PK BH 1995/645
PK BH 1995/645
1995.11.01.
I. Ha a kárpótlásra jogosult személy a törvény hatálybalépésekor igényét érvényesítette, úgy a kárpótlás tekintetében várományi joga keletkezett, amely a hagyatékába tartozik, s az utóbb kiadott kárpótlási jegyek az öröklés szabályai szerint illetik meg az örököseit – illetve az özvegyi haszonélvezeti jog jogosultját [1991. évi XXV. tv. 2. §].
II. A hagyatéki tárgyaláson tett jognyilat értelmezésénél különös gonddal kell vizsgálni, hogy az örökös jognyilatkozatával melyen joghatást kívánt elérni [Ptk. 600. § f) pont, 207. § (2) bek.].
M. I. örökhagyó 1991-ben az 1991. évi XXV. törvény alapján kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be az illetékes megyei kárrendezési hivatalhoz. Az örökhagyó 1992. január 24-én meghalt, végrendeletet nem hagyott hátra.
A közjegyző előtt lefolytatott hagyatéki eljárás során - amelynek tárgya a H. Széchenyi tér 20. szám alatt fekvő ingatlannak az örökhagyó tulajdonaként nyilvántartott 2/12 része volt - az örökhagyó két gyermeke, a jelen per felperesei úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben az örökhagyó házastársa - a jelen per alperese - az ingatlanilletőségen özvegyi haszonélvezeti jogra nem tart igényt, ők sem érvényesítenek ráépítés jogcímén tulajdoni igényt az alperes különvagyoni ingatlanával kapcsolatban. Ezt követően az alperes kijelentette: "hozzájárul ahhoz, hogy a közjegyző haszonélvezeti jog nélkül adja át az ingatlanrészt az örökösöknek, tehát nem kíván özvegyi haszonélvezeti jogot örökölni". E nyilatkozatra tekintettel a közjegyző a fenti ingatlanilletőséget haszonélvezeti jogtól mentesen adta át a felpereseknek.
A kárpótlási eljárás eredményeként a megyei kárrendezési hivatal az örökhagyó részére 362 000 forint összegű kárpótlási jegyet állított ki. A megindult póthagyatéki eljárásban az alperes a kárpótlási jegyek tekintetében a haszonélvezeti joga megváltását kérte. A közjegyző az 5. sorszámú végzésben rendelkezett a haszonélvezeti jog megváltásáról, és megállapította, hogy a kárpótlási jegyek 1/3 része haszonélvezeti jog megváltása címén az alperest illeti meg.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kárpótlási jegyeken az alperest özvegyi haszonélvezeti jog nem illeti meg, így annak megváltására sincs jogi lehetőség. A kárpótlásra ugyanis az 1991. évi XXV. törvény 2. §-a értelmében az örökhagyó halála folytán a leszármazók jogosultak, a törvény a túlélő házastárs haszonélvezeti jogát nem ismeri. Másodlagosan azzal érveltek, hogy a hagyatéki eljárásban az alperes a haszonélvezeti jogról lemondott, és ez a lemondás kihat a póthagyatéki eljárásra is.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó a kárpótlási törvény alapján igénybejelentéssel élt, és ezt követően halt meg; az utóbb kiadott kárpótlási jegyek a hagyatékhoz tartoznak, arra tehát az öröklési jogi szabályok érvényesülnek. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban állította, hogy haszonélvezeti jogra csak a hagyatéki ingatlanilletőség tekintetében nem tartott igényt, és ezt a nyilatkozatát kiterjesztően nem lehet értelmezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az adott esetben kárpótlásra az 1991. évi XXV. törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerint az örökhagyó volt jogosult, aki ezzel az igényével élt is. A törvény 2. §-ának (2)-(4) bekezdésében felsorolt személyek csak akkor jogosultak kárpótlásra, ha az alanyi jogon kárpótlásra jogosult már nem él, és igénybejelentéssel sem élt. Az adott esetben az örökhagyó az igénybejelentés után halt meg, az utóbb kiadott kárpótlási jegyek a hagyatékhoz tartoznak, így az öröklési szabályokat kell alkalmazni. A Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az alperes özvegyi haszonélvezeti jogra jogosult. Téves az a felperesi érvelés is, hogy az alperes a hagyatéki eljárás során olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a hagyatékkal kapcsolatban özvegyi haszonélvezeti jogával nem él: az alperes ugyanis csak a 2/12 ingatlanilletőség tekintetében nem kívánt özvegyi haszonélvezeti jogot örökölni.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a kárpótlási jegyek az ingóságokra vonatkozó szabályok szerint örökölhetők, tehát az alperes haszonélvezeti jogot örökölt, amelynek megváltásáról a közjegyző határozatot hozott.
A jogerős ítélet ellen a felperesek - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és a per során kifejtett jogi álláspontjukat fenntartva - annak megváltoztatásával kereseti kérelmük szerinti döntést kértek.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 2. §-a határozta meg, hogy - az 1. § hatálya alá tartozó esetekben - ki jogosult kárpótlásra. E körben nemcsak azoknak a természetes személyeknek adott módot a kárpótlás iránti igény érvényesítésére, akiket közvetlenül sújtott a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása, hanem a volt tulajdonos leszármazói, illetőleg ezek hiányában a túlélő házastársa számára is. Ez utóbbi személyek akkor jogosultak kárpótlási igény érvényesítésére, ha a volt tulajdonos már elhalálozott, így a törvény által biztosított lehetőséggel nem tudott élni.
Más a jogi helyzet azonban akkor, ha a törvény szerint kárpótlásra jogosult személy a jogosultsága keletkezésekor: vagyis a törvény hatálybalépésekor élt, és igényét érvényesítette is. Ebben az esetben a kárpótlás tekintetében várományi joga keletkezett, amely mint az őt megillető követelés a hagyatékába tartozik, és az utóbb kiadott kárpótlási jegyek az öröklési jog szabályai szerint illetik meg az örököseit.
Az özvegyi haszonélvezeti jog törvényes öröklési jog, amelynek tekintetében az örökség visszautasításának joga a haszonélvezeti jog örökösét éppúgy megilleti, mint az állagörököst. Az örökség visszautasítása a Ptk. 600. §-ának f) pontja értelmében az örökös kiesését eredményezi. E jogkövetkezményre tekintettel különös gonddal kell vizsgálni, hogy az örökös jognyilatkozatával milyen joghatást kívánt elérni.
Az adott esetben a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően az alperes nem az örökséget utasította vissza, hanem a felek valójában kölcsönösen engedményt tettek egymásnak: a felperesek a ráépítéssel való tulajdonszerzés iránti igényük érvényesítéséről lemondtak, az alperes pedig a 2/12 ingatlanilletőségen a haszonélvezeti jogra nem tartott igényt. Ezeket a valójában egyezségkötésre is alkalmas nyilatkozatokat azonban a szerződéses nyilatkozatokra irányadó szabályok szerint nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 207. § (2) bek.].
Helytálló volt ezért az eljárt bíróságok álláspontja, amely az adott esetben a kárpótlási jegyekre az öröklési jogi szabályokat alkalmazta, és helyesen állapították meg azt is, hogy az alperest a kárpótlási jegyeken a Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése alapján az özvegyi haszonélvezeti jog megillette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 277/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás