GK BH 1995/650
GK BH 1995/650
1995.11.01.
A kötelezett tartozásának a főtartozásra való elszámolásaként kell tekinteni azt, ha a jogosult a vele szemben még fennmaradt tartozást a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében kamatkövetelésként érvényesíti. Amennyiben az ilyen fizetési meghagyás jogerőre emelkedése után kötött csődegyezségben a jogosult kamatköveteléséről lemond, a végrehajtás megszüntetésének van helye [Ptk. 293. §, Pp. 368. §, 1994. évi LII. tv.].
Az elsőfokú bíróság az alperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással a felperest 56 067 Ft és ennek 1990. november 19-től számított évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Az alperes a fizetési meghagyás kibocsátását azért kérte, mert a kötelezett a "késedelmikamat-költségeit" nem fizette meg. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
Az alperes a fenti fizetési meghagyás végrehajtását kezdeményezte, mivel a felperes önként nem teljesített, banki beszedési megbízása sem vezetett eredményre.
Az elsőfokú bíróság végrehajtó irodájánál indult végrehajtási eljárásban az adós azzal védekezett, hogy a csődegyezség szerint a jogosult a kamatköveteléséről lemondott. A végrehajtó az adós előadására tekintettel az iratokat az elsőfokú bírósághoz beterjesztette.
A felperes 1993. augusztus 30-án keresetet terjesztett elő a vele szemben folyamatban lévő végrehajtás megszüntetése iránt. A keresete alapjául arra hivatkozott, hogy az alperes még a végrehajtási eljárás megindítása előtt lemondott kamatköveteléséről.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az általa érvényesített követelés tőkésített kamat, így erre a csődegyezségi megállapodás nem vonatkozik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. A döntést azzal indokolta, hogy a végrehajtással érvényesített követelés a Ptk. 293. §-a szerint már nem kamattartozás, hanem tőkekövetelés, ezért utóbbira a csődegyezség nem vonatkozik.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, az első fokú ítélet megváltoztatása és a keresetének való helytadás iránt. Megismételte a korábbi ténybeli és jogi álláspontját. Arra is utalt, hogy az esetleges végrehajtás a csődegyezséget meghiúsítaná.
Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az 1994. évi LII. törvénnyel kiegészített Pp. 368. §-ának a) pontja szerint végrehajtás megszüntetése iránti pert akkor lehet indítani, ha a perben közölni kívánt tény akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásban.
A perbeli esetben az nem volt vitás, hogy a csődegyezség a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követően jött létre.
A rendelkezésre álló peres iratokból tényként megállapíthatóan az alperes a fizetési meghagyásban követelése jogcímeként késedelmikamat-követelést jelölt meg. A végrehajtás alapját képező jogerős fizetési meghagyás után 1991. augusztus 31-én megkötött csődegyezség 1. pontja szerint: "a hitelezők" (alperes is ilyenként van feltüntetve ebben az okmányban) "az egyezség megkötését követően nem számítanak fel késedelmi kamatot, a még ki nem fizetett és már kifizetett követelések után".
A Ptk. 293. §-a szerint, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan.
A felhívott rendelkezés alapján az alperesnek, mint jogosultnak jogában állt volna, hogy a felperesi teljesítést elsősorban kamatra számolja el. A fizetési meghagyásban megjelölt jogcímből kitűnik, hogy az alperes szándéka nem ez volt, a teljesítést tőkére számolta el. A felperesnek tehát a késedelmikamat-tartozása maradt fenn, amelyet már az alperes végrehajtás útján jogérvényesen nem igényelhetett, hiszen erről a jogáról a hivatkozott csődegyezség keretében önként lemondott. Az egyezség érvényességét az alperes nem vonta kétségbe, az abban foglaltak tehát ránézve is kötelezőek.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok miatt nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az alaptalan végrehajtást megszüntette. (Legf. Bír. Gf. IV. 30. 417/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás