PK BH 1995/647
PK BH 1995/647
1995.11.01.
Gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése iránti perben az érdemtelenség megítélésénél a kapcsolat megromlásának folyamatát, ezen belül a szülőnek a gyermekkel szemben elvárható magatartását is mérlegelni kell [Csjt. 60. § (3) bek., 17. sz. irányelv].
A felek házasságából 1974. július 20-án született Andrea az alperes gondozásában él. A felperes az 1991. május 27-én megkötött egyezségben vállalta, hogy gyermeke után tartásdíjként megfizeti a bérköltség, részesedési alap és egyéb juttatások 20%-át, legalább azonban havi 2600 forintot.
A felperes az 1993. november 16-án előterjesztett keresetében a tartásdíj leszállítását kérte havi 2000 forint határozott összegre. Keresetét arra alapította, hogy a gyermek nagykorú, egyetemi hallgató, aki ösztöndíjban részesül, ő (a felperes) pedig saját háztartásában gondoskodik az 1988-ban született kiskorú gyermekéről és jelenlegi házastársának 12 éves leánygyermekéről is. Előadta továbbá, hogy az alperes és házastársa kedvező anyagi körülmények között él. Az eljárás során keresetét módosította: tartásdíj-fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte a gyermek érdemtelenségére hivatkozva.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes és a gyermek kapcsolata valóban megromlott, olyan mértékig, hogy a gyermek az apjának nem köszön. Ez a helyzet azonban egy korábban megindult folyamat eredménye, melynek kialakulásáért a felperest is felelősség terheli. Az életviszonyok változása folytán a korábban 600 forintban megállapított tartásdíj felemelését az alperes peren kívül kívánta rendezni a felperessel, aki ettől elzárkózott, a felperes szülei pedig - akikkel a gyermeknek meleg, bensőséges viszonya volt - ezután a részére adott ajándékot visszakövetelték, majd 1993 nyarán egy szóváltás kapcsán a felperes az alperest és a gyermeket "piszkos kurvának" nevezte. A bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a gyermek a felperesnek nem köszön, elmarasztalható magatartás, a felek kölcsönös kapcsolatára tekintettel azonban az érdemtelenség megállapítására nem alkalmas. A bíróság a felek jövedelmi viszonyainak tisztázása körében azt állapította meg, hogy az 1991. május 27-i egyezségben vállalt tartásdíj megfizetésére a felperes jelenleg is képes, és ez az összeg a továbbtanuló nagykorú gyermek szükségleteinek kielégítéséhez - az alperes teljesítőképességét is figyelembe véve - szükséges.
Az első fokú ítélet ellen a felperes a tartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése érdekében fellebbezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Rámutatott, hogy a gyermek elutasító magatartásának kialakulásában a szülő és a gyermek is felelős. A felperes súlyosabban elmarasztalható, mivel a viszony ilyen fokú megromlását az idézte elő, hogy a felperes a gyermek kiskorúsága idején sem tett semmit a kapcsolat szorosabbá fűzése érdekében, később pedig a gyermek csalódott a felperesben és szüleiben, mivel korábbi ígéreteiket nem tartották be, és vele szemben ellenséges megnyilatkozásokba bocsátkoztak.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a Csjt. 60. §-a (3) bekezdésének és a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelvének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az a magatartás, hogy a gyermek neki nem köszön, a legelemibb viselkedési szabályokat sérti; az emberi normáknak ez a megszegése az érdemtelenség megállapítását megalapozza. Ezért a jogerős ítélet rendelkezésének a módosított kereset szerinti megváltoztatását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése szerint nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal, hogy az egyetemi tanulmányokat folytató nagykorú gyermek részéről kulturálatlan és méltatlan reagálás az a magatartás, hogy az ő megélhetéséhez hozzájáruló szülőjének nem köszön, még akkor is, ha egyébként vele szemben sértő vagy durva, megalázó viselkedést nem tanúsít. Az ítélkezési gyakorlat azonban ilyen esetekben a kapcsolat megromlásának folyamatát, ezen belül a szülőnek a gyermekkel szemben elvárható magatartását is mérlegelési körébe vonja. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a leányával annak kiskorúsága, tehát fokozott rászorultsága idején súlyosan felróható közönyt tanúsított azzal, hogy a tartására nyújtott minimális hozzájárulásának felemelését a gyermek közbenjárása után is csak perben lehetett elérni. Ezzel egyidejűleg a felperes szülei, akikhez a gyermek őszintén ragaszkodott, a neki korábban adott ajándékot visszakövetelték. Ezt követte az a szóváltás, amelynek során a felperes a gyermek és az édesanyja becsületét durván sértő kijelentéseket tett. Mindezek együttes mérlegelésével a kapcsolat megromlása és annak eredménye, mely a nagykorú gyermekre nézve elmarasztaló megítélés alá esik, nem tekinthető a gyermek terhére olyan súlyúnak, ami az érdemtelenség jogkövetkezményét maga után vonja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23. 044/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás