáig felvett 26 100 forint családi pótlékot, valamint annak 1991. május 15. napjától járó évi 20% kamatát. Az alperesnek az egyezség megtámadása iránt előterjesztett viszontkeresetét elutasította.
Ítéletének indokolása szerint az 1990. évi XXV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése, illetve az 51/1990. (III. 21.) MT rendelet 1. §-a értelmében a családi pótlékra a fenti időben a felperes volt jogosult, aki az erre vonatkozó követelésének az érvényesítésével az esedékességet követő hat hónapon túl sem késett el. A bontóperben a felek sem a tartásdíj-kiegészítéssel, sem a családi pótlék megtérítésével kapcsolatos igényt nem érvényesítettek. Nem merült fel adat arra nézve, hogy megegyezési szándékuk a fenti kérdésekkel összefüggött, azért sem, mert az alperes volt az, akit hátralékos tartásdíj és a jogosulatlanul felvett családi pótlék megfizetése terhelte volna. Az alperes egyéb olyan lényeges körülményt, amely az egyezség Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése szerinti eredményes megtámadásához vezethetne, nem bizonyított.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta: az alperest terhelő marasztalási összeget 22 570 forintra leszállította, mivel az alperes a másodfokú eljárásban bizonyította, hogy az általa felvett családi pótlékból 630 forintot a gyermekre fordított, illetve 2900 forintot a felperesnek visszafizetett. Egyebekben az első fokú ítéletet helyes indokainál fogva hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a keresetnek részben helyt adó, valamint a viszontkeresetét elutasító rendelkezés törvénysértésére hivatkozott: a bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megsértésével mellőzte annak a felperes terhére való értékelését, hogy a felperes az egyezségkötés előtti tárgyalásokra nézve az őt képviselő ügyvéd részére a titoktartás alóli felmentést nem adta meg. Az alperes a mellőzött bizonyítás során igazolni tudta volna, hogy az egyezség megkötésére a hátralékos tartásdíj és az általa felvett családi pótlék elszámolása folytán került sor. Álláspontja szerint a felperes követelése azért is alaptalan, mert a családi pótlékot az alperes a gyermek étkeztetésére használta fel azokon a hétvégeken, amikor a kislány nála volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az alperes a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében írt téves feltevésre hivatkozva az egyezséget eredményesen nem támadhatja azzal, hogy megegyezési szándékuk az általa jogosulatlanul felvett családi pótlék elszámolására is kiterjedt. Az ezzel összefüggő döntését részletesen, okszerűen, a jogszabály helyes alkalmazásával megindokolta. A feleknek az az esetleges korábbi megállapodása, amely az alperest terhelő hátralékos tartásdíj és az általa felvett családi pótlék elszámolására vonatkozott, lényegi összefüggés hiányában az egyezségben rögzített és a jövőbeni tartásra vonatkozó szerződési akaratukat nem befolyásolhatta, így az ezzel összefüggő bizonyítás mellőzése nem sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabályt sem.
Az alperes a családi pótlékot a Ptk. 361. §-a alapján, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles megfizetni a felperesnek. Ezt az igényét a felperes az általános elévülési időn belül bármikor érvényesíthette. Fizetési kötelezettsége alól a 362. § szerint nem mentesülhet azért, mert a gyermek részére hétvégén étkezést biztosított, ugyanis az ilyen alkalomszerű, kapcsolattartáshoz kötődő juttatás nem tekinthető életfenntartás céljára szolgáló felhasználásnak. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 713/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás