GK BH 1995/653
GK BH 1995/653
1995.11.01.
A CMR hatálya alá tartozó fuvarozás esetén a tengelytúlterhelés miatti bírság áthárításánál irányadó elévülési szempontok [Ptk. 504. § (3) bek., 1971. évi 3. tvr.-el kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 32. cikke].
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, a továbbiakban annak részletesebb ismertetésétől eltekint.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal azonosan megállapította azt is, hogy a felperes követelése elévült, ezzel kapcsolatban azonban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását részben módosítja.
A perbeli fuvarozás 1992 áprilisában történt, közvetlenül azután, hogy a felek a fuvarozási szerződést megkötötték. Bulgáriában a közúti bírság jellegű többletkiadás, ami adott esetben a felperest terhelte, ugyancsak 1992 áprilisában merült fel. A felperes azon az alapon kívánta a bírság összegét az alperesre áthárítani, hogy a tengelytúlterhelést és így az emiatti bírságolást az alperes gondatlansága okozta azért, mert a rakodás során nem ügyelt a gépkocsi teherbírására.
Az 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 32. cikke tartalmazza az elévüléssel kapcsolatos részletesebb előírásokat. E cikkben foglaltak minden rendelkezése a fuvaroztatónak a fuvarozóval szembeni igényeire vonatkozik, és ezen igények elévülési határidejére. A CMR-ben sem e cikkben, sem másutt nincsenek részletes szabályok arra nézve, hogy a fuvarozó az igényét milyen módon, milyen kötöttségek vagy szabályok mellett érvényesítheti a fuvaroztatóval szemben. Ez utóbbi téren a CMR 32. cikkének 3. pontja az irányadó, amely egyébként csak általánosságban utal az elévülés körében az eljáró bíróság jogára.
Az eljáró - azaz adott esetben a magyar - bíróság joga szerint a fuvarozással kapcsolatos igények egy év alatt évülnek el. Ezt a rendelkezést a Ptk. 504. §-ának (3) bekezdése általánosságban mondja ki mind a fuvaroztatók, mind a fuvarozók követeléseire nézve. Az elévülés kezdő időpontjára a Ptk. 504. §-ának (3) bekezdése szintén tartalmaz rendelkezéseket, de nem ad kedvezményt sem a fuvarozó, sem a fuvaroztató szempontjából akár három hónapos vagy más időtartamban, mint ahogy arra a felperes a fellebbezésében utalt. A Ptk. szerint az elévülés kezdő időpontja mindkét fél szempontjából a kiszolgáltatás időpontjához igazodik. Mivel pedig a kiszolgáltatásra 1992. április végén, május elején sor került, így a felperesnek 1993. május elejéig volt módja igénye érvényesítésére. A felperes 1993. június 21-én intézett felszólítást az alpereshez, amely - az elévülési időn túl - az elévülés megszakítását már nem eredményezhette.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (BAZ Megyei Bíróság 3. G. 22. 072/1993. - Legf. Bír. Gf. III. 34. 100/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás