PK BH 1995/646
PK BH 1995/646
1995.11.01.
Az öröklési szerződésekre is irányadó a végrendeletekre vonatkozó szabály, hogy az érvénytelenségre csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül. Ennek következménye, hogy az öröklési szerződést is csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a peres felek viszonyában lehet érvénytelenné nyilvánítani [Ptk. 655. § (1) bek., 656. §, 653. §, 207. § (4) bek., 200. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek által 1993. február 2-án közjegyző előtt megkötött öröklési szerződés érvényes, mert bár a szerződés a havi tartás értékét 5000 forintban határozta meg, és a szerződéses örökösök a perben elismerték, hogy az örökhagyó a nyugdíjából részükre havonta 5000 forintot adott át tartása költségeinek fedezésére, ez nem valósít meg a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi okot. A Ptk. 586. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. Az öröklési szerződés az idős, 85 éves örökhagyó számára azt a személyes törődést biztosította, amely lényegesebb eleme volt a szerződésnek, mint a létfenntartási költségek mikénti fedezése.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési szerződéssel az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében teszi meg örökösévé. Ha szerződéses örökös az eltartást az örökhagyó költségén vállalja, és csak gondozást biztosít a számára, valójában nem tartásról, hanem gondozásról van szó. Öröklési szerződés azonban gondozásra érvényesen nem köthető. A per során az I. rendű alperes elismerte, hogy az örökhagyó nyugdíjából havonta 5000 forintot átadott a részükre, amely megfelel a tartás ellenértékének, és ez az összeg fedezte az örökhagyó eltartásának költségeit. Az örökhagyó tartását tehát a szerződéses örökösök az örökhagyó vagyonából biztosították, és legfeljebb gondozást teljesítettek az örökhagyó részére. Ebből következik, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében, mint jogszabályba ütköző, illetőleg annak megkerülésével kötött szerződés semmis.
A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az első fokú ítélet helybenhagyását kérték. Azzal érveltek, hogy az örökhagyó által havonta átadott 5000 forint a teljes tartást nem fedezte, tehát résztartást nyújtottak az örökhagyónak. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig nem teljes mértékű tartásra is lehet érvényesen öröklési szerződést kötni. Hivatkoztak arra is, hogy az öröklési szerződés semmisségének megállapítása jogszabálysértéssel történt: az öröklési szerződésben ugyanis vállalták az örökhagyó tartását, rögzítették, hogy az örökhagyó rendelkezik a nyugdíjával és maga dönti el, hogy mennyivel járul hozzá a tartásához. Ez a szerződéses kikötés pedig jogszabályba nem ütközik.
A felperesek ellenkérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályban tartására irányult; másodlagosan legfeljebb annak hatályon kívül helyezésére láttak jogi lehetőséget, esetleges további bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében. Fenntartották azt az állításukat, hogy az öröklési szerződés megkötésére a törvényes öröklés kijátszása céljából került sor, és a szerződéses örökösök saját vagyonukból még résztartást sem teljesítettek az örökhagyónak.
(A felülvizsgálati kérelem benyújtását követően az I. rendű alperes meghalt; jogutódai a III. és IV. rendű alperesek, akik tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elkülönítette.)
A felülvizsgálati kérelem az ügy érdemét tekintve megalapozatlan.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye; a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. E rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az öröklési szerződés alapján a szerződéses örökösök a saját vagyonukból nyújtottak-e akár részbeni tartást is az örökhagyónak, illetőleg hogy az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására a Ptk. melyik rendelkezése alapján van jogi lehetőség.
A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagát - különösen az I. rendű alperes személyes előadását - értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a szerződéses örökösök a szerződés megkötésétől kezdve az örökhagyó tartását kizárólag az örökhagyó vagyonából teljesítették, ahhoz a maguk részéről anyagi eszközökkel nem járultak hozzá, és csak gondozást biztosítottak az örökhagyónak. Ez a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás nem iratellenes, nem okszerűtlen, nem tartalmaz lényeges logikai ellentmondást, a másodfokú bíróság tehát a Pp. 206. §-ának a bizonyítékok értékelésére vonatkozó rendelkezéseit nem sértette meg. A bizonyítékok felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor az öröklési szerződés érvénytelenségét a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére alapította, illetőleg az öröklési szerződés semmisségének megállapítására jogi lehetőséget látott.
A Ptk. 656. §-a értelmében az öröklési szerződés érvényességére - az ott írt eltérésekkel - az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az öröklési szerződésre is irányadó tehát a Ptk. 653. §-a, amely szerint a végrendelet érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl, vagy tehertől mentesül. Ebből következik, hogy ha az öröklési szerződés alakilag fogyatékos vagy akarathibás is, jogilag nem tekinthető úgy, mintha létre sem jött volna, mert joghatások fűződhetnek hozzá attól függően; hogy az érdekeltek a fogyatékosságból származó igényüket érvényesítik-e vagy sem. Az ilyen öröklési szerződés érvénytelen ugyan, ez azonban az érvénytelenségnek egy relatív formája, amely csak kifogás esetén vehető figyelembe. Ennek további következménye, hogy az öröklési szerződést is csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közti viszonyában lehet érvénytelenné nyilvánítani.
Az öröklési szerződés azonban tartalma szerint tartási vagy életjáradéki szerződés, ezért az ítélkezési gyakorlat szerint meghatározott keretek között a szerződések megtámadására vonatkozó általános szabályokat is alkalmazni kell. A fent kifejtettekből értelemszerűen következik viszont, hogy a semmisségnek a Ptk. 234. §-a szerinti jogi hatálya az öröklési szerződésre nem érvényesülhet: az öröklési szerződés érvénytelenségét az általános szabályok szerint is csak az arra jogosult megtámadása esetén lehet megállapítani. Az adott esetben a felperesek valójában ezzel a jogukkal éltek, amikor az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték.
Az öröklési szerződésben az alperesek saját vagyonukból való tartásra vállaltak kötelezettséget azzal, hogy ahhoz az örökhagyó - saját elhatározásától függően - a nyugdíjból hozzájárul. Az öröklési szerződés írásba foglalt tartalma tehát megfelelt a Ptk. 655. §-a (1) bekezdésének. A szerződő felek valóságos szándéka azonban az volt, hogy az örökhagyó a tartása költségeit az alperesek rendelkezésére bocsátja, és az alperesek csak gondozást nyújtanak az örökhagyónak. Az öröklési szerződés tehát színlelt volt, amely valójában az örökhagyó gondozására vonatkozó megállapodást leplezett. Ehhez képest az öröklési szerződés a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében, mint színlelt szerződés érvénytelen; a színlelt szerződéssel leplezett, halál esetére szóló gondozási szerződés viszont már a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, és ez okból ugyancsak érvénytelen.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felperesek és a II. rendű alperes vonatkozásában a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján részben módosította, egyebekben hatályában fenntartotta.
A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme az ügy érdemét illetően sikertelen volt, ezért a felpereseknek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségét a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 717/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás