BK BH 1995/688
BK BH 1995/688
1995.12.01.
A testi sértésnek és a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek az elhatárolása szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető szándéka a sértett testi épségének a sérelmére vagy csupán a veszélyhelyzet szándékos előidézésére irányult-e, és a ténylegesen bekövetkezett eredmény tekintetében fennálló bűnösség a szándékosságnak vagy a gondatlanságnak az ismérveit tükrözi-e [Btk.170. § (6) bek. 1. tétele, 171. § (3) bek. 1. tétele]
A városi bíróság végzésében megállapította, hogy a rendőr zászlós vádlott megvalósította a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségét, és ezért 1 évre próbára bocsátotta. A tényállás szerint a rendőr zászlós vádlott 1994. június 30-án 21 órától lépett szolgálatba. Szolgálatát rendőri egyenruhában, szolgálati pisztollyal és szolgálati gépkocsival látta el az ugyancsak fegyveres P. L. alapítványi vagyonvédelmi őrrel együtt. Az őrügyeletes eligazította őket feladatukról és a fegyverhasználat szabályairól. A vádlott és az őr feladata az őrsre riasztóberendezéssel bekapcsolt helyek ellenőrzése és riasztás esetén a szükséges intézkedések megtétele volt, melyre természetesen a rendőr vádlott volt hivatott.
Az őrügyeletes 1994. július 1-jén 02.35 órakor rádión utasította a szolgálati gépkocsival úton lévőket, hogy a csemege bolthoz menjenek, ahonnan a riasztóberendezés betörést jelzett. A vádlott kb. 02.40 órakor a bolt jobb oldalán belülről az oda jogtalan eltulajdonítási szándékkal behatolt ittas sértett által okozott zajt halott, mire a vádlott felszólította a vagyonvédelmi őrt, hogy maradjon a bolt előtt, ő maga pedig balról a bolt mögé került, és a nyitott raktárba bement. A sértett közben észlelte a gépkocsi megérkezését, ezért a bolt bukóablakán az általa eltulajdonított doboz cigarettával kimászott, és a bejárattól jobbra eső falnál meglapult. A vádlott a bejárattól zseblámpájával bevilágított a raktárhelyiségbe, és látta a betört, lenyitott bukóablakot, és beszólt: "Rendőrség, ha van bent valaki, akkor jöjjön ki". A sértett nem szólt és nem mozdult. A vádlott ekkor elővette a szolgálati pisztolyát, azt kibiztosította és csőre töltötte, majd az így tűzkész állapotba helyezett pisztollyal jobb kezében és a zseblámpával bal kezében belépett a raktárhelyiségbe, ahol a bukóablak előtt kb. 1,5 méternyire megállva a bolt felől várta a még bent tartózkodóként feltételezett tolvaj kimászását.
A vádlottban közben felidéződött, hogy évekkel korábban történt rendőri intézkedése során a járőrtársával együtt őt több késszúrással megsebesítették, számolt azzal, hogy most is támadás érheti. A vádlott ekkor közvetlenül a háta mögül a kifelé araszoló sértett által okozott zajt hallott, amiből arra következtetett, hogy további elkövető van jelen, továbbá hogy azonnali támadás éri. A 172 cm magas vádlott ekkor megfordult, és a kb. derékvonal fölött jobb kezében tartott pisztollyal, enyhén lefelé irányulóan 1,34-1,45 méter távolságból egy ízben rálőtt a sértettre, akinek a beszűrő fényben és a zseblámpa fényben csak a körvonalait látta. Az arccal a falnak fordult sértettet a lövés hátulról-oldalról kb. 30-50 fokos szögben érte, a bal csípőlapát felső szélén a hátsó hónaljvonalban. A lövedék áthatolt a sértett hasán és a testből távozva becsapódott egy kerítésoszlopba. A vádlott a zseblámpa fényénél ezután már felismerte a korábbi rendőri intézkedéseiből általa személyesen ismert sértettet, akit megbilincselt. A vádlott a közben odaérkező őrrel a szolgálati gépkocsihoz kísérte a már erősen vérző sértettet, és rádión a történtekről jelentést tett az őrügyeletesnek. A hamarosan kiérkező rendőrtársak a sértettet orvoshoz vitték.
A sértett a bal csípőlapát felső szélén 1,5 cm csonthiányt okozó, a hasüregben kb. 100 ml vérömlenyt előidéző, 0,8×0,8 cm be- és kimeneti nyílású lőtt sérülést szenvedett, melynek a tényleges gyógytartama 3-4 hét volt. A sértett nem kérte a vádlott megbüntetését.
Az ügyészség a Btk. 171. §-a (3) bekezdésének 1. tétele szerinti foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt emelt vádat azzal, hogy a vádlott az 1/1990. (I. 10.) BM rendelettel kiadott rendőrségi szolgálati szabályzat 222/f pontját szegte meg, valamint elmulasztotta a 224/a), b), r), d) és f) pontokbeli megelőző intézkedéseket. Jelenleg a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló - lényegében azonos tartalmú - 3/1995. (III. 1.) BM rendelet van hatályban.
A városi bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 170. §-a (6) bekezdésének 1. tétele szerinti gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének minősül.
A vádlott korábbi rendőri intézkedésének felidéződése mellett eleve számolt azzal, hogy támadás érheti, és amikor felszólítására a még boltban feltételezett sértett nem reagált, nem tekinthető indokolatlannak a pisztoly tűzkész állapotba helyezése, minthogy józan megfontolás mellett nem volt kizárható a tolvaj felfegyverkezett vagy fegyveres volta sem, amelynek számos példáját ismerhette meg a vádlott is.
A vádlott cselekménye megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a zsákmánnyal a helyiségből kimászó tolvaj a feszült idegállapotban váró vádlott mögött egy ideig meglapult, majd araszolgató mozgásával zajt okozott, melyből a vádlott több elkövetőt, valamint a közelében levő tolvaj részéről támadást feltételezhetett. A sértett ugyanakkor nem támadott, és nem is készült támadni, arccal a falnak fordult testhelyzete folytán erre nem is volt képes. A vádlott az azonnali lövésével a tőle elvárható körültekintést és figyelmet elmulasztotta, amikor a kintről beszűrődő fényben és zseblámpája világításában csak a sértett alakjának a körvonalát látta.
A vádlott a saját testi épsége ellen irányuló közvetlenül fenyegető támadással számolva, a szolgálati szabályzat 230. pontjában meghatározott fegyverhasználati eset fennállását tételezte fel, valójában tehát tévedésben volt [Btk. 27. § (1) bek.], ezt a tévedését gondatlanság okozta, ezért a Btk. 27. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségét valósította meg.
A vádlott a vélt jogos védelem folytán nem szegett és nem szeghetett meg semmiféle foglalkozási szabályt, az pedig a vádlott számára sem lehetett kétséges, hogy a pisztolyból leadott enyhén lefelé irányított lövés embert érve súlyosabb sérülést okozhat.
A megyei bíróság az ügyész által bejelentett fellebbezés alapján a városi bíróság végzésének a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatta, és a vádlott cselekményét foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősítette, egyekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A megyei bíróság megállapította, a tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítésénél.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben. A jogos védelmi helyzet alapja ugyanis olyan jogtalan támadás, amely a megtámadott vagy mások személyét, javait vagy közérdeket közvetlenül fenyeget. A támadásnak, illetőleg a támadás közvetlen veszélyének objektíve fenn kell állnia. Aki csak abban a feltevésben van, hogy támadás fog ellene irányulni, nincs jogos védelmi helyzetben, ha ez a feltételezése téves. Aki az ellene vagy más elleni feltételezett támadás ellen bűncselekményt megvalósító módon védekezik: vélt jogos védelmi helyzetben van, mely tévedés folytán a társadalomra veszélyesség hiányában zárná ki a bűncselekmény megvalósulását és eredményezné a felelősség alóli mentesülést. A tévedés szabályai szerint: nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. Ebből folyóan a vélt jogos védelemre hivatkozás csak akkor lehet eredményes, ha a vádlottnak alapos oka volt az ellene irányuló támadással közvetlenül fenyegető helyzet feltételezésére; a támadással közvetlenül fenyegető magatartásra pedig a támadó helyzetéből, tevékenységének módjából és eszközéből kell következtetni. Az elsőfokú bíróság az adott esetben azért látta megállapíthatónak a vélt jogos védelmi helyzetet, mert a vádlott a korábbi rendőri intézkedésének felidéződése mellett eleve azzal számolt, hogy támadás érheti, továbbá mert a tolvaj kimászására feszült idegállapotban váró vádlott a mögötte keletkezett zajt hallva további betörőt, valamint a közelség folytán a mögötte levő személy részéről támadást feltételezett. A sértett azonban nem támadott, és nem is készült támadni, a vádlott tévedését tehát gondatlanság okozta a tőle elvárható figyelem és körültekintés elmulasztásával, ezért minősítette a cselekményt gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a sértett körvonalának észlelése és a közvetlen közeli lövés mellett egyébként sem foghatott volna helyt a veszélyeztetés szerinti minősítés.
A megyei bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával. Az irányadó tényállás szerint az adott időben a vádlott szolgálatot látott el rendőri egyenruhában, szolgálati pisztollyal és szolgálati gépkocsival az ugyancsak fegyveres P. L. alapítványi vagyonvédelmi őrrel együtt. A vádlott és társa utasításra mentek az adott helyszínre, ahonnan a riasztóberendezés betörést jelzett. A vádlott tudta, hogy a megjelölt épületben betörő vagy betörők vannak, és feladata az elkövető, illetőleg az elkövetők elfogása volt.
Ezeknek az ismereteknek a birtokában volt a vádlott, amikor a raktárhelyiségbe bement úgy, hogy azt nem világította körbe, majd ott a későbbi sértett által keltett zajt meghallotta. Ebből azonban az ellene irányuló támadással közvetlenül fenyegető helyzetet nem kellett feltételezni, ugyanis a zseblámpa fényének oda irányításával könnyen meggyőződhetett volna arról, hogy a sértett milyen testhelyzetben van, a kezében semmiféle támadó eszköz nincs, és a magatartása a menekülésen kívül másra nem utal. A sértett zajkeltése csupán igazolta a vádlott által is tudott azt a tényt, hogy a betörő az épületben van, sőt a vádlottal azonos helyiségben. A sértett zajkeltése az azonnali fegyverhasználatot nem tette szükségessé, a megelőző intézkedések teljesen nem lettek volna mellőzhetők.
A fegyvernek a raktárhelyiségbe történt bemenetelt megelőző tűzkész állapotba helyezését - az adott elkövetési körülmények mellett - a megyei bíróság sem látta szabályszegőnek, ugyanígy a más személy segítségül hívásának elmulasztását és enyhébb következményekkel járó kényszerítő intézkedés nem alkalmazását sem. A figyelmeztető lövés leadásának elmulasztását ugyancsak nem rótta a vádlott terhére a megyei bíróság tekintettel arra, hogy az intézkedésre viszonylag kis méretű, sötét helyiségben került sor, ahol a lövedék esetleges irányváltoztatásával és ennek hatásával is számolni kell.
A fegyverhasználatot azonban annak a figyelmeztetésnek, hogy fegyverhasználat következik, mindenképpen meg kellett volna előznie. A vádlott ezt az intézkedést nem tette meg, ezzel pedig megszegte a Magyar Köztársaság Rendőrsége Szolgálati Szabályzata 224. pontjának d) alpontjában foglalt előírást, melytől eredmény lett volna várható, ugyanis a sértett - akinek csak menekülési szándéka volt - feltehetően megadta volna magát. A fegyver használatára vonatkozó szabályok szándékos megszegéséből azonban még nem következik, hogy a cselekmény foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősül. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a célzott lövéssel elkövetett jogtalan fegyverhasználat esetén fogalmilag valóban kizárt a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés megállapítása, ha az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka testi sértés vagy halál okozására irányul. Ilyen szándék fennállása esetén az elkövető cselekményét a szándéknak és a bekövetkezett eredménynek megfelelő bűncselekményként kell értékelni. A testi sértésnek a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéstől való elhatárolása szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető szándéka a sértett testi épségének a sérelmére vagy csupán a veszélyhelyzet szándékos előidézésére irányult-e, és a ténylegesen bekövetkezett eredmény tekintetében fennálló bűnösség a szándékosságnak vagy a gondatlanságnak az ismérveit tükrözi-e.
A szándékos testi sértés esetén az elkövető tudatának át kell fognia a testi sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, és az elkövetőnek ezt a következményt kívánva vagy ebbe belenyugodva kell az elkövetési magatartást kifejteni. Ezzel szemben a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés megállapításának az a feltétele, hogy az elkövető a közvetlen veszélyhelyzetet szándékosan idézi elő, vagyis a tudata átfogja a veszélyhelyzet bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kifejezetten kívánva vagy pedig a veszélyhelyzet kialakulásába belenyugodva cselekszik; ugyanakkor azonban a szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjed, míg a testi sérülés okozását nem kívánja, és ebbe a következménybe való belenyugvás sem állapítható meg a részéről, hanem a bekövetkezett ilyen következmény tekintetében csupán a gondatlan bűnössége áll fenn.
Az adott esetben a cselekmény elkövetésének helye egy ajtó nélküli, ablaktalan és megvilágítatlan, kis alapterületű raktárhelyiség. A nyomozás során végzett bizonyítási kísérletről készült jelentés szerint - amit az elsőfokú bíróság is elfogadott a tényállás megállapításánál - a betört ablaknál tartózkodó és hirtelen megforduló személy emberi alakot vélt felfedezni, a körvonala beleolvadt a sötét háttérbe. A leírtak szerint az ajtón beszűrődő fény következtében a szem pupillája nehezen alkalmazkodik a helyiség oldalsó részében levő sötétséghez. Kb. 10-15 másodperc kell ahhoz, hogy a szem megszokja a benti sötétséget. A hivatkozott jelentésben foglaltakra tekintettel a megyei bíróság - egyezően a városi bírósággal - a vádlott vallomásának azt a részét, melyben arról adott számot, hogy a zajt hallva megfordult, és egy alakot látott ütésre emelt kézzel, csupán célszerű védekezésnek minősítette, mellyel a jogos vagy vélt jogos védelmi helyzetet igyekezett alátámasztani. A vádlott ugyanis nem láthatta a sértettet az említett jelentés tartalmára figyelemmel. A vádlott zseblámpa fényénél nézte a bukóablakot, onnan a zaj iránya felé fordulva - a megváltozott látási viszonyok között - a sértettet több másodpercig nem láthatta, csupán legfeljebb valami tömeg sötét foltját érzékelhette. A vádlott viszont a fordulással szinte egy időben, azonnal és nem célzottan alakra, hanem a hang irányába lőtt. A lövedék a sértettet eltalálta és az első fokú ítéletben leírt sérülést okozta.
A vádlott tehát foglalkozási szabályt szegett, amikor a fegyvert - a fent írt megelőző intézkedés mellőzésével használta, szándékosan adott le lövést, de az nem célzott, hanem a fordulással szinte egy időben leadott lövés volt, szándéka a veszélyhelyzet létrehozására és nem testi sértés okozására irányult. A bekövetkezett eredmény tekintetében csupán gondatlanság terheli, annak is a tudatos gondatlanság formájában, ugyanis előre látta magatartása lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában, vagyis abban, hogy az adott módon leadott lövéssel nem okoz sérülést. Nincs olyan tényadat, melyből megalapozott következtetést lehetne vonni arra, hogy a vádlott szándéka - akár eshetőlegesen - a testi sérülés okozására is kiterjedt.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzésének a jogi minősítésére vonatkozó rendelkezését, és a vádlott cselekményét a Btk. 171. §-a (3) bekezdésének 1. tétele szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősítette.
Az elsőfokú végzésnek a próbára bocsátás intézkedés alkalmazását indokoló részével a másodfokú bíróság mindenben egyetértett, a feltárt körülmények alapján a megyei bíróság sem látta szükségesnek a legenyhébb büntetés kiszabását sem, mert a büntetési cél a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztásával is elérhető. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság l. KBf. 3/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás